Dicső Hunyad’ királyfia
Fényes teremben ül,
Vitéz országnagyok lepik
Dús asztalát körül,
És a’ királyi lak’ tere
Örömzajos néppel tele.
„Ki fogja felvidítni e’
Győzelmi ünnepet?
Vagy nincs-e lantos itt közel,
Ki zengjen éneket?”
Alig hogy így szól a’ király,
Előtte ím két dalnok áll.
„Gyöngygyel rakott arany szalag
Lesz a’ lant’ díszjegye,
Mellynek szebben ’s szivem szerint
Fog zengni éneke.”
’S lantjára hajtva ősz fejét
Az első kezdi énekét:
‚Légy üdvöz, oh dicső király,
Királyok’ tűköre!
*Példaképe; utalás a királytükör antik hagyományokra visszavezethető, középkorban divatos irodalmi műfajára, amely – mintegy tükröt tartva – a jó uralkodó mintáját adja, annak képét mutatja be.
Határtalan legyen neved
’S kegyelmeid’ köre;
Éjszak, kelet, dél és nyugot
Imádjon mint világnagyot.’
Tovább zenegne még az agg,
De künn a’ nép kiált,
’S belűl éljenzaj környezi
Hunyad’ dicső fiát;
Ám a’ király körűltekint
’S a’ serdülő dalnoknak int:
,Üdvözlek áldva titeket,
Derék országnagyok!
Kiknek magas nagy érdemök
Honn és csatán ragyog,
Honn, és midőn csatára száll
Ti véletek nagy a’ király.’
„Derék fiú, tiéd a’ díj,
Ragyogjon lantodon,
Mert nem hizelge síma dal
Őszinte ajkidon.”
Így a’ király ’s fog serleget
Köszöntni a’ gyült népeket.
„Üdvözlöm én a’ nemzetet
’S szivembe foglalom,
Javára lenni nem szünend
Tanácsom és karom,
’S szegény ’s nyomott ügy’ őrfala
Lesz a’ királynak udvara.”
Hat mélyen a’ nagy áldomás,
Elfogva szíveket,
Örömkönyűk melengetik
A’ serlegöblöket,
’S ha bár nem üt zajt a’ terem,
De forr belűl szent érzelem.
’S agg Szécsi szól a’ bíboros:
„Áldás, uram, reád!
A’ nemzet íme néked is
E’ nap jutalmat ád,
Te mondál legszebb éneket,
’S díjúl nyerél hű szíveket.”
Czuczor.
