Elhunyt Eleink tettekben gazdag történeteinek azon siralmas időszaka, midőn Hazánk a’ Mohátsi örökre emlékezetes veszedelem után szinte két század lefolyta alatt a’ pogány ellenség könnyű ragadománya, a’ belső egyenetlenség szerentsétlen mezeje lön, – a’ Hazaszeretet, hősi elszánás, és férjfias vitézség dicső példáiban leginkább bövelkedik; mintha a’ kedves hon’ boldogtalan állapotja a’ szíveket ahhoz szorosbban kötötte, a’ pártosság pusztító tüze a’ kemény akaratot edzette, és a’ vad ellenség jelenléte, mindennapi tekintete a’ bátorságot a’ legfőbb pontig gyúlasztotta volna. Egy nagy Nemzet világi életének ezen eggyes vonási, mellyekben karakterének szebb oldalai legfényesbben tündöklenek, hazánk még el nem fajult Fiait, és Leányait közelről illetik. Megfogják tehát ezek engedni, hogy figyelmöket egy illy történetre vonhassuk, melly mindeneket szánakodással vegyült bámulásra, örömre, minket pedig azon hazának, nemzetnek, melly illy tetteket szülhete, tisztább szeretetére gerjeszt.
A’ ravasz Utyssenitz, máskép Martinúzy György, az Erdélyi Vajdaság, Esztergomi Érsekség és Kardinál Kalapért az ifiú János Zsigmondot és ennek Annyát, Izabellát, a’ gyáva Zápolya még gyávább Özvegyét, elárulván, a’ Török pártfogás alatt lévő Erdélyt I-ső Ferdinand választott Magyar Királynak általadván, a’ büszke Szolejmannak alkalmatosságot nyujtott az 1547-ben öt esztendőre kötött fegyvernyugvás felbontására. Az ellenségeskedés tsak hamar elkezdődött, de kevés sikerrel. Mehmet Beglerbég Lippát, és némelly más várakat minden ellentállás nélkűl elfoglal, de Temesvárt hijába ostromolja, ’s a’ közelgető tél miatt haza vágyó katonaság unszolására kénytelen viszszavonulni; az eggyesült Császári és Magyar sereg pedig, melly a’ had mezején az ellenség eltávozása után jelent meg, Lippának árulással fertőztetett viszsza-vételén kivűl semmire sem mehet, Vezérei, a’ két szinű Martinúzy, és az álnok Castaldo egyenetlensége miatt, mellynek ez a’ Barát-Vajda siralmas meg-gyilkolásával vete véget.
Illy tsekély katonai tettek között tünt el a’ megújult Török háború első éve, az olly nevezetes 1552-diknek helyt adván. Hogy a’ gőgös Szolejman Erdély’ elvesztét könnyen szivelni, Lippa’ viszszavételét, az ott hitetlenül leszabdalt őrző seregen elkövetett kegyetlenséget boszszúlatlan hagyni nem fogja, előre látta Ferdinand; az ellenséget tehát készen akarta várni. Minekutána a’ Magyar Országgyüléstől tetemes pénzbeli segedelmen kivűl azon esetre, ha maga vagy fia Maximilián veendi által a’ vezérlést, egy közönséges felkelést-is nyert volna; Erdély helyesebb igazgatása végett Báthory Andrást nevezi ki Vajdának; Izabellát, ki Kassán tartózkodva a’ belső tsendességet zavarhatta volna, jegypénze egy részének kifizetése által a’ had mezejétől eltávoztatja; Lengyelországot fényes követség által segedelemre kivánja birni, és hasonlót ügyekszik a’ Német Rendeknél-is eszkőzleni. De mind ezen helyes intézetek foganatlanúl maradtak. A’ Mühlbergi fényes ütközet (April. 24. 1547.) mellyben Erdélyi Jósef, Nagy-Szombati születés, fogta el János Szász Választó-Fejedelmet, Németországban a’ vallásbéli háborúnak nem vetett véget, sőt a’ Protestánsok Frantziaországgal a’ Friedwaldi szövetségre lépvén, (Octob. 5. 1551.) és Móritz Szász Hertzeg az eddig viselt álortzát végre letévén, ezen esztendőben új tűzzel ütött ki, ’s a’ két-szinű Móritz gyorsasága által annyira ment, hogy Inspruck véletlen meglepésével, V. Károly és Ferdinand szinte elfogatának. Ezen előre nem látott történet miatt a’ Király, Császár testvérétől ’s a’ Német Rendektől semmi segedelmet sem reménylhete, és Magyarországban se maga, se fia személyesen nem jelenhetvén meg, az igért felkelést nem használhatá; e’ mellett a’ királyok testvérében megbántott Lengyelek tsendesen maradtak, Izabellának pártosai a’ Martinúzy alattomos meggyilkolása, Castaldo szertelen fösvénysége, igazságtalan kegyetlensége által új erőt nyertek; a’ betegeskedő Báthory pedig a’ várakozásnak nem felelt meg. Ekép a’ szegény, nagy részint török kézben lévő Magyarország, katonaság, pénz, eggyesség és fő nélkül az ellenség előtt táran állott.
