HUN–REN-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

A’ VÁNDOR.

„Itt puszta a’ mező,
Kietlen a’ világ,
’S mocsáros völgyeken
Nem nyíladoz virág.

De túl kék bérczeken
Mosolygó völgy felett,
Elnémúl förgeteg,
’S virít dicső kelet.

Ott vár, epedve vár
A’ mátka’ hű öle,
Csak értem lángoló
Érzelme van vele.”

Igy szól a’ vándor, és
Kék bérczen túl siet,
Találni messze hon’
Határin hű szivet.

Megy, megy, mulatva megy
Bájos reményivel,
Nem gondol a’ sötét
Éj’ szörnyü rémivel.

„Kedves hon! hű fiad
Üdvözli földedet,
Nyisd, ah nyisd-meg neki,
Ohajtott kebledet.

Ölellek, oh haza,
Te édes szép határ!
Benned szelíd öröm’
Boldog nyugalma vár.

És zúghat a’ vihar,
És dúlhat tél’ jege,
Éltem csak úgy halad,
Mint egy arany rege.”

Már hon van, karjait
Kinyújtja ’s mit lel ő?
Mit lát meredt szeme? –
Leégve a’ tető.

Megdöbben és veszély’
Sejtése futja át,
Fut, fut ’s kerüli dőlt
Lakása’ romfalát.

„Bár kormos a’ fal itt
’S leégve a’ tető,
Van mátka, a’ ki hű,
’S ölelve vesz-fel ő.”

’S megy a’ vidék felé,
Hol híve’ lakja áll,
És útja ott vezet
A’ sírok’ halminál.

Ott, hol zokogva leng
A’ lanyha éji szél,
’S míg sípja felsohajt,
Leroskad a’ ki él.

Ott tántorog ’s fülét
Gