A’ jelennek dús mezőin
Minden élet hervadás,
A’ bú, a’ kéj tűnedékeny,
Öröklő a’ változás.
A’ mi benne szép tenyészik,
Úgy lehet csak a’ tiéd,
Ha letördelted virágit,
Kellemét ha izleléd.
Isten új perczet teremthet,
Multat nem hoz vissza ő,
A’ nem éldelt óra elfoly,
Újra nem teremthető.
A’ jelennek éleményi
Képzik a’ szép multakat,
’S por’ fiának sírig adnak
Istenítő álmokat.
Éldeld, szedd hát a’ jelennek
Kellemdús virágait,
Ők hímzik majd rózsaszínnel
Agg korodnak alkonyit,
’S ha a’ szép emlékezetnek
Holdvilága rád derűl,
Fölkelnek, kiket sirattál,
A’ koporsó’ éjibűl.
Bajza.