Mind e’ mellett is Tóth Mihály, és Nagy Ambrus, két bátor Magyar Kapitányok, nyitották meg a’ hadviselést, 5 ezer Hajdúval, és néhány száz Német Lovassal Szegedet hirtelen meglepvén. De ezen vakmerő tett, a’ zsákmányozás, és dorbézolásban elmerűlt Hajdúk’ vigyázatlansága által olly szerencsétlenül ütött-ki, hogy eggy Budáról érkező Török sereg, az egész csapatot vitéz ellentállás után öszvedarabolta, és Tóth Mihály alig tuda huszadmagával a’ Tiszán áltusztatni (Mart. 10.)
Azomban Szolejman utnak indult temérdek népe hazánkat három felől fenyegeti. – Illyés, Havasalföldi Vajda, 50 ezer emberrel a’ Törtsvári szorosnál üt-bé és Erdélyt Szebenig, Háromszékig pusztítani kezdi. Edenfi László mindazáltal a’ közellévő Várakból a’ katonaságot öszvevonván, az Oláhok megijednek, és tetemes veszteséggel viszszavonulnak. – Inkább kedvezett a’ szerencse Amhát Natóliai Basának. Ez 160 ezer válogatott katonáival, 100. tábori ’s 16. ostrom ágyúval Titelnél a’ Tiszán áltszáll, minden akadály nélkűl Temesvárig hat, és ezen erősség nevezetes ostromához fog. Losonczy István katonai ügyessége, az őrző sereg vitézsége nem mentheté meg a’ magára hagyott Várat; egy hólnapi bátor védelem után kénytelen magát megadni, és Amhát a’ hősi csapat hitetlen felkontzolásával áll boszszút a’ Lippai árulásért. Temesvár’ eleste után a’ több szomszéd helyek sem oltalmazhatták magokat; Karánsebes, Lugos, Lippa, és Solymos kevés napok alatt meghódoltak. Aly, Budai Basa, egy harmadik sereggel, melly Magyarországi várőrzőkből állott, nem volt kevésbé munkás. Veszprémet tsekélv ellentállás után meghódítván, éjszaknak fordúl; Drégelyt, a’ derék Szondy György Várkapitány vitéz halála után, ostrommal megveszi; Ságot, Gyarmatot, Szécsényt a’ katonaságtól elhagyatva elfoglalja; Palánkot, Hollókőt az őrzősereg hitetlensége által kezére keríti, és Bujákot tsekély ostrom után megvívja; végre pedig Teuffel Erazmot, ki Ferdinand parantsolatjára 10 ezer emberrel Léva felől előnyomult, hogy győzedelmeit gátolja, Palástinál, még minekelőtte a’ Vármegyéknek Füleknél gyülekező seregeivel eggyesűlhetett volna, megtámadja, és az elbizott Német Vezér, tapasztaltabb Magyar Kapitányai tanátsának ellenére, a’ ravaszúl ajánlott ütközetet elfogadván, minekutána a’ Német katonaság a’ puskaporos szekerek hirtelen meggyúladása által rendetlenségbe jött volna, olly tökéletesen megveri, hogy az egész sereg eltöröltetik, Teuffel pedig 4000 emberrel, 40 Zászlóval fogságba esik (8. August.)
