Hah, óriási ösztön’ tengerében
Forrok, ’s szörnyű agyváznak hódolok!
A’ Kedvest látom vére’ fürdejében.
Bocsássatok! mi borzasztó dolog!
Röpűlni vágyok fájdalmim’ dühében. –
Vér! áldott Hűmnek vére párolog!
Lelkembe végső haldoklása zenge. –
Most lettem, ah most, e’ csapásra gyenge.
Kit ostorozhat súlyosabb kar ennél?!
Mért roskadoztok ah gyarló inak!
Te hű lelkem lángszélben ott jelennél, –
De a’ test enged megrázójinak.
Tovább ne múlass illy erőtelennél; –
O szállj az ütközet’ csapásinak! –
’S ha átkaid mint tűznyilak kiszöknek,
Ezekkel nyiss tág poklot a’ Töröknek!
