Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

Dobozy, e’ nemes Magyar vitéz, hogy életét, romlásnak indult Hazájának fentartsa, szép Hölgyét lovára ültetvén mentséget keres. Bús szaladtát, imilly szívrázó szavakkal festi-le a’ Költő:

’S a’ szép Hölgy oda öntve, férjét szorosan áltkarolva, tekint-fel a’ bajnok’ szemébe, nem félelem, de szent buzdúlat, szelíd elszánás nyugszik édes képén. Szíve már nem a’ földé, túl fellengez, boldogabb tájokon.

Dobozy némán hajtja le fejét híve felé, és karjával a’ por felleget hasítja, és azon szó, mellyet utóbb ejt: Mennyünk! mennyünk, a’ míg lehet! szerelem ’s bosszus érzemény közt egész lényén elömölve látszik.

Hától Török lovagok száguldanak, kik a’ portúl eltakarva, itt ott tünnek elő, és ezen metszetnek, mellynek müvészi érdemét tagadni nem lehet, bényomását emelik.

Ezen metszet a’ Villik’ jelenetét, ’s Zalán elhalását képezi. Emelka, e’ szerencsétlen Mátka, most Villi fehér lepelbe, mirtusz párta fején, elnyulongó, szerte oszlott hajjal, gyönge árnyékként, a’ mély titkú erdőbe érkezett Hivéhez lebdes, ’s szellem karjával érinti kebelét. A’ szép alak’ képe a’ sir’ nyugalmát hirdeti, szent békére int tíszta tekintete, ’s egész valója, a’ színváltozottak jelét mutatja.

Zalán a’ szerelem’ ömlengéseivel nyitja meg karjait, a’ felé lebegő alaknak, kinek lágy ölelése halált legyint reá. Fájdalom nélkűl áll-el szive, szeme szakadoz, teste hanyatlik, míg nyilt ajkain Emelka neve, édes sohajtással szerte lengedez. A’ hold szelíden világit keresztűl a’ fenyők’ sötét sudarai közzűl.

A’ Villik homályos dalt zengve körűllengik e’ boldog párt, melly a’ por világból, a’ hivség szárnyain szebb létbe által költözik.

Ön ereje érzetében áll Árpád, a’ Magyar Fő Vezér Pannonia hegyén; elmerülten néz alá a’ szép földre, melly egy bájos kert gyanánt nyílik a’ szemnek. Mély eszmélet, csendes lelkesedés látszik a’ Hősnek képén; tekintete fellengve szállong a’ távolban, mintha ezen pontbúl akarna határt szabni győzedelminek, és a’ boldog országot, innen akarná kerekíteni. Nagy tekintet! méltó a’ magas lélekhez, ki ezen Őseitől vérrel szerzett tartományt ismét elfoglalá, és tartandó szabadságban népének áltadá.

Jobb kezében buzogánya szorúl, mintha fenyítné az Ellent, ki fegyvert emelne Híveire.

Körüle Hadnagyai állnak; buzdítva Vezérök’ lelkétől, bajnoki tűz ragyog szemökben, készek halni, ’s áldozni a’ Hazáért, példájára a’ késő maradéknak.

A’ völgyben Magyar tábor fehérlik, ’s hol előbb a’ dühös harcz dörgött, ’s éles kard villogott: ott, most életöröm, és csend uralkodik.

Minden Ország kérkedik Orvos-vizeivel. A’ Tudósok leírásokkal, a’ Rajzolók vidékeik’ képeikkel kedveltetik. Kiki szükségéhez képest ismérni, látogatni, és használni siet. Mindenütt a’ mennyiben a’ víznek hathatós ereje a’ testet gyógyitja, annyiban a’ helynek kellemetessége éleszti a’ lelket.

