Hova lett az én galambom,
Hogy sehol nem találhatom?
Nincs aratás, hogy aratna,
Nincs szüret, hogy ott mulatna.
Betekintek kis kertébe,
De csak nyomát veszem észbe,
Gyepű mellett egy rózsafa,
Legszebb ága leszakasztva.
Hova lettél édes babám,
Gyöngyharmatot gyűjtesz talán?
De hisz a’ nap délfelé jár,
A’ harmatot felitta már.
Faluvégen selyem mező,
Selyem mezőn kerek erdő,
Kerek erdőn híves patak,
Ott kereslek, szép gyöngyalak.
De jaj sem a’ selyem mező,
Sem a’ sűrű kerek erdő,
Nem tud rólad a’ hűs patak,
Hova tűntél, oh gyöngyalak!
Egy malom van itt nem messze,
De annak sincs semmi nesze,
Talán fekszik a’ molnárja,
Szerelem a’ nyavalyája.
Nyavalyája ha szerelem,
Egy kenyéren van úgy velem;
Szegény molnár, csendes malom,
Beh rájok ért az unalom!
Befordulok, ha tán beteg,
Jaj de szívem majd megreped,
Piros rózsa a’ kalapján,
’S karjai közt pihen babám!
Babám voltál, de már nem az,
Nem kell nekem leány ravasz,
Igen lisztes lett az orczád,
Csalfa lélek, isten hozzád!