Igy jutott újra Magyarország nagy része számos erős helyekkel a’ pogányság kezébe, igy tétetett Ferdinandnak eggyetlen serege, melly az ellenséget tartóztathatta volna, semmivé; míg a’ két Fejedelmi testvérek, Európának leghatalmasabb Urai, a’ Német Protestansok által Passauban a’ Vallásbeli frigy aláirására kényszeríttetnek. Semmi sem gátolhatja többé a’ győzedelmes Török’ előmenetelét, és Erdély, a’ hadviselés fő czélja, bizonyosan még ezen esztendőben hatalmába esik, ha Amhát tüstént ezen roszszul őrzött tartománynak fordúl. De Hazánk, és az egész Kereszténység szerentséjére, a’ török Fő-Vezér Aly, tsiklandóztató igéretei által magát elengedte ámíttatni, hogy előbb némelly apróbb városokat hódítana meg, mellyekből az Őrzőseregek a’ Budai Basát gyakor kiütéseikkel háborgatták. Véle egyesülvén tehát Szolnok várát, jóllehet ezen nevezetes Erősség a’ szükséges élelemmel és védelmező eszközökkel bőven fel volt készítve, az Őrzősereg félénksége, és Nyári Ferentz Várkapitány gyávasága miatt tsak hamar elfoglalja (Sept. 2.) és győzedelemhez szokott népével Eger alá robog.
Eger vára, mint a’ felföld kultsa, nevezetes katonai pont vala ugyan; de helyheztetése miatt nem számláltathatott az Ország első rendű Erősségei közzé. Egy kies hegy oldalába építve, a’ sebes Eger vize által ketté hasított völgy és az abban fekvő Város felől való oldalai a’ természettől-is nyertek valamelly erősséget, de a’ több részekről a’ magasabb hegyek az ellenséges ágyúknak könnyű játékot engedtek; és így, jóllehet Perényi Péter azt külömben jó állapotban helyhezteté és kétfelé szakasztván, némelly új erősségekkel bővitette volt, Szolnok várával távolrol sem hasonlíttathatott se fekvésére se katonai készületére nézve. Ennek gyors megvétele felől bizonyos reménnyel lehetett volna a’ nagy ellenséges sereg, ha Ruszkai Dobó István, és Metskei István, a’ vár két Kapitányai, rettenthetetlen bátorságok, fáradhatatlan igyekezetek által minden akadályokat meg nem győztek, minden hijányosságokat ki nem pótoltak volna. –
Ferdinand, és Oláh Miklós Egri Püspök, kinek a’ Vár három esztendővel az előtt általadatott, tetemes segedelmet nem küldhettek; a’ Szikszónál öszvegyült Megyék pedig tsúfosan azt izenték a’ Kapitányoknak: „ha a’ Vár jövedelmét megemészthették, annak védelmét is viseljék." Az elsőbbek’ unszolására mindazáltal némelly jobb gondolkozású Megyék, Városok, és mind egyházi, mind világi Urak küldöttek némelly tsapatotskákat és több királyi Hadnagyok, kik között a’ tapasztalt Bornemisza Gergely, máskép Gergely Deák, egy Pétsi kováts fia, a’ vitéz Pető Gáspár, és az Ifjú Zoltai István különös említést érdemelnek, katonáikkal megjelentek. De így is az egész Várőrző sereg alig ment 1800 fegyveresre, 200 parasztra, sütő aszszonyra, és kézmivesre, kiket Dobó sok eleséggel és oltalom-eszközökkel a’ vidékből gondosan gyüjtött öszve, hogy semmibe se légyen fogyatkozása. Számára nézve illy tsekély, de hősi el-szánásában épen olly erős tsoporttal várták Vitézeink a’ 150, mások szerint 180 ezer emberből álló ellenséges sereget. A’ Basák személyes szabadság, és vagyonbéli bátorság igérete alatt még Szolnok alól felkérték a’ Várat; de Dobó, leveleket a’ Várpiatzon öszvegyült Katonái előtt elolvasván, olly fényes hittel erősitett egyességre birja ezeket, hogy ha még érkeznék levél, azt bontatlan megégessék ’s a’ gyáva feladásról alkudozni merőnek fején halál légyen. Szent egyezés után az őrök kiállíttatnak; Metskei a’ belső, Gergely Deák a’ külső vár védelmét vállalják magokra; Dobóra pedig az egész kormányon kivűl különösen az ágyúk igazgatása bízatik, és ezek mellé, az egész várban 9 pattantyús lévén, a’ parasztok rendeltetnek. –
A’ Török sereg nyomban követte felkérését. Már September 9-dikén mutatták magokat Maklárnál némelly tsapatok és más nap Aly Basa is megérkezett 25 ezered magával. Gergely Deák, Pető Gáspár és Zoltai István merészen megtámadják ugyan az ellenséget, és egy lesbe tsalván, győztesen és nagy zsákmánnyal térnek meg; de még sem akadályoztathatják, hogy még az nap Felnémetig ne nyomuljon ’s a’ Vár egy részét meg ne kerítse. Dobó most a’ várbéli épűletek könnyen meggyúlható fedeleit lehányatja és a’ várost, mellyet tapasztott falaival úgy sem lehetett volna oltalmazni, felégetteti, hogy az ostromlóknak a’ várbeli ágyúk ellen menedékűl ne szolgáljon.
