Báj csend terűl el hársligetid’ kies
Virányin, a’ szent béke’ derült ege
Boltozza pompátlan lakásod’
Istenesült Egyedűlvalóság!
Nem dúlja harsány tárogatójival
Édes nyugalmad’ Marsz’ iszonyú dühe,
Nem a’ csalárd fényű világnak
Játszi tövisbe tüzött gyönyörje.
Mirigy kajánság’ fondor agyarjai
Nem őrlik itt a’ nyert koszorúkat el:
Repkényt fon inkább a’ Jelesnek
Bérül a’ számkivetett igazság.
Vitéz Atyáink’ bajnoki tetteit
Itt zengi dalban láng-ivadéka ma,
Innen sugárzik halhatlan fény
Sok Magyar’ elfeledett porára.
Hüs lombjaidnak kellemes alkonyit
Boldog szerelmek’ myrtuszi környezik,
’S a’ hív Barátság’ rózsaláncza
Fűzi malasztait ernyeidhez.
Ah szent Magány! nyujtsd mennyei szőnyeged’,
Alá örömmel szárnyal egész valóm;
Kebledben a’ vídám szabadság,
Megnyugovás ’s az arany középszer.
