Angyal! minap azt fogadtad
Egynehány költőnek,
Hogy a’ legjobb versért a’ legjobb szerzőnek,
Csókot adsz; és alig hogy meg nem adtad.
Micsoda?! verseknek csók lehessen bére?
Ha tőled az illyen igéret kitelhet
A’ ki elfogadja nem hajtok szivére,
Mert nem az ész, a’ szív csókot érdemelhet.
A’ Csók édes bére az érzékenységnek,
Szerelem’ pecsétje, adója hívségnek.
Apolló’ fijai Pindusz’ tetejére
Koszorúra és nem csókra idéztettek,
’S a’ Grácziák az ősz Homerosz’ fejére,
Csóktalan virágzó borostyánt hintettek.
Nem vetélkedem én Poéták veletek,
A’ szép zöld koszorút én nektek engedem,
Ti jobb verset írtok; én jobban szeretek,
Angyalom’ csókjával én megelégedem.
Gróf De’sewffy Jó’sef.
