Sürű homályba volt az ég körültem,
Erosz’ gyöngéd hatalma illetett,
Szent lángra ébreszté az érzetet
’S nem tudva lágy hangokra lelkesültem;
Tüzképzetimmel nyilt mennyig röpültem,
Rózsás ajaktól szíva életet,
Tartós gyönyört hivén, enyészetet
Nem félve, nyájas kedvről kedvre dültem.
Szelíd öröm vonúla életemre,
Hővággyal tartván a’ tündérkezet,
Reméllve, hogy sejtett czélhoz vezet;
Az ámulat’ körén oltárt emeltem,
A’ biztató jelent forrón öleltem.
Eltünt szép álmom, éj borult szivemre!
