REZEK' MAGYARÁZATJA.
CZÍMREZEK.
Auróra nyájas tekintettel ’s csendes méltósággal szövétneket és Rózsafüzért tartván kezében, fellebeg a’ föld’ szinére. Az éj’ Istennéje sötéten körülleplezve, a’ mákkal koszorúzott Morpheuszt és Iceloszt zárva karjai közé letün a’ derülő fény elől. Ezen Allegoria nyelvünk’ tenyészetét képezi melly most a’ felséges Uralkodó Ház’, és Hazánk’ szeretett Nádorispánja’ kegyelmes pártfogása alatt, fentebb díszre hajnallott.
Ő Császári Királyi Főherczegsége, dicső Nádorunk’ melyszobra szerteömledező sugárzattal áll a’ tudományokat és szép müvészeteket képező jelek között.
I.
Badacsonnak szürettyében,
A’ hegy’ felső felében,
Hol nehezen fogamszik már
Szőlő a’ szirt’ keblében;
Alatta egy vén Diónak,
Senkitől se láttatva,
Eggy legördűltt ormon űlve,
Csak rigóktól hallhatva,
Imígy zengé, elmerűlve
Tengerében kínnyának,
Szíve gyászos történetét
Egyedűl csak magának,
Szegény Rózsa – –
Oda van ő! – felgyilkolva
Örömei éltemnek;
E’ nagy világ semmit többé
Nem adhat már szivemnek! –
Az elesett mátkát könyezve, szinte bucsúzva a’ világtól, a gyönyörű vidéktől, mellynek kelleme nem
[Metsző: Blaschke János, rajzolta: Johann Martin Schärmer.]
vala képes enyhítni a’ vesztés’ gyötrelmit, magányosan bús helyhezetben itt ül
A’ szép Rózsa! Gyulafinak*
A Gyulaffy család mára már kihalt, régi magyar nemesi, a 17. századtól grófi család. Legjelentősebb birtokai a Dunántúlon voltak, ahol Csobánc várát bírták. Kisfaludy Sándor regéjében megnevezett tagjai fiktívnek tekinthetők. Gyulaffy László nevű szereplőjét több helyen azonosítják a valóságosan élt Gyulaffy László (1520?–1579) várkapitánnyal, a család legnevesebb hősével, de a rege a kenyérmezei csata idején, 1479-ben játszódik. Az ekkor élt Gyulaffy László (1466 k.) alakjáról nem ismert olyan információ, amely alapján megfeleltethető lenne a rege alakjával. A családnak Rózsa nevű tagja nem ismert. (Nagy Iván)
Dicsőséges Leánya,
’S a’ ki Őtet csak ismérte,
Minden férjfi’ Bálványa –
Itt látható ifjusága virágában a’ kegyes Szüz: kit a’ szerelem és gonoszság olly korán sírba fektetett. Mély szomoruság fekszik szelíd képén, mintha kivágyna azon életből, mellyből László a’ hív, a’ szeretett, elköltözött.
II.
A’ boldogúltt két Öreg is
Hogy szívek még dobogott,
És az arany billikomban
Ó Somlai csillogott,
Öszveülvén, ’s öszvehordán
Harczaik’ eggy rakásra, –
Köny gördűlve agg szemekből,
Igy köszöntek eggymásra:
"Adgya Isten, hogy a’ Magyart
A’ Félvilág urallya! –
’S vérrel szerzett szabadsága
Soha kárát ne vallya –
Adgya Isten, Barátságunk
Halálunkig állhasson, –
’S reménnyel töltt gyermekinkből
Eggy boldog Pár válhasson!”
Szánthó Gáspár*
Fiktív alak, a Tátika várnak ilyen nevű birtokosa nem ismert. (Nagy Iván)
és Rezi Bálint,*Fiktív alak, a Rezi várnak ilyen nevű birtokosa nem ismert. (Nagy Iván)
kik minden tettbe, minden gondolatba szeretett Hazájokat beszőtték, itt buzgókodnak; csendes lelkesülés látszató képökben,
[Metsző: Blaschke János, rajzolta: Johann Martin Schärmer.]