September 11-kén Aly Basa 9. lövéssel nyitá meg az ostromot, és két napi munka után sántzaival a’ Királyszeke nevű tetőig hatván, a’ várat közelebbről kezdé lövetni. De itt Dobó derekasan megfelelt és jól igazított lövéseivel sok kárt okozván, hamar elhallgattatá őtet. A’ valóságos ostrom tsak a’ nagy sereg megérkeztével kezdődött-el. Ez ötöd nap meg-jelenik, a’ Várat egészen megkerüli, Almagyart, Tihamért, és Kis-Tályát katonákkal megrakja, Amhát a’ völgyben, Aly a’ hegyeken táborozván. Az ostromlottak, kik eddig a’ minden felől nyüzsgő pogányság gunyolására az Eger vizéhez leereszkedtek, lovaikat, marháikat az ellenség szemei előtt itatták, most kénytelenek voltak a’ várost egészen oda hagyni. A’ Törökök ezt tüstént elfoglalták; 14 nagy ágyúkból, mellyek közül az eggyik 55 fontot szórt a’ falaknak, és számtalan taraczkokból lőtték az erősséget. Így a’ várfalak nagyon meg-rongáltattak, sok Magyar Vitéz vesztette el jobb sorsra érdemes életét és nem kevésbbé nagy volt a’ kár a’ marhákban is. De mind ezek által még haragosabb tűzre gyúlt az ostromlott hősi nép’ bátorsága. Az Erősség megromlott részeit éjjel megigazította, az öszveomlott falak megett új falakat, vas kaptsokkal öszvefoglalt gerendákból új rekeszeket, földdel megtöltött hordókból új töltéseket emelt, új sántzok megett magának bizonyosb menedéket készített; nappal pedig az ellenséget mindenfelől lövöldözni, előmentében akadályoztatni nem szünt meg. Legnagyobb kárt tett Arszlánbég a’ Boldog Aszszony Klastromából, hol őtet Dobó ágyúval nem érhette-el. A’ bátor Zoltai és Pető tehát dél tájban egy kis sereggel hirtelen kiütnek, a’ Monostort megvívják, az elrémült pattantyúsokat levágják, vagy elkergetik, ágyújikat öszvetörik, bészegzik, és még minekelőtte a’ bámuló Jantsárok segédségűl jöhetnek, kevés veszteséggel, és a’ legszebb renddel viszszavonulnak, az egész pogány tábor szeme előtt. Új veszéllyel fenyegeték a’ Várat a’ sok tüzes lapták és nyilak, mellyeket a’ Törökök kivált az élésházak és marhaistállók felé hajgáltak. Végre kénytelen Dobó az istállók fedeleit elhányatni, a’ szalma és széna nagy részét maga elégettetni, hogy a’ meghagyott kazalt, és vermekbe hányt gabonát szüntelen nedvesített marhabőrökkel béfedve, a’ meg-emésztéstől könnyebben őrizhesse.
Az Erősség már három helyen volt keményen megrongálva. Amhát ebéli bíztában a’ Várat újra felkéri. De az Őrzősereg esküvésére emlékezik, és válaszadásra néma. Most a’ Török közönséges ostromot rendel. Szent Mihály napját megelőző éjjel a’ nagysereg válogattabb része a’ végsántzokba gyűl tsendesen és hajnalban dobok pergése, sipok zengése, trombiták’ harsogása, idomtalan ágyúk’ dörgése között a’ vár éjszaki törésének rohan; győzedelmében bízván, vad Allah-kiáltással a’ levegőt eltölti. De ítt, valamint későbbre a’ szeglet vagy Bolyki bástyánál nyakas tsata után viszsza-nyomatik. A’ kétszer megvert 27 Zászló-alja annál nagyobb dühhel esik az ókapu törésének. Több ízben újul meg az átalkodott hartz. A’ sebeiben ellankadt Pető Gáspár végre kénytelen a’ tornyot áltengedni az ellenségnek. A’ Jantsárok tombolva lobogtatják győzedelmes zászlóikat a’ vérrel itatott omladékon, a’ vár-piatzaira viszszanyomott őröket szabadon lövik. Hiába ügyekszik Gergely Deák, a’ Bolyki bástyától győzedelmes tsapatjaival segítségül sietvén őket elkergetni. A’ pogányok megtartják halállal vásárlott állásokat, és a’ külső várat vég-veszedelemmel fenyegetik. Ekkor Dobó a’ belső vár’ ágyúit egyszerre ezen nevezetes pontnak szegezi, az ingadozó torony hirtelen beomlásától tartó Jantsárokat nagy rendetlenséggel ki-szalasztja, ’s új bátorságot nyert vitézeivel, a’ táborig űzi.
