Lágy hímzetekben olvad a’ mező:
’S miként hevűl a’ szivnek tiszta mélye!
’S hogy ömledő idvezletét ki-élje
Hangokban ébred minden érező.
Hol vagy Leányka? édes Rejtező
Jer! légy dalomnak részvevő segélye,
Hogy váltva szép szavad szavam’ cserélje;
Szelíd az Ég ’s lantomra kedvező.
Jer, zengjük itt a’ reggel’ árjain,
Mi ékes e’ föld nékünk, boldogoknak
Az öszve-érzés’ rózsalánczain:
Oh zengjük ünnepét a’ nagy titoknak
Melly fényborongva száll sziv’- ’s lelkemen –
Terűlne bár így végig éltemen!
Vándorfy.