és a’ barátság, melly őket öszvelánczolá a’ Haza’ szent emlékével még inkább szentesűl.
A’ goth-szoba’ mélyében játszanak gyermekeik, kiket a’ két jámbor öreg egymásnak szánt vala. A’ Leányka rózsát nyujtva a’ fiunak, szelíden néz fel reá, míg az kardocskát emelget karjával.
Oh, jobb sorsra méltó két szív!
De haj, – földnek gyermeke!
Rútúl járt el benneteket
A’ sors’ forgó kereke.
III.
Somlón készen vala Brúnó,*
Fiktív alak, ilyen nevű dömölki (Celldömölk) apát nem ismert.
A’ Dömölki Apátúr,
Öszveadni a’ Mátkákat,
Eggy öreg, ősz, tisztes Úr.
Brúnó ’s Kálmán megpillantván
Egymást, kiki elbámúlt:
„Kéry Kálmán?*
Fiktív alak, a történeti Kéry családoknak ilyen nevű tagja nem ismert a rege korából. (Nagy Iván)
(kiált Brúnó)
De ő, hiszen már kimúlt?”
„Kéry Öcsém, és barátom!
Te Hazámnak olly fija,
Millyent többé soha se szűl
Az eltiprott Hunnia!” – –
Megismervén egymást a’ két nemes öreg, Kálmán kifejté boldog gyermekeinek élete’ titkait, ’s elborítva a’ multnak sajnos emlékétűl, könyek vegyültek a’ viszonlátás’ örömébe.
Eggymásba áltszakad vala
A’ két agg szív’ fájdalma;
Egymásba áltömlik vala
A’ két agg szív’ siralma; –
[Metsző: Blaschke János, rajzolta: Johann Martin Schärmer.]
’S eggymásra rá homorodva
Árpád’ nemes két fija –
Így siraták Hazájokat,
Tégedet, óh Hunnia!
Bakacs Elek,*
Fiktív alak, a történeti Bakacs családnak ilyen nevű tagja nem ismert. (Nagy Iván)
melyéhez simuló szép Hölgyét által-karolva nézi e’ nem várt jelenést. Boldogsága’ teljében nem érzi az öregek’ keservit, Lórát ölelve, a’ jelennek édes örömeit éli.IV.
Egy vasárnap’ vala éppen,
Hogy haza vett úttyába’,
Bakacs Úr is betért ide
E’ Bakonyi csárdába;
Hol eloltván szomjuságát
Mind az Úr, mint Lovászsza,
Andor, Ura’ ’s maga lovát
A’ fűre kipányvázza.
Most a’ lovak’ szájában már
A’ fű eggyre ropogott;
Andor eggy nagy bokor megett
Mély-álomban hortyogott; –
Elek oda lévén dűlve
Eggy tölgy’ görcsös tövéhez,
Szívszakadva, sohajtozva
Vágyott kedves Hölgyéhez; –
Hogy egyszerre a’ füleit
Reménytelen meghattya
Eggy közelről hangzó ének’
Lanttal kísértt szózattya. –
[Metsző: Blaschke János, rajzolta: Johann Martin Schärmer.]
Mérges volt az ének, mellyet a’ fák köztt lappangó Lucza énekelt: álruha leplezi, a’ boszúlehellőt, hogy a’ felhevült Elek ne ismerhesse meg álnok szándékát.
Eleket azon helyhezetben látjuk, midőn már harag ’s megvetés elfutotta kebellel felkel nyughelyéről, hogy közelebb lássa az undok éneklőt.
V.
De – csak tartsd-meg falúidat! –
Miáttam ne csorbúllyon
Birtokod; se nemzetséged
Homályba ne borúllyon.
