Angolból Bulwer után.*
Edward George Bulwer-Lytton angol író, politikus egyik azonosítatlan művéről, műrészletéről van szó; a The Complete Works of Edward Bulwer Lytton tizenegy kötetes lipcsei kiadása (F. Fleischernél, 1834–1836) népszerű volt nálunk is, Kölcseynek például megvolt mindegyik kötet a sorozatból. Vö. KFL. 4., 742.
Éjfélt üt, kis szobám köré
Mécs hinti árva fényeit
’S körűle a’ sok tarka tan,
Melly ifju álmunkban hevít;
Az álom, a’ szomj, a’ szilaj
Vágy: tudni, őrült ’s isteni,
Vizsgán körűl csapongni készt,
’S ész’ szárnyán égbe szállani;
Ég, föld, tűz, vízről rántani
Természet’ titkos fátyolát
’S az emberben felfödni a’
Rejtélyek’ legnagyobbikát.
Mi haszna éji mécsnek és
Elménk’ bódult sejtésinek,
Hiú remény ’s erőlködés
Kettős vakságba ejtenek.
A’ multtól mit tanulhatunk?
Dics’, bánat’ ’s bűn’ örök sorát.
Megkérdem a’ jövőt, de mély
Öléből válasz nem jut át.
A’ hullám néma és a’ nap
A’ légnek csak fuvalma száll;
Kegyesb a’ föld, sír’ mélyiből
Örök válaszként szól: halál!
Minek kell erre bölcs? Ez egy
Valóra természet tanít,
Tudásra kába költi-el
Az ifjukor’ gyöngy éveit.
Mit csak hervadt kor hozna, azt
Adnunk a’ tudomány siet,
A’ lázas arczot, lomha vért
’S a’ lankadt röptü szellemet.
Gondolkodás kesergeni
Tanít, ’s gunyolni a’ mi szent,
’S magányost egy világ’ körén
’S mint puszta parton idegent;
Bár melly üdvünkűl nyert csomót
Szétold, hiú álomnak sejt,
Hitet, szerelmet és reményt;
’S a’ kétség’ éjjelébe ejt.
Lukács Móricz.
