Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

Sok virág nyílik az életnek díszére, mellyet a’ természet áldó keze ápol, sok virít önn’ kertünkben-is, mellyet kedves szorgalommal nevelnünk, gyenge bimbóit őrízve védenünk, és a’ szépet a’ jóval, ’s hasznossal egyelítnünk kell. Ezen szelíd, ’s nemes tehetség csak azon Nemnek adatott, mellyre az Alkotó minden szépét bőven halmozá, mellynek tiszta kebelében a’ szeretet örök tüze ég, és jótévő súgárival világítja, ’s kedvelteti földi pályánkat. Mindenektől tisztelve, és óhajtva áll az Asszony háza körében, ’s a’ merre tekínt, kedv, öröm, és szerencse tenyész; ő lelke az Egésznek, édes malasztja az Övéinek, és Annya a’ jövő Nemzetnek. De, hogy az legyen, világi élete figyelmet érdemel; tsak annak tudásával felelhet meg alkotása, ’s helyheztetése nemes czéljának. Eddig deák, magyar, német Irók fárasztották magokat, és olvasóikat tudós, hibás elő adásaival a’ Magyar törvénynek, de mintha a’ szép Nem a’ Magyar Társaságnak tagját sem tenné, vagy a’ Törvény száraz betűje tsak a’ férfi ránczos homlokához illene, a’ szép Nemről senki sem gondolkozik; pedig, vajmi szeretjük mi-is, ha a’ szép képet, termetet, nem tsak bálványképen nézni, hanem véle való társalkodásban eszes ki fejlését-is tapasztalni engedtetik. A’ Haza ki nem felejté bő törvényéből az Asszonyt, sok szép jussokkal ruházta fel azt, szükséges tehát ennek-is nem tsak azt tudni, hogy szép, – mert azt a’ tükrétől-is megtudhatja – hanem azt-is, mi jussa vagyon a’ Társaságban, mellynek díszes tagját teszi. Erről hol lehetne alkalmatossabban szóllani? mint itten; hol a’ tanítás száraz leczkéjét a’ következő elme gyönyörkedtető munkák kelendővé teszik, és a’ nem kedves figyelmet el-felejtetik.

Noha a’ száz vélemények közűl, mellyek a’ Magyar Nemzetnek eredetéről írattak, és egymással ellenkeznek, egy sints még tökélletessen meg erősítve, annyi még is bizonyos, hogy a’ Nemzetnek eredete Napkeleti; annál inkább lehet tsudálni tehát, hogy e’ Napkeleti Nemzet, a’ szép Nemét nem Ásiai rabbilintsre fűzvén, minden tekíntetben szolgaságra szoktatta, hanem, ámbár nem a’ Franczia Udvarisággal, és Olasz imádással, még is más hős Nemzetek példájára, valódi társaságbéli tagjának nézte, és ebből, ’s boldogító alkotványából származó igazakkal fel ruházta, úgy annyira, hogy nálunk talán panaszt nem tehet egy Asszony is, hogy tsak férfiak voltak azok, kik a’ Törvényt hozták.

Ha e’ részben hibát keresni lehet, azt a’ Világ polgárja tsak abban leli-fel, hogy Törvényeink többnyire tsak a’ Nemes Asszonyról gondoskodtak, a’ Nemtelent majd nem egészlen el-felejtették; – de ennek mentségére (mellyet magamra vállalni nem mernék,) tsak az az egy környűlmény szolgál, hogy a’ szüntelen háborúba kevert, és alkotmányának meg-tartásáért viaskodó Nemzetnek eddig kevés ideje maradt Törvényeinek híjánosságait figyelmetessen ki-pótolni.

