1.
A’ Nemzetnek teste a’ Nép,
Feje annak a’ Király;
A’ nemzettest erős és ép,
Virág- ’s gyümölcs korban áll,
Míg azt ősi törvényinek
Erős lelke élteti; –
Idő’ ’s világ’ vészeinek
Dühe meg nem döntheti.
Tartsdmeg, Isten, Fejdelmünknek,
Nemzetünknek, Törvényünknek
Háromágú kötelét!
Egy testté váltt lételét!
2.
A’ jó Király édes Attya
Hív Népének: törvénnyel,
’S kegyelmekkel igazgattya,
Nem változó önkénnyel.
A’ Nemzettest’ boldogságát
Hordozván nagy szívében,
Önnön őrzi szabadságát, –
Törvény ’s fegyver kezében.
Áldmeg, Isten, a’ Nép’ Attyát,
Ágozattyát és Magzattyát! –
Imígy kiált minden hív,
Királlyát szerető szív.
3.
A’ hív Magyar jó Királlyát
Tiszteli és szereti;
Megjárni a’ világpállyát
A’ Népet Ő vezeti.
A’ Magyar hív Királlyáért
Kész kikelni vérével;
Kész áldozni Hazájáért
Értékével, éltével.
Táplálly, Isten, elméinkben,
Szíveinkben, míveinkben
Megegygyező Értelmet!
Öszvehangzó Érzelmet!
4.
Tiz századot kiélt ’s állott
Árpád Népe ’s törvénnye;
’S boldog volt, bár vérbe szállott
Más Nemzetek’ napfénnye;
Kormánnyában ’s törvényiben
Élvén, halván, soha mást
Nem kíván, mint a’ Régiben
Boldog örök maradást! –
Tartsd-meg, Isten, Nemzetünket,
Királyunkat, Törvényünket
Boldog Egygyességében,
Erejében, Fénnyében!
Kisfaludy Sándor.