Hazánknak valamint egyébb ajándékokban, úgy Orvos-vizekben is bőven kedvezett a’ természet. Kiváltképpen Savanyú-vizeink olly bővséggel vannak, hogy azoknak sokaságát-é, vagy hathatóságát inkább tsudáljuk? méltán kételkedhetünk. Ezek között a’ Füredi elsőséget érdemel; mert Savanyú-vize Orvos erejére nézve akármellyikkel vetélkedhetik: Vidékének tsuda Szépsége pedig mindnyáját fellülmúlja. Ugy, hogy azt nemtsak Hazánk’: hanem egész Európa ritkaságának mondhatjuk.

Mit is kívánhatna a’ szem bájolóbbat, mit kívánhatna a’ szív kellemetesbet, mint Fürednek környéke? Nyugotról keletre nyúlnak a’ Balatonnak éjszaki hoszszában azon hegyek, mellyeknek alljában népes helységek, oldalában termékeny szőllők, tetejében sűrű erdők terjednek, ’s a’ közöttök egész méltósággal felemelkedő Badatsont uralják. – Fürednek határában, Arátsnak szomszédságában, a’ Balaton partján bugyog-ki a’ Savanyú víznek életforrása, mellytől keletre Palaznak, Lovas, A. Örs helységeket, ’s a’ Kenesei partokat; délre Somogy Vármegyének erdős dombjait szemlélhetni, Siófoknak, Kilitinek, Ságvárnak, Szamárdinak, és Szántónak tornyaival kérkedve; délestre a’ Balatonba nyúló Tihon félszigetnek szebb részei látszanak, ’s külömbféleségeikkel a’ szemet tetszetősen legeltetik. Mindezeken kívűl egészen elragadja a’ Nézőnek figyelmetességét a’ Balaton vizének temérdek síksága, melly itten legszélesebb lévén, a’ Somogyi partokat mintegy elmeríteni látszik.

Illy pompás helyheztetésű Forrásnak nem lehetett magára nem vonni a’ világ’ figyelmét. Azért már régebben a’ Sz. Benedek Szerzetének Tihoni Apátursága,^* mint Földes Uraság, a’ helyet alkalmatos épűletekkel kezdette felkészítteni; utóbb, míg a’ Szerzet eltörűlve vala, a’ Religio Fundusát igazgató M. Kir. Helytartó Tanáts nemtsak az épűleteket bővítette: hanem újjakkal is megszaporította, és tsinos anglus kerttel felékesítette, ’s mintegy bekerítette.

Most, amint a’ kép mutatja, szembetünö épűletek a’ következendők: 1.) a’ nagy Vendéglőház, mellyben az alkalmatos szállasokon kivűl a’ tarsaságbeli mulatságokra Kávéház, és tánczoló palota is találtatik. 2.) az előtte lévő Kápolna, mellynek esztendő által a’ Szerzetből Káplánya vagyon; 3.) a’ soros hars fákból álló kellemetes Sétálóhely, mellynek közepében nyolcz oszlopokon nyugovó födél alatt a’ Savanyú víz kútja. 4.) a’ Sétálóhely végében a’ Patika, ’s az Orvos, és Chirurgus lakásai, mellyekhez van kaptsolva a’ Fördőház alkalmatos fördő szobákkal; 5.) ezekkel szemközt Horváth Uraságnak díszes homlokú, és két szárnyával a’ Balatonra dűlö tágas háza, hol a’ Vendégek tsinos szállásokat találhatnak. – Vannak még ezeken kívűl mind az Uraságnak több, mind idegeneknek az Uraság engedelmével készült némelly házai, mellyek az Arátsról nézőnek ugyan tellyesen szemébe nem ötlenek: de a’ Balatonon hajókázókat, és Tihonból erre fordúlókat kellemetes tekintettel ketsegtetik, ’s a’ fördő Vendégeknek külömbféle könnyebbségeikre szolgálhatnak. Ezeket az éjszaki tekintetnek szántt rézremetszett tábla nem mutathatja.