A’ Nemes Asszonyok közűl első a’ Királyné. Ez vagy Országló Királyné, vagy Királynak Hitvese, vagy annak Özvegye. Az Országló Királyné a’ Királynak nevével és minden jussaival él a’ pragmatica sanctio szerént hozott Törvény mellett, és Maria Theresiának Országlása megmutatá, hogy helyes volt a’ Nemzet’ bizodalma, és hogy a’ gyenge Asszonyi kéz is velőssen viheti egy szabad Ország kórmányát; legalább egy Magyar sem irígylette Angliának az ő Ersébetjét, Russiának Katalinját. –

A’ Királyné meg is szokott koronáztatni. Ezen díszes hivatal peres volt az Esztergomi Érsek, és Veszprémi Püspök között, és az utóbbi időkben a’ Fejedelem intézete szerént, az Esztergomi Érsek teszi fel a’ Királynénak jobb vállára a’ Szent Koronát, a’ Veszprémi Püspök pedig egy ékes Házi Koronát a’ fejére.

Maximiliánnak Királyi Hitvese Maria az első, a’ ki a’ Nemzettől betsületbeli ajándékot nyert, az 1559. esztendei Ország Gyűlésén, utánna a’ Fejedelmét imádó Nemzet, mindenkor a’ Koronázás alkalmával hódolása mellett, ajándékot is ajánlott Királynéjának, mellynek mennyisége a’ Nemzettől függ, hogy Fejedelem Asszonya eránt való buzgó tisztelete a’ törvény szoros korlátja közé ne szorítassék, hanem tsupán a’ szivtől vezéreltetvén, szabadon ki fejlődhessék.

Azonfelűl, hogy a’ Királyné a’ Királynak Czimereibe, és személyes méltóságába, sérthetetlenségébe részesűl, voltak annak előtte a’ Királynénak bizonyos Jószágai is; nyerték azokat a’ Királynék vagy a’ koronázás, vagy a’ Házassági kötés, és Királyi ajándék mellett; az előbbenieket el-idegeníteni szabad nem volt, az utóbbit a’ Király engedelme mellett el-ajándékozhatták; illyen példát többet elő adott Pray tudós munkájában,^* hol egyszersmind a’ Királynék petsétjeinek több példányait is láthatni. Voltak a’ Királynéknak különös Fő Tisztjeik is, úgymint Fő Cancelláriussa, Tárnokja, Pohárnokja, Lovásznokja^* ’s a’ t. mindnyáján ezek valóságos Magyar Zászlós Urak voltak, és született Magyarokból választattak; volt különös Perek Igazgatója is, most tsak a’ Veszprémi Püspök él még a’ Királyné Cancelláriussa nevével, a’ többi Hivatalokat az idő el-emésztette.

Az Országlásba most-is annyi bé-folyást engednek a’ Törvények a’ Királynénak, a’ mennyit az esze, szive, ’s tulajdonságai szerezhetnek, azért a’ törvényekbe, hol a’ Királynénak ajánlott ajándékról szó vagyon, közben vetéséért és pártfogásáért esedezik a’ Haza, jól tudván azt, hogy a’ Királynak senki szívessebb tanátsot nem adhat, mint az, a’ ki szivében uralkodik.

Noha nem példa nélkűl való, hogy a’ Királynék Tanúk előtt szűltek, de Törvény nem kötelezi arra a’ Királynét, sőt mivel ezen szokás a’ Nemnek szemérmével, a’ Népnek Királynéja eránt való tiszteletével, és határtalan bizodalmával meg nem egyezett, 2-ik Andrásnak, Albertnek, és 2-dik Ulászlónak Feleségein kivűl más példát nem is mutathatunk, és újjabb időkben a’ Nemzet gondolkodásával ellenkező szokás egésszen el-tünt.

A’ Királynak Özvegyéről és Leányairól rendelés nints törvényeinkben, nem találták Eleink illendőnek, hogy a’ Királynak, ki Feje a’ Hazának, e’ részben törvényt szabjanak.

A’ Magyar Nemes Asszony hajadonságában, Házasságban, Özvegységében külön Jussokkal ditsekszik Hazánkban.

