Hajdu-vigyázat alatt izzad kertében urának,
Könnyek közt, a’ helót, ’s íme nagyasszonya jő,
Hozza kihúnyt madarát, szive csaknem megszakad érte,
’S rózsabokor’ töviben ásata nékie sírt.
A’ pórnak szemeit látván könnyekbe fürödni:
,Jó lélek, téged nemde kanárim epeszt? ‘
Ez mélyen sóhajt ’s „Oh nagysás asszonyom! – úgymond –
Rabságom’ kínait könnyezem!” ’s ássa a’ sírt.
Székács.