Angolból, Byron után.*
George Gordon Noel Byron angol költő Inscription On The Monument Of A Newfoundland Dog (1808) című költeményének fordítása.
Ember’ gőgös fia ha földbe tér,
Kit érdem nem diszít, csak ősi vér;
Béres müvész’ márvány keserve kél,
’S az elhunytról dús hamvveder regél,
Nem azt, mi volt, beszélvén sírköve,
Hanem minek kellett volt lennie.
’S az eb, életben mint leghűbb barát,
Őszinte szívvel kedvelvén urát,
Kit bátran véd, örömmel üdvezel,
Csak érte munkál, küzd, él, és lehel.
Ha meghal, elfelejtve érdemét,
Mennyből kizárjuk jámbor szellemét.
’S te, emberféreg! dőrén azt mered
Remélni, hogy külön menny jut neked?
Órányi lét’ hitvány bérlője, kit
Rabság gyaláz, vagy önkény elvadít!
Lehellő portömeg, mellyet közel
Ki ösmer, undorodva fordul-el!
Szerelmed csáb, barátságod hamis,
Szavad hazug, álnok mosolyod is,
Valód silány, csak a’ név ékesít,
De bármelly állat is megszégyenít,
Ballagj tovább! ne nézd e’ sírkövet,
Nem ollyat rejt, kit gyászolhat szived.
Itt nyugszanak barátom’ hamvai,
Csak egy volt ’s őt is már e’ kő fedi.
Lukács Móricz.