A’ Szűz vagy Szüléinek oltalma alatt, vagy Árvaságban él. Szüléinek éltében azoknak Atyai hatalmok alatt vagyon, melly azonban törvényes korlátok közé szoríttatik, és a’ Leányra nézve Házasság vagy Osztály által végződik; addig a’ reá néző ingó, ingatlan jószágról nem rendelhet a’ Szűz, sőt a’ törvényes idő korig az az 12. esztendeig még saját keresményéről sem. Az Atyai hatalom személyének urává nem teszi a’ Magyar Apát, az a’ Haza’ oltalma alatt vagyon; az Atya nem tilthatja Leányának a’ Házasságot, Klastromra azt nem itélheti, ősi Jószágából, ha az mind két ágot illető, ki nem zárhatja: de a’ Leány Attyának éltében Osztályt nem kérhet, mert más Nemzetségben által költözvén Ura köteles tartásával. A’ Szűz már 16. esztendővel éri el a’ tellyes kort, mellyre a’ törvény a’ fiúban 24. esztendőt kiván; vallyon arra nézett e’ a’ Törvényhozó: hogy a’ Szűz eszére nézve is hamarébb fejlődik ki, mint a’ férfi Nem? vagy pedig arra, hogy a’ gyenge rózsa korábban törik ki bimbójából, a’ terepély tölgynél szebb, de rövidebb életre? –

Szüléinek halála után a’ Leány másnak oltalma alá esik, melly alatt személyére nézve 12-ik, ingatlan Jószágaira nézve l6. esztendeig marad; 12-ik esztendőben valhat Ügyészt, 14-ik esztendőben adósságról, zálogról, aranyról, ezüstről, és más ingó Jószágokról, l6-ik esztendejében az ingatlan Jószágról is valhat, rendelhet. A’ törvényünk ugyan a’ Leányt, még férjhez nem menne, mindenkor másnak Gondviselése alá itéli, de a’ szokás 24. esztendőn túl fel szabadítja őtet közönségessen az alól, nem is más az oka a’ régi törvény keménységének, mint az, hogy a’ Szüléitől megfosztott, a’ Világ bajos állapotjába nem avatott gyenge Nem, tovább is az erőssebb, ’s a’ természet által oltalmára rendelt Nemnek pártfogása alatt maradjon, és igy a’ nagy Világban reá, ’s vagyonyára mindenütt ólálkodó veszedelmeket egy hiv Gondviselő karján könnyebben el-kerűlhesse.

Mivel a’ Jószág Eleink által vérrel, hadiszolgálattal szereztetett, és majd nem öt századok alatt belső, külső ellenségek ellen tsak vassal oltalmaztathatott, a’ Jószág többnyire tsak fiú ágot illetett; a’ mit akkor az alkotmány, és avval járó Haza védelme, azt újjabb időbe az alkotmány, és Haza szükségei az adományokra nézve meg kivánták; az illyen tsupán fiú ágra szerzett Jószágokból, egy negyed rész adatik a’ Leányoknak, ha Klastromba nem mennek. Az első Szerzőhez közelébb lévő Leány ki zárja az utóbbit; ki adatik a’ negyed tsak egyszer; az első Szerzőnek holta után; és kérhetik azt a’ Leányok több századok után is, még a’ Fiscustól is; nem tartoznak a’ Leányok belőle az Atyai adósságot fizetni. A’ Szűznek természetben ki hasittatik a’ Jószág, de azt férjhez meneteléig tsak zálogképpen bírja; egyébberánt ki fizettetnek a’ Leányok közönséges betsű szerént való árából a’ Jószágnak kész pénzűl, vagy méneses Lovakban; ha pedig a’ Leány Attyának vagy fiú testvéreinek engedelmével nemtelennel házasságba lép, akkor a’ negyedbe ki adott Jószágot úgy mint örökjét meg tarthatja. Ez az egyetlen eset az, mellyben a’ Magyar Leány házasságára meg kivántatik az Atyafiaknak engedelmök.

A’ Leányt régenten a’ párta külömböztette a’ kontyos Asszonyoktól, onnan hivattattak hajadon Leányoknak, és onnan eredett a’ hajadoni jus, melly abból áll, hogy a’ hajadon Leánynak az Atyai, örökös, és tsupán fiú ágot illető Jószágból, ki jár az Atyai házban való lakás, sorsához illendő tartás, és kiházasítás: Ezzel még a’ Királyi Fiscus is tartozik a’ Leányoknak.