Bocsáss-meg, hogy szívem után
Ítélvén-meg szívedet,
Érzelmemmel egygyezőnek
Tarthatám negédedet! –
Élly sokáig! – és boldogúl! –
’S ha életem búmban megfúl, –
Gazdagé a’ kedv és kény, –
Örűlly, hogy nem vagy szegény!“
„Téged, Lilla, kegyes, jó Szív!
Áldjon-meg én Istenem!
Óh Te! kinek szívét, lelkét
Megfognom és értenem, –
Kit szeretnem és imádnom
Sorsomnak volt vonása! –
Atyádnak érczkeménysége
Szerelmemnek sírt ása: –
[Metsző: Blaschke János, rajzolta: Johann Martin Schärmer.]
Hallyon-meg hát! – Élly boldogúl! –
Felejts engem! – Sirunkon túl
Lelkünk egymást felleli,
’S egymást bátran öleli.”
Így búcsúza Bodor, Pethő Menyhárt’*
Fiktív alak, a történeti Pethő családoknak ilyen nevű tagja nem ismert. (Nagy Iván)
nemes szívű Apródja:’S oda borúl lábaihoz
A’ lankadó Leánynak,
És eggy néma csókot nyomván
Kezére a’ Halványnak,
Késégb’esve ki- ’s elrohan, –
Felül paripájára,
És elszágúld, éppen mikor
A’ Nap leszáll nyugtára.
Lilla kínos érzelminek
Ostromában testvérinek,
Kik ott állnak fuldogva,
Ájulva dűl karjokba.
A kevély, a hálátlan Pethő hidegen távozást int a’ Hívnek, ’s keménysége által két öszvehangzó szívet örökre leszakasztott.
VI.
Salamon Király a’ Belgrádi piaczon üli győzelmi ünnepét, ’s Ilkát, a’ bajnok leányt, ki diadalmát elősegíté, Gyulával, régi szerettével ujondan eljegyzi.
Ő az, – szól ’s lesütve tekint Királyára,
Örömlángban olvadt gyöngyöző könyet ejt,
Szerelmi szemérem terjed orczájára,
Sorsa’ felderültén földet eget felejt,
Salamon mosolygva néz szemébe,
Gyulát látta azok’ beszédébe’,
Így Ilka! – midőn remegő kezét fogván a’ Király őt a’ Hivnek általadja vitézsége díjában. Gyula előbb duló oroszlán a’ csatában, most a’ szerelemtől felszelídültnek Királya tartja kezét, ’s ezen áldással rekeszti kegyességét :
Légy törzsökös Atyja nagy lelkü fijaknak!
Kik dicső nevedre uj fényt szerezzenek,
Mint te olly hősei a’ viadaloknak,
Békében jámborság’ példáji legyenek,
Rontsák a’ ki pulya elméjével
Gyáván él ’s nem gondol Nemzetével.
[Metsző: Blasius Höfel, rajzolta: Johann Martin Schärmer.]
Ha lesznek: kik Hazánk’ széles terjedségét
Alattomos gőggel csorbítni készülnek,
És megirigyelvén nevét dicsőségét,
Elnyomni bennünket kardot köszörülnek:
Véred oszlassa e’ szélveszeket,
Gyujtson oltalmára ezereket.
VII.
Körmöcz szabad kir. bányaváros Barsban, völgyes tájan fekszik különféle magasságú hegyek között. Királyi városi szabadságát 1100ban nyeré nagy nevű ’s századát túlragyogó Kálmán Királyunktól, mint Robert Károlynak 1342ben Visegrádon költ leveléből láthatni. 1230 táján II. András’ kereszthadi vándorlásakor sok sanyargatást szenvedett a’ fukar zsidók’ bányászati kormányok alatt, 1242ben Tatár pusztitáskor, 1278ban ragadozás, égés, öldöklés 1424–1433ig a’ Husszitai dulongás,*
Luxemburgi Zsigmond magyar és II. Ulászló lengyel király közös hadjárata a huszita mozgalom ellen 1424 és 1433 között.
