A’ szép magyar legény beteg,
Bántja a’ szerelemhideg,
Vetett ágya búfalevél,
’S magán kivűl ő így beszél:
„Én ültettem a’ rózsafát,
Más szedi-le a’ bimbaját,
Én szerettem egy szép barnát,
’S más éli vele világát.
Piros almát szakasztottam,
’S barna galambomnak adtam.
Ő az almát tőrbe
*Csapdába.
rakta,
Barna legényt fogott rajta.
Barna legény barna lányhoz,
Nem illenek ők egymáshoz:
Nézz babám, én szőke vagyok,
Épen hozzád illő vagyok.
A’ szép legény nagyon beteg,
Gyötri a’ szerelemhideg,
Ki gyógyítja-meg a’ szegényt,
A’ sínlődő magyar legényt?
A’ német lány kényes igen,
’S szíve magyartól idegen,
A’ tót leány szelíd lenne,
De csak nehéz bízni benne.
Érzékeny a’ magyar’ szíve,
Ha látja, hogy szenved híve;
Szegény magyar legény’ baján
Nem segíthet csak magyar lány.