Ha a’ Leány ollyan szerzetbe lép, ki Jószág birására alkalmatos, akkor a’ törvény mást nem rendel nékie, hanem egy tized részét annak, a’ mi az ősi Jószágból örökségképen reá néz, de ez sem lehet soha több öt ezer forintnál. Minek is vólna annak Világi Jószág, a’ ki a’ Világból ki lépvén, annak minden kivánságait el temeti? –

Az ollyan Jószágot, melly tsupán fiú ágot illet, a’ fiú maradék nélkűl szűkölködő Atya fel kérheti egyik Leányára, ki a’ Felség által fiúsitatik, és tőle származott fiú gyermekek, vagy ha a’ Fiúsitás mind két ágra ki terjed, a’ Leányai is tovább birják a’ Jószágot.

A’ házas Nemes Asszony személyére, vagyonyára nézve ugyan azon jussokkal, és szabadsággal él, mellyel a’ Nemes Férfi; tsak hogy a’ Férj, a’ nemtelent is házassága által meg nemesíti, nem viszont a’ Nemes Asszony a’ nemtelen Férjét. Azomban ezen utóbbi házasságból származott Gyermekek is, noha nem nemesek, birhatják az Annyok ingatlan Jószágait, azt örökösödés útján perrel is kereshetik, de ha egyszer örökössen el adták, ebbéli el-adást sem ők, sem maradékik, ha szinte később meg is nemesednének, többé meg nem ronthatják. Ellenben a’ nemtelen Asszonynak nemes Férjétől született Gyermekei az Attyok nemesi Szabadságában tökélletessen részesűlnek.

Valamint az Asszony férjének adósságait, úgy ez Hitvessének adósságait magáéból fizetni nem köteles; e’ részben ugyan nem olly hizelkedő a’ Magyar törvény az Asszonyra nézve, mint az Angol törvény, hol a’ Férj az Asszonynak minden adósságáért felelni tartozik, de ellenben nálunk Asszony nyakára tsak ékességet raknak, de kötelet reá tenni, ’s vásárra kergetni még a’ nemtelent, még a’ bűnöst sem szabad.

Ha a’ férjnek saját keresménye vagyon, abból a’ Feleségének bővebb házassági jutalmat (dost) köthet, ellenben az ősi Jószágból is kell ki fizetni a’ törvényes jutalmát, melly a’ Zászlós Uraknál 400. a’ Mágnásnál és 50. házhelynél többet biró Nemesnél 200. a’ többinél 100. forintra határoztatik. Ez értetődik az első férjére nézve, a’ második férjétől fél, a’ harmadiktól tsak egy negyede a’ most mondott jutalomnak jár az Asszonynak; igy az első szerelmét még a’ törvény is betsessebbnek találta a’ későbbinél. – A’ törvényes jutalom a’ Férjnek minden adósságai előtt kifizettetik, és ha a’ férj a’ Jószágát házassága alatt el zálogolta, a’ dost még a’ zálogos birtokos is, sőt a’ Királyi Fiscus is tartozik kifizetni.

El veszti azt az Asszony ha hitszegésbe marasztaltatik, ha másodszor férjhez menvén jutalmát felvenni, és az Ura jószágát kibocsájtani, az Urának irásait ki adni nem akarja, vagy azokat másoknak kiket nem illetnek, ki adja; ha Ura jószágait dossán felűl el-idegeníti.

Úgy látszik első tekíntettel, hogy a’ törvény igen csekélyre szabta a’ házassági jutalmat, de vissza kell tekínteni a’ ki-szabás idejére; hol egy tornyos templom 60. egy Nemes Curialis Házhely 12. egy egész szabad erdő 40. két üsző, négy juh, négy négy magyar forintra betsűltetett. Ha a’ mostani időkben kevesebbet tészen a’ jutalom sommája, bőven ki pótolja azt a’ régi időkhez képest hasonlatosságon felűl nőtt Jószág ára, melly az Özvegynek Özvegyi jussába marad.