Ezen tüzes ostrom, melly reggeltől estig tartva, Ahmátnak ezer embernél többe került, őt nem tsak az őrsereg tántoríthatatlan bátorságának betsülésére, hanem arra is megtanítá, hogy ki a’ ditső halált a’ tsúfos életnek eleibe teszi, győzhetetlen marad. Megint érkezik hát a’ várat felkérni új levél. De Vitézeink a’ követet vasra verik; az irás felét vele magával hajíttatják láng közzé, felének pedig meg-evésére kénszerítik az akkori szokás vadsága szerént. Tsak az ostrom végfelbontása után tudták meg tőle, hogy Arszlanbég nem tsak szabad elmenetelt igért nekik, hanem nagyobb bátorságokért az egész tábornak három órányi földre viszszavonulását is fogadá.
Ezen ajánlás-is válasz nélkül maradván, a’ pogányság élő szóval mindenféle nyelven kezdé a’ várbelieket a’ Kapitányok’ elhagyására buzdítani; sokat igérvén, fenyegetődzvén, és némelly Magyar Lovasokat, kik a tábor háta megett vakmerő zsákmányozás közben fogságba esének, szemek láttára a’ legnagyobb kínok között le-öldösvén. A’ kegyetlen rémitő példa siker nélkül nem maradott. Hegedűs István, a’ Seredi Gyalogok gyáva Hadnagya már sokakat eltsábított volt, midőn a’ dolog kitudódott. A’ hitetlen Tisztre halált mondott a’ hadi itélet, ’s ő kivégeztetett; pártostársainak pedig gyalázatos árulások örök bélyegéül füleik vágattak el. Ennél veszedelmesebb következésű lehetett volna a’ puskapor hirtelen meggyúladása. Ez a’ sekrestyét, hol tartatott, a’ monostorral, két malommal, a’ bástya egy részével, több emberekkel és marhákkal szörnyű ropogás között felvetvén, az egész várat megrezzenté ’s a’ sziveket félénkséggel, réműléssél töltötte-el. De Dobó, és Metskei, ügyességök, fáradhatatlan munkáságok által ezen siralmas esetben új fényel tündöklének. Parasztjaik által, a’ támadott tüzet oltatván, az elrémült strázsákat őrhelyeikre viszszakergetik, a’ katonaságot fegyverre szólítják, a’ félénket lelkesítik, helyeiken maradásra serkentik; ugy hogy midőn a’ Törökök a’ nagy lármára e’ zavart használni akarván végsántzaikba gyülekeztek, a’ rend már egészszen helyre volt állítva. Az első örömekből megtért pogányok a’ készen álló őrsereget megtámadni nem merték, és feladásra buzditó kiáltásaik a’ dobok’, sípok’ és trombitáknak a’ szemes Kapitányok által készakarva gerjesztett lármája miatt a’ köznép füléihez nem hathatván, meghunyaszkodva mentek táborokba viszsza. Kevés nap mulva a’ 20 hordótska hijján megemésztett puskapor nagy vesztesége is ki volt pótolva. Dobó ugyan is az eggyik malmot megigazíttatá és abban éjjel nappal dolgoztatott. –
Míg a’ várbeliek illy belső viszontagságokkal küzdének, az ostromlók nem henyéltek. Számtalan ágyúikkal a’ régi töréseket untalan nagyították, bövítették, újakat készítettek sántzaikkal az ostromlottak töbszöri kiütései, tüzes lövései ellenére is közelgettek, gyakori különös ostromaik által a’ várbelieket szüntelen nyugtalanították és majd minden nap új fortéllyal fenyegették. De a’ Vezérek ditső példája által örökös munkásságban, bátor elszánásban tartott őrsereg nékiek mindenütt megfelelt; töredezett falait fáradhatatlanúl foltozá, nagy erölködéssel új oltalmat teremtett, erőnek erőt, fortélynak fortélyt szegezvén ellen. Itt a’ kemény bőrrel bévont fedeleket, mellyek alatt az ellenség bátorságban hatott a’ várfalakig, tüzes vas szerszámokkal keresztül