1442ben rablás, 1443ban földrengés, 1525ben Ozmán iga miatt melly szinte Buda’ visszavételeig sarczolá. 1560ban égés, 1570ben éhség ’s mirígyhalál, 1605től szinte 1624ig Bocskay ’s Bethlen’ zendületei, 1644–57ig Rákóczy György*Az évszámok szerint mindkét Rákóczi György fejedelemre utal: I. Rákóczi György (1593‒1648) 1630-tól, II. Rákóczi György(1621–1660) pedig 1648-tól volt erdélyi fejedelem.
’s a’ Török’ zsarlásai, 1678–82ig Tökölyi’ békétlenségei ’s az egymással villongó versenyes pártok’ zavargása, 1705ben Rákóczy Ferencz’ háborgásai zaklaták. 1771ben szél – 77ben pedig tüzvész pusztítá a’ béke’ ölében üdülni kezdő várost.Három kapuval diszesült. Belvárosa csak 32 ház, ’s épületei közt az 1557ben épült, 1642ben és 1769ben megujíttatott Szentegyház ékeskedik; azután a’ Sz. Ferencz’ Szerzeti Atyáké, mellyet Lippay György Esztergomi Érsek 1653ban állíttatott. Ehez tartozik a’ Loretto
[Metsző: Friedrich Loos, rajzolta: Petrich András.]
Kápolna. Jeles továb a’ kir. Kamaraépülett, az érczválasztó ’s pénzverő Intézet, bányász itélőszék, ’s a. t. Két fallal ’s bástyával erősitett kicsiny várában szembetűnő sz. Katalin’ temploma és sz. András’ Kápolnája. Tágas külvárosai számos bányász-épülettel kérkednek. Felső Kórházának Szelepcsényi György volt alapítója, Szécsényi György pedig gyarapítója. Figyelmet érdemel még sz. Anna’ ’s István Király’ kápolnája, a’ Gymnasium, az Evang. templom, a’ kir. Gabonatár. 26 szabados polgára bányászatüzés’ kötelessége mellett, borméretési ’s más kir. haszonvételekkel bír. A’ Körmöczvíz nevű tej-szinű bányapatak tízezer ölnyi távolról vezetteték ide különféle sziklás helyeken keresztül a’ szomszéd Vármegyék’ segéd erejökkel, ez forgatja malmait ’s ezek közt ama’ jövedelmest melly a’ Beszterczei Püspökségé. Vára vizet földalatti csőkön nyer. Bányáji számosak ’s több-féle nevezetüek, ’s arany-ezüstön kivül egyéb ásványt ’s drágakövet is nyujtanak, ’s többnyire a’ Városhoz közel esnek. Érczereire leggazdagabb a’ sz. Katalin nevű, mellynek mind torkolatja mind bel-csornokjai szemléletre méltók. Nagyobb része a’ Várost környező hegységnek csupa bányaüreg, ez okozza a’ gyakor süllyedéseket és szakadásokat. A’ körmöczi aranypénz itt veretik a’ rudakká nyujtott aranyból ’s K. B. betűkkel különböztetik az egyebütt verettektől főkép 1766 óta; de most e’ czímerlet csak aranyain szemléltethető,’s arany-ezüst rudai jobbára a’ Bécsi pénzházba hordatnak. – 1751ben Ferencz, 1764 ’s 1777ben Jósef Császárok ’s más kir. Herczegek tisztelék meg látogatásaikkal melly szerencse örökösitésül emlékpénzzel is dicsőíttetett. 1822 Augustusában Felséges Nádorunk Főherczegnéjével együtt szemlélte meg. – Körmöcz Horányi szerént több Tudós’ bölcsőjét ringatá. – Bél bőven leírja eredetét, viszontagságait, ’s Vályi minden feliratait közli. – 4586 kathol. ’s 708. evang. lélek lakja, ’s közülök mintegy 700–750 bányászkodik: a’ többi méh- selyemtenyésztés- vagy csipkekészitéssel foglalatos. 7 falu tartozik határához.
[Metsző: Friedrich Loos, rajzolta: Petrich András.]