Balatonnak tsaknem közepére a’ természet míntegy tsuda mesterséggel azon félszigetet helyheztette, melly Sz. Tichonról már az első Magyar Században Tihonnak neveztetett. Az Apáturság,^* mellyet ide I. András Király Sz. Anián Püspök nevére szerzett, még ma is olly fris emlékezetben vagyon, mint a’ minö sötét feledékenységbe merűlt Neste (Anastasia) Királyné, az ő felesége, Jaroszlaw Orosz Fejedelem’ leánya, által ugyan Tihonban az Orosz Barátoknak szerzete. Sz. Benedek Rende még ma is lakja az Apáturságot, mellynek monostorához ragasztott két tornyos templomban András Királynak temető helye mutogattatik. Ezen épűletek a’ félszigetnek keleti dombján meredeken állanak, mivel alapjok porhanyó mészkő lévén, annyira elmorzsalékzott, hogy a’ Balaton felűl, melly az allját mossa, már semmi párkánnyok nintsen. A’ Templomnak oldala éjszakra fekszik, és az Ó-vár sánczaitól, egykor Fejér Antal Urnak derék Versei által híressé lett, Echót hangoztatja.^* Ó-várnak, vagy Oroszvárnak neveztetik a’ félszigetnek legmagosabb része. Ezt délről, és nyugotról földsánczok kerítik; éjszakról pedig meredek Porfir kősziklák karimázzák. Alig hihetné az ember, de a’ most is látszó négy szegletű üregek mutatják, hogy ezen sziklák oldalaiban valaha emberek laktak: a’ hagyomány pedig fentartotta, hogy a’ lakók Orosz Barátok voltak, kikről ezen helyet a’ Nép most is Oroszkőnek nevezi. A’ Barát lakásoktól keletfelé kanyarodó dombok oldalában homokos agyag fekvések találtatnak, mellyekből a’ zápor esső szokta lemosni a’ külömbféle tsiga-tekenőket (Mytilus) ’s a’ Balatonnak hullámai úgy megváltoztatják, hogy kővé-vált Ketske körmöknek tetszenek, és úgy is neveztetnek. – Ezek ugyan nevezetes ritkaságok: de sokkal nagyobb figyelmetességet érdemelnek a’ természetnek azon külömbféle adományai, mellyekre akad a’ szemlélő, ha az Ó-várnak sánczairól a’ félszigetet körül nézi. Ugyanis látja, hogy azon keskeny bemenetelen kívűl, melly a’ Savanyú-vízről jövőt Füred, és Aszófő helységeken keresztűl vezeti a’ félszigetbe, köröskörűl egész Tihont hegyek kerítik, és, mint természeti bástyák, a’ Balatonnak tsapkodó hullámait bátran nevetik. A’ hegyeken éjszakra és délre termékeny szőllők mosolyognak; nyugotra tserfa erdők zöldellenek; keletre kopár tsútsok állanak. A’ belső részt szántóföldek, rétek, és tók foglalják el. Délkeletről választatott azon néző pont, mellyről a’ Klastromnak, és városnak tekíntete a’ képen szemléltetik. A’ házak a’ Klastromtól nyugotra meneteles domb oldalon vannak elhintve, ’s inkább szegény gunyhók, mint városi épűletek. A’ Lakosok halászatból, szőllő mivelésből, és szántásból-vetésből élnek. De az ő szántóföldeik, mellyeket a’ hegyek karimáznak a’ Szemlélőnek ugyan kellemetes látásra: de a’ tsűr töltésre nem igen szolgálnak. – Tihon a’ Balatonba majd másfél órányira benyúlik, ’s azért Szala, és Veszprém Vármegyékből útazókat a’ déli fokról bátorságos révén Somogyba könnyen általszállítja. Ezen félszigetnek fenék terűlete ollyan, mint a’ kinyilt tenyér, ’s rajta kitsinben az emberi életnek minden szükségeit kielégíthető termések feltaláltatnak.

Ezen tájnak, valamint Füred tekíntetének rajzolatját is Mélt. Petrich Generál Majornak köszönjük, aki Hazánknak szebb részeit nagy szorgalmatossággal rajzolgatván, ezen két képet Nemzeti Literaturánk’ díszére örömmel ajánlotta.