Zengj égi Lantnak istenesült szova!
Tellyes-malasztú nemzeti éneket,
’S emeld Kegyesség’ trónusához
Hív Magyarok’ nemes áldozatját.
Nem vér-borostyánt vívni törekszenek:
Músák’ szelídebb karjai lengetik;
A’ szépet, és jót báj erőbe
Önteni, volt szeretett reményök
Felség! ki érzed emberiség’ jovát,
*javait, birtokait, hasznait.
’S áldással örvendsz tölteni Nemzetünk’,
Őr-Istenünkként kis mivünkre
Hintsd kegyesen, Karolina! fényed’.