Rózsabokor mellett szunnyadt Ninon egy tavaszeste,
Langy szellő játszott szög haja’ fürteivel,
’S mennyei trónban, ölén győzelmesen ülve Cupidó,
Ívéből vígan szórta sebes nyilait.
Én gyerek ottan előszaladék, nem tudva veszélyem’,
’S hirtelen’ egy gyors nyil lágy kebelembe röpűlt.
Már ki segít rajtam, ártatlan örökre veszendőn?!
Az szívemben van, ’s érzeti mérge’ tüzét.
Ím’ hányszor mozgok magam, az mozog annyi esetben
’S e’ melyből mindég egy Epigrammt kilövel.
Ponori Thewrewk József.