lyuggatja, és forró víz faggyú és szurok segítségével, a’ Törököket alóla kihajtja. Amott a’ nagy bajjal öszvehordott idomtalan farakást, mellyel a’ ravasz Arszlanbég a’ vár árkát békezdé töltetni, – kénkővel puskaporral megtöltött átalagotskákat, meggyújtott szalmát vetvén közibe, nem tsak porrá égeti, hanem az oltásra nyargalt Jantsárok között a’ tűz világánál nagy vérontást tészen. Egyszer midőn a’ Törökök a’ vár árkának külső partjáig vontatott nagy ágyúikból a’ gyenge falakat vég romlással fenyegetnék, mordályokkal, pisztolyokkal mesterségesen kirakott, mindenféle éghető szerekkel bétöltött hordót, és hasonló készületű bédeszkázott kerekeket meggyújtva véletlen az árokba dönt; hol ezen idomtalan testek a’ belső tűz ereje által mindenfelé gördűlvén, tűz fegyvereikből halált szórván, az elrémült pogányságot sántzaiba viszszakergeti. – Másszor az ellenség a’ vár’ felvettetésén munkálván, a’ nagy részint elkészült üreget, mellynek hollétét a’ föld mozgása árulta el, még maga idejében felbontja, a’ török ásókat véletlen megtámadja, kiszalasztja és munkájokat elrontja.
Igy tette a’ vitéz tsoport, Gergely Deák találmányos elméjétől segíttetve az ostromlók’ iparkodásait semmivé, a’ nélkűl hogy magát a’ veszedelemből kimenthette volna. A’ vár falai, a’ várbeli épületek a’ sok lövések, a’ minden napi tűz által annyira meg voltak rongálva, hogy inkább egy kőrakásnak, mint erősségnek látszott; sok helyen lóháton bé lehetett volna vágtatni és a’ közelébb tetökről az őrzőknek minden mozgásai észrevétethettek. E’ mellett a’ sebesek, betegek, és holtak által öszve-olvadott várbelieket az éjjel nappali eröltetett nyughatatlanság egészen ellankasztá. Önnön erejek belső érzésén kivűl, a’ Ferdinand által küldendő segítség lelkesítette őket. De végre ettől is megfosztattak. Vas Miklós, Dobó hív követje, és Nagy Lajos, ki Vátz felé száguldozva, kin rekedt volt, huszonnegyed magokkal szinte képzelhetetlen vakmerőséggel és szerentsével az egész ostromló táboron keresztűl-vágván magokat, e’ részben sok igéretet, de kevés nyugtató hírt hoztak. Móritz a’ Passaui békekötés következésében seregével megjelent ugyan, de a’ legszebb időt Győrnél elvesztegette, állítólag, a’ több Német Fejedelmek segítségére várván; a’ mindenektől gyülölt Castaldo az elidegenedett Erdélyt nem hagyhatta-el, kivált minekutána Német katonái is pártot kezdének ütni; Nádasdy Tamás és Balassa Menyhért, Ország kapitányai, a’ hoszszas háborúzás által elgyengült hazában semmi sereget sem tudtak gyüjteni; Ferdinandnak kezeit pedig kötve tartotta kiüresült kintstára. Az egyszerű Tinódi erővel tellyes kifejezése szerént, Eger megszabadulásáért sok áhítatós imádságok küldettek az Egek Urához, de semmi földi segedelem sem érkezett. Egy maroknyi vitéz tsoportnak volt azon ditsőség fentartva, hogy Európa és Ásia eggyesűlt erejének minden külső segedelem nélkűl ellentáljon. A’ Kapitányok szivekben a’ kétségbeesést mélyen elzárva, helyes rendeléseik, hathatós buzdítások és serkentő példájok által katonáikban a’ hősi szellemet végig meg tudták tartani. A’ Basák’ harmadik felkérő levele újra bontatlan égettetik meg, és a’ várfalaira függesztett gyászos koporsó azt adja tudtokra, hogy vitézeink a’ hivségökre bízott Erősség’ omladékai között sírt keresni magokban eltökélették.