A’ mit a’ Vőlegény, vagy annak és a’ Menyasszonynak Szüléi, ’s Attyafiai a’ házasság alkalmával ajándékoznak, az jegy-ruhának neveztetik, és tulajdona az Asszonynak, ha szinte esküvés előtt is meg találna halni, akár vagynak Gyermekei, akár nintsenek, szabadon rendelhet felőlle.

Mivel a’ törvény elő látta: hogy a’ Férj Hitveséhez való nagyobb szerelme miatt, az Asszony pedig Férjétől való félelme miatt sok ollyan viszonyos el-adásokba, vagy jószágaiknak zálogosításába keveredhetne, mellyek idővel a’ Gyermekeknek ártalmára lennének; a’ Férjnek meg tiltotta az ősi Jószágnak elzálogosítását, meg-engedte a’ szerzeménynek örökös eladását. Figyelmet érdemel az, hogy a’ törvény e’ részben a’ Férfiba a’ nagy szerelmet, az Asszonyban tsak a’ félelmet veszi fel a’ tiltott adásoknak okáúl; tehát tsak a’ férjet kábíthatja meg a’ szerelem? –

Azon szomorú esetben, ha az Asszony házasságtörésben tapasztaltatik, jussa van Urának, ő ellene halálos vádat tenni, ’s akkor az elválasztott Asszony a’ dossát is el-veszti, de nem a’ jegy-ruháját; olly szánakodó azonban e’ részben is a’ törvény, hogyha a’ házasságtörés után a’ Férje meg engedvén hibáját, véle él, dossát is vissza nyeri, és többé az Urának jussa nints a’ Vádra, ha szinte ismét vissza esne is előbbeni hibájába. Egyetlen példája a’ gyenge Nemnek leg nagyobb hibája eránt való engedelmes törvénynek!

Ha Atyafiságnak vagy Sógorságnak tiltott ágazatjában köttetik a’ Házasság, melly az Egyázi törvény szerént sikeretlen, azt azomban az egybenkelő pár nem tudta, akkor az el-választott Asszony, dossát, és jegy-ruháját ki veszi, Gyermekei pedig, kiket ezen házasságban nemzett, mind a’ két Szülének tellyes jussaiba lépnek. Ezen rendelésnek jó voltában tsak azon Atyafi házassok nem részesűlnek, kiknek egyben keléseket az Atyafiak nyilván ellenzették, vagy kiknek vérségek nyilván tudva való.

Az Özvegyet még él, és Ura nevét viseli, az Ura örök Jószágából, melly reá tulajdonképen nem néz, illendő lakás és tartás illeti, ha mindjárt félelemből róla le mondott vólna, vagy ha szinte férjét el hagyta volna is, és a’ féle el-hagyás annak helyén meg nem visgáltatott; de nem akkor, ha Házassági kötés mellett róla le mondott; ki jár ezen jus az Özvegynek olly Jószágból is, mellyet Férje mint első szülött birt, ha az első szerző nyilván ki nem zárta belőle az Özvegyeket. – Ha a’ Jószág igen nagy, a’ törvény szerént az örökösnek vólna jussa az Özvegyi tartást törvény által meg kurtítni, de eddig a’ Haza tsak két nevezetessebb példát látott újjabb időben S – – és B – – – Nemzetségekben, hol az oldalas örökös ezen jussal élni akart, de iparkodása sikeretlen volt, mivel a’ Biró mértékűl vévén a’ fellyebb érdeklett tsekély betsűt, melly szerént egy Házhely 12. magyar forintban vétetik, a’ nevezetesb Jószágot nem találta felesleg valónak az Özvegy dóssához képest. –

Férjének keresett zálog Jószágában, és ki-vévén egyedűl a’ fegyvereket, és ötven darabon felűl való ménest, a’ többi ingó Javaiban is örökösödik az Özvegy, ha Gyermekek vagynak, ezekkel, ha nintsenek, maga, a’ Szüléknek, és Atyafiaknak ki rekesztésével; továbbá az Urának nevezetessebb ruháit, házassági gyűrűjét, Hintós Lovait, Hintaját egésszen, a’ méneses Lovaknak, ha ötvenen alól vannak, egy gyermek részét tulajdonává teszi.

