Tarka Pillangó, ki igen szerencsés
Vagy te, nem lévén lenyügözve hímes
Szárnyaid, mindég szabadon, ’s öröm köztt
Folytatod élted’.
A’ szelíd langyú tavasz’ aetherében
Illatot hintő gyönyörű virágok’
Kelyhiből nectárt iszol; a’ vagy Ámor’
Kényeit ízled.
Flóra sok színű koszorúja melly díszt
Nyer, midőn rászállsz; ’s mi vigan mosolygnak
A’ Kegy-Istennék, ha magát szemökbe
Tünteti képed.
Ah, de mint egy szép tüneményes álom
Nyil-sebességgel rövid édes élted
Elrepűl, ’s a’ bús feledék’ tavának
Száll fenekére.
Így temet mindent örökös homályba
A’ halandóság, ’s csak az érdem által
Nyert dicsőségnek diadalmi fénye
Győzi-meg éjét.
Primóczi Szent-Miklósy Aloyz.