Illy környülállások között viradt meg Maximilián napja (12. Nov.) melly, mint a’ Török táborban észre vett zsibongás mutatta, egy közönséges ostromnak volt szánva. Négy oldalról támadta-meg a’ temérdek pogányság a’ várat; de Metskei, Dobó, Tukán János és Gergely Deák hideg vérü bátorsággal fogadták zabolátlan vakmerőségét. Kétszer futamodott meg a’ Bolyki bástyánál, és annyiszor tért viszsza nyugott erővel és új megátalkodással; a’ föld bástyánál pedig már a’ törést is megvívta volt; midőn a’ sebeiből alig kigyógyult Pető Tukánnak ségítségül jöve, nem sokára mindazáltal, az éjtszaka a’ vérontásnak véget vetvén, az ellent-állás által felingerlett vad dühe kénytelen volt az életekért, kedveseikért és szeretett hazájokért viaskodó várőrzők komoly vitézségének minden felől engedni; minekutána ezek 20 mázsa puskaport sürű rendjei közé ellövöldöztek és fejeikre erős karjaikból mindenfelé halált szórtak volna.
Amhátnak nehezen esett, hogy ezen tsekély váratska, mellyet előbb tsúfosan rosz akolnak neveze, győzedelmes előmentének gátot vete és nagy seregének olly nyakasan ellentálla; más napra tehát egy új az előbbieknél keményebb közönséges ostromot rendel. A’ nagy sereg délig az egész környékből öszvegyűl, számtalan mennyiségével az egész vidéket ellepi, a’ kis váratskának három osztályban rohan, míg a’ Fővezér jelenlétével a’ bátorságot éleszti és idomtalan ágyúiból a’ várbelieket végromlással fenyegeti. A’ katonai muzsika-szerek tsengése, a’ viaskodók’ vad riadásai, az ágyúk’ dörgése, a’ puskák’ ropogása, a’ fegyverek’ tsattogása között a’ viadal tsak hamar közönséges lesz és a’ nagyobb erő a’ várbeli vitézek tsekély számát elnyomni látszik. Az első ostromló sereget, Mehmet Jantsár-Aga vezérlése alatt Metskei az ó kapunál sürű kőesővel fogadja, melly első rendjeit öszvezúzza, mind e’ mellett is némelly merészebbek a’ törést elfoglalják, a’ magyar Vitézeket viszszaverik. Ezen elhatározó pillantatban a’ megsebesedett Metskei utolsó erejét öszve-szedvén felboszszantott katonáiba új erőt lehel, és a’ félig győzedelmes ellenséget nagy vérontás után sántzaiba viszszakergeti. Hiába ügyekszik az Aga Jantsárjait új ostromra buzdítani; sok tsatákban bébizonyitott vitézségök meg volt törve, tsúfos futással kivánták életöket megtartani. – A’ második sereget vitéz Arszlanbég a’ Bolyki toronynak vezérelte. Itt Gergely Deák vitézül ellentált; de mind maga, mind pedig bátor Hadnagyai Zoltai és Figedi sebbe esvén, a’ vár őrzők engedni kezdenek. Már némelly vakmerő Törökök győzedelmet kiáltva ellenséges zászlót lobogtatnak a’ vérrel festett vár fokain, midőn Gergely Deák véletlen néhány ágyúiból a’ társaik után siető pogányok közzé lövet, lankadó katonáiba új bátorságot önt, és így az ellenséges rendeket olly zavarba hozza, hogy nyoltz ezer holtak és több zászlók elvesztése után, kénytelenek viszszavonulni. Legtüzesebb volt a’ viadal a’ tömlötz-bástyánál, mellyet a’ kegyetlen Aly Basa támadott meg egy harmadik sereggel. Dobó, jóllehet fegyverhordója mingyárt eleinten mellőle ellövetett és maga is két sebet nyert, minden ügyekezeteit sikeretlenné teszi. De végre tsekély számú serege öldöklésben kifáradván lankadni kezd. Ekkor volt alkalmatosságok az Egri Aszszonyoknak bátor vitézségeket bébizonyítani, az engedő katonaság segítségére sietvén. A’ haza-szeretetétől lelkesítve, férjeik, fiaik és atyáik veszedelme által felboszszontva, a’ merész Budai, és Pesti törökökre nagy szikladarabokat hömpölyögtetnek, forróvizet és szurkot öntenek ezen magyar hölgyek; végre pedig fegyvert ragadván, a’ tolongó ellenség sürű rendjei közé vetik magokat, a’ halál megvetésében, a’ bátor elszánásban a’ férjfiakkal ditsőségesen vetekedvén; úgy hogy a’ vad pogányság erejének meg-rontása nagy részint nékiek, és a’ Pető vezérlése alatt segítségül siető tsapatnak tulajdoníttathatik. Elnyomott boszszúval kénytelen a’ dölyfös Aly ezen Magyar Amazonokkal vegyített seregetske előtt megfutamodni, minekutána legjobb katonáit, sok alvezéreit elvesztette és tulajdon arany zászlóját a’ győzedelmesek’ kezébe hagyta volna. –
Illy ditső vége volt ezen fényes napnak és általa az egész ostromnak. A’ Törökök még egynéhány napig gyengén lőtték a’ várat, de azután megvételét többé nem reménylhetvén, és a’ nagy faggyal hírtelen beállott téli idő, vagy a’ Szász Móritz és Castaldo közelgetésének tsalfa híre miatt félelemmel telvén el, a’ közellévő helységek felégetése után olly hirtelen eltakarodtak, hogy némelly ágyúik, puskaporok és táborok egy része a’ várból ki-ütött magyarok kezébe esett.
