Pirul az illatos ákácztető,
Dereng a’ májusreg’ gyönyörkoránya.
Elízt ölelni hű karom kivánja,
De ah! e’ tájhoz nem közelget ő.
El, oh eltűnt a’ szívlegeltető,
Jelen korunk’ legbájosabb leánya!
Őtet sohajtja minden hely’ viránya,
’S borongok én, az értte szenvedő.
Mi tündércsillag kezd vidítani?
Lízám Venuszként rám, epedtre villan,
’S homályos búm ered szétoszlani.
Midőn körűlragyog varázsszerelme,
Kel Phoebusz, ’s a’ szép végmosollyal illan.
És újra gyászködökkel küzd ez elme.
Ponori Thewrewk József.
