Midőn először láttam őt,
Kinn hó borítá a’ tetőt:
De bennem ekkor nyilt vala
Legszebb tavasznak hajnala,
Midőn először láttam őt.
Hogy most utolszor látom őt,
Tavasz vidítja a’ mezőt,
De szívem’ mely gyötrelminél
Haldoklik minden, a’ mi él,
Hogy most utolszor látom őt.
Ha majd többé nem látom őt,
Virág borítja a’ mezőt,
Csermely ’s madárhang zengenek,
Erdők, völgyek zöldellenek;
De rám nem fénylik bájsugár,
Sötét halomnak éje zár,
Ha majd többé nem látom őt.
Bajza.