VIII.
A’ Szklabinai Várnak, melly mindenkor felső, közép és al részre osztatott, első talpkövei mikor tétettek-le, nem eléggé világos. Tudtunkra legelőször 1315dik évben Maczedóniai Danch Gróf és Gróf Thuróczy bírák ezen várat, mint a’ Révay Nemzetség’ levéltárából ki-tetszik. 1403ban Zsigmond Császár és Király alatt, ki a’ Szklabinai Várat és Uradalmat bírá, ezen Vár erősíttetni és igazíttatni kezdett a’ Husszítai zendűléskor. Ezen Vár és Uradalom Corvín Mátyás Király’ idejéig mindenkor a’ Kamara’ birtoka alatt volt, és csak az említett Felségtől adattak először által Corvin János Vezérnek a’ Lykavai Uradalommal együtt; ennek magva szakadván Pók Antal és Péter az Ulászló Királytól zálogképen nyert Szklabinai Várba és Uradalomba beiktattatnak 1403ban.*
Téves dátum, ez valójában az 1490-es években történt, ld.: Nagy Iván, Poky család szócikk.
1405dik évből*Téves dátum, Nagy Iván szerint Mátyás király adományozta a családnak Szklabina várát, ld.: Nagy Iván, Ernst család szócikk.
találtatik a’ Révay Nemzetség’ archivumában Ulászló Király’ jóváhagyása privilégium-formában, függő nagyobb pecsét alatt Ernesth Zsigmond Pécsi Püspök’ és öccse Csáktornyai Ernesth János számára kiadva a’ bennírt minden vallásokról és tulajdonképen adományokrol, mellyek Mátyás Királytól Atyjoknak Buday Ernesthnek 1475dik körűl*
Mátyás király 1470-ben adományozta Ernuszt Jánosnak Szklabina várát (Haraszti György, Ernuszt, MAMŰL, 2003-2014, 2, 396.).
adattak, jelesen pedig a’ Szklabinai Vár’ és Uradalomnak általíratásáról, úgy a’ Turócz vármegyei Főispáni hivatalnak méltóságáról, melly az említett Vár’ birtokos Urának örök jussal felűladatott. 1506ban ezen Vár’ Tulajdonosa 1527ig Zápolya János lön. 1527ben közbejött 1-ső Ferdinand Magyar Király’ adománya Révay Ferencz Személyviselőjének az Itéletekben, nem különben János és István Öcseinek is: kik a’ Mohácsi vész után elsőben nyert ősi helyeiket, úgy mint, az Illoki Uradalmat Szerém vármegyében, és Aranyánt Bács- és Bodrogban el-hagyták. Mindazáltal már akkor adományok vala a’ feljebb említett Szklabinai Várra és Uradalomra Turócz vármegyében, mellyek ezelőtt Zápolya Jánoshoz tartoztak; nem különben a’ Werbőczy István, Zob Mihály és Palócz Antal pártosok’ jószágaikat is illy jussal tarták mindenütt. 1528ban ezen Vár- és Uradalomban, mellyhez az örökös Főispáni hivatal kapcsoltaték, a’ Révay Nemzetség beiktattatik és 1556ban Báróságot nyer. – Ezen, még századdal ez előtt elhagyatott Vár lakja volt a’ Révayaknak nem különben tartózkodása a’ Vármegyének és menedékök az Augsburgi Vallásuaknak, kik az üldözés alatt itt végzék ájtatosságaikat. Ezen Várban, mint az idő környülményei engedék, majd Katholikusok, majd Evangelikusok ajtatoskodának; mindazáltal úgy ez első mint a’ másik Valláshoz tartozó Szent Ilona’ Plébánosa maradt a’ Várnak örökös Káplánja. Ez a’ Vár ezenkivül rakhelyök volt némelly írományoknak, nevezetesen a’ Turóczi, Barsi és Nitrai nemes Nemzetségekéinek. A’ közép Vár’ bemeneténél az ajtó felett látszik bevésve eggy márványba foglalt czímer. Az alsó Vár Révay Péter Koronaőr által építtetett, és bír következő felírásokat:Az első ajtó felett:
Anno 1630. die 1-a Julii. Pax N. R. A. Chris.