A’ várbeliek az ellenség vég elmeneteléről meggyőződvén, a’ várban találtatott 12 ezer nagyobb ágyú golyóbisokat rakásokra gyüjtötték, az elfogott ellenséges, zászlókkal omladékikat kiekesítették, minden tűzi fegyvereikből az utolsó töltést kilőtték és így az egész környéket öröm kiáltásokkal bétöltvén, a’ Mindenhatónak hálákat adtak, hogy tsekély számokkal egy hetvenszer nagyobb ellenségnek 32 napig ellentállhattak, annak ügyekezeteit semmivé tehették, elhitt büszkeségét lealázhatták, Hazájok nagy részét a’ tsúfos igátol felmenthették és Erdélyt koronás Fejedelmöknek ez úttal legalább meg-tarthatták. Minden hitelt felülmúl, a’ mit az azonkorú irók a’ Törökök és Magyarok veszteségének külömbségéről említenek; amazok nagy seregöknek harmad részét, körül belől tehát 50 ezer embert hagytak a’ várfalai alatt; ezek pedig tsak 300 holtat, és mintegy 200 veszedelmes sebest számláltak, de a’ katonák nagyobb része és majd minden Tisztek testeiken hordozák vitézségök ditső bélyegeit.
Ferdinand érezte az Egri Vitézek által tett szolgálatok nevezetes voltát, és azért a’ ditsőséges ostrom szerentsés végzetéről hírt hozó követeket megkülömböztetéssel fogadta, és ajándékokkal megterhelve eresztette el; az Egerbe maradt tiszteket, közvitézeket pedig pénzzel, nemességgel, jószággal, és külömböző tisztséggel jutalmazá-meg. Igy Dobót az Ország Zászlósai közzé felvévén, mindjárt a’ következő esztendőben az Erdélyi Vajdaságra emelte; Bornemisza Gergelyt pedig némelly Sáros Vármegyei joszágokkal ajándékozá meg, és Egri Kapitánynak nevezte ki. A’ szerentse későbbre kevésbbé kedvezett az Egri ostrom első rendű hőseinek. Metskei még minekelőtte a’ háladatos Fejedelem kegyelmeibe részesűlhetett volna Várkonyban, a’ parasztok zendülése alkalmatosságával, egy fejszeütés által vesztette el vitéz életét; Bornemisza Keresztesnél, Egertől két mértföldre, egy kis tsatában a’ Hatvani Basa kezébe esvén Konstantinápolba küldetett, és ott Ahmát parantsolatjára tsúfosan végeztetett ki. Dobónak pedig a’ halál azért kedvezett hoszszasabb ideig, hogy földi dolgaink változandóságát annál több ízben éreztethesse vele. De semmi hatalom sem foszthatá meg őket, és az egész Egri sereget azon hervadhatatlan koszorútól, mellyet magoknak belső érdemeikből fűztek. Örök emlékül szolgál minden Hazájaért elevenen dobogó magyar szívnek és tisztelettel fognak ditső neveik említetni mind addig, míg személyes bátorság, vitéz türés, fáradhatatlan ügyesség, tántoríthatatlan akarat és minden névvel nevezhetendő katonai érdem, az emberek között tsudálokra talál. –
Gróf Teleki Jó’sef.
