Tínéktek adta volt, Leányok, Aszszonyok!
Kezetekbe a’ Természet a’ legédesebb,
’S legjobb szerencse’ kulcsait:
A’ legszerencsésb Férjfi sem
Lehetett egészen boldog a’ kit egy
Szép ’s jó Leány’ szerelme még
Nem boldogított: egy kegyes
Lelkes tekintet, mellyel egy szép ’s jó Leány
Szerelmet int, Mennyet nyit, és az emberi
Létet porából Égbe kapja fel;
’S ama’ nemes szívbéli érzeményt,
Gyakorta minden Virtusoknak kútfejét,
Annak tudása szerzi többnyire
A’ Férjfiban, hogy egy derék, lelkes Leány
Becsűlni és szeretni tugya őt’.
Kisfaludy Sándor.