Illus. Spect. ac Magnif. Dnus. Franciscus Révay
de Réva, supr. ac perpetuus Comes Cottus. Thúr. L. B.
Arcis Szklabina, Blatnicza, Lictava, ac Beczkó.
Franciscus Paulusque duo – – – –
Arcis in his muris ultima septa struunt.
Cessit opus dextre, exstincto Iumine Pauli
Francisco Portae Gloria tota datur.
Psal. CXL. Lingua perfida in his nequit esse prospera terris.
Imprimis cadet in suos
quos parat cito casses
Nam Deus miseros teget
et juvabit egenos.*
1630. július 1. Krisztus a mi békénk. / A tekintetes és nagyságos Révay Ferenc Úr, / Turóc vármegye örökös főispánja, / Szklabina, Blatnicza, Lictava és Beczkó várának szabad bárója. / Ferenc és Pál, Réva két jámbor fényessége / ezen falak közt építik fel a vár utolsó övezeteit. / Pál halála után a jobb oldali munkálatok félbemaradnak, / a várudvarért kijáró dicsőség teljes mértékben Ferencet illeti. // 140. zsoltár. Az álnok nyelvű ember nem boldogulhat ezeken a vidékeken. / Elsőként fog beleesni a saját hálóiba, amelyeket kapkodva vet ki. / Ugyanis az Úr megvédi az elesetteket és gyámolítja a szűkölködőket. (A latin szöveget korrigálta, fordította: Posta Anna)
Az ajtó mellett:
Anno Domini 1610.
Spect. ac Magnif. Dnus. Petrus de Réva, Comes perpetuus Cottus Thurocziensis, Sacr. Regiae Maj. Mag. Curiae et Consiliarius, nec non Conservator Sacr. Coronae, et Maria Forgács de Ghémess curari fecerunt.*
Az Úr 1610. évében. A tekintetes és nagyságos Révay Péter Úr, Turóc vármegye örökös főispánja, Ő szent királyi Felségének udvarmestere és tanácsosa, továbbá a Magyar Királyság szent koronájának őrzője és Ghymesi Forgách Mária gondoskodik [a felirat/tábla felállításáról]. (A latin szöveget korrigálta, fordította: Posta Anna)
Ezen Vár számos gyalogság és lovagok által őrzeték, kiknek mind a’ magok’, mind lovaiknak tartások (melly utóbbi maiglan Huszárok’ szénájának neveztetik) Turány mezővárosa’ minden házhelyes lakójitól teljesíttetett fejenként. – 1806ban Sept. 4dikén Felséges Főherczeg és Országunk’ Nádora, JÓZSEF bejárván Magyarországot, ezen Várat is méltóztatott, megszemlélni, mellynek emlékét a’ Révay Nemzetség által tétetett márvány a’ maradékra hagyja. A’ felső Vár’ temploma még tudtunkra nem régen is látható vala. Boltozatja egy szájában gyűrűt tartó holló látszott. Fala képfaragói munka, remek táblázatokkal. Öszvedőlt 1800-dik évben. Elhagyatva lévén ezen Vár, a’ fegyverek ’s más hadi eszközök eladattak, a’ réz ágyúkból és más különféle fegyverekből, mellyek többnyire a’ Zápolya Nemzetség’ birtokában valának, öntettek Szent-Márton mezővárosnak harangi. Ifjabb Révay László 1757-ben egyet ezen réz ágyúkból megtarta magának, és abból kettőt öntetett czímel és írással, mellyek Mosócz Várában eggy réz bombardának töredékével eggyütt, (melly 1817ben, Június’ 18kán a’ Szklabinai Várból egy darab fallal eggyütt leszakadt) ’s több különféle fegyverek- és régiségekkel ezen Várban gond alatt tartatnak.