A’ köz keresményre nézve, a’ Nemes Asszony Férjének éltében, ennek helyben hagyása nélkűl, tsak akkor rendelhet, ha a’ Férje Házassági kötés által, nékie arra just adott, mert a’ törvény az Asszonyt Ház ékének, a’ Férjet pedig fáradó fő keresőnek tekíntvén, ennek meg engedte, hogy az egész keresményről rendelhessen. Ha a’ Férj nem rendelt a’ Közkeresményről, fele az Özvegyet illeti, ha az adomány, vagy Szerzőlevélbe be van iktatva a’ Feleség’ neve, és akkor az Özvegynek rendelése a’ feléről még a’ Gyermekekre nézve is meg áll; de nem az egészre nézve. A’ nemtelen Asszony azomban a’ Közkeresmény feléről szabadon rendelhet, a’ Férje meg nem gátolhatja intézetét, ki nem zárhatja Feleségét a’ szerzeménynek feléből, akár legyen neve be iktatva a’ Szerzőlevélbe, akár nem.

A’ maga Hozományát birja az Asszony tulajdonképen Férjének éltében is, nem is veszti el azt akár házasságtörése, akár vérfertőztetése által, annál kevésbé Urának magva szakadása, vagy pártütése által; rendelés nélkűl lett halála után a’ Gyermekeire száll, hol ezek nintsenek, a’ nem ősi pénz, és más ingó javak az Urára, az ősiek vagy Osztály mellett által vett javak pedig Attyafiaira szállanak. Míg a’ Hozományára nézve ki nem elégittetik az Özvegy le-tartóztathatja, ’s használhatja Férjének Jószágait, követheti azt a’ Férjnek örök Jószágából is, és elsősége van eránta Férjének minden Hitelezői előtt; de tartozik meg mutatni annak valóságát, mennyiségét, hogy Férje kezéhez jött, és Férje javára fordítatott; melly utólsótól a’ Polgár Asszonyok mentek. Nem elég ezeknek bizonyitására tsupán a’ Férjnek el-esmérő Levele, mert a’ törvény azt hiszi, hogy a’ Férj hitveséhez való hajlandóságából, annyi Hozományt színezne, hogy az örökséget is meg terhelné; ezen feles gondosságot az Asszony tsak azért is könnyen meg engedheti a’ Törvénynek, hogy az már magába foglalja a’ szép Nemnek a’ Férfi szivén való hatalmának el-esmerését. –

Férje után maradott Gyermekeknek Gyám-Annya az Özvegy, természet és törvény szerént, ’s ennél fogva Férjének Jószágait is ő kórmányozza a’ nélkűl, hogy a’ jövedelemről Gyermekeinek számoljon; meg marad a’ Gyámságban még akkor is, ha másodszor Férjhez megyen, tsak hogy akkor már a’ jövedelemről számolnia kell, de ezen teher miatt ki jár nékie az Árvák jószágából való tiszta jövedelemnek egy hatoda jutalomúl.

Montesquieu állítása, hogy az Asszony a’ Despotiákban rab, és a’ Fényüzés egyik eszköze, a’ Monarchiákban pedig szabad, Hazánkban is meg-valósodik. Szabad Országnak szüleménye, egy vitéz, erős Nemzetnek Tagja, részesűl a’ Magyar Asszony az Urának szabadságába, díszébe, betsületébe, Jószágaiba, polgári, alkotmányi Jussaiba; – nem rabja Férjének, hanem igaz Felesége; – nem le-alatsonyított eszköze a’ Házi kötésnek, hanem valóságos egyenes társ; – akár pártában haggya, akár páros frigybe viszi, akár párjától meg fosztva gyászba taszítja őtet a’ szerentse, törvény oltalmát, segítségét bőven ki-nyeri, jótéteményeit tetézve érezi; – így minden tekíntetben visszont meg érdemli a’ Haza, hogy azt szeresse, nyelvét, ügyét, Nemzetének csinosodását, természettől nemére halmozva mért kecseinek, tehetségeinek minden erejével fel-serkentse, elő-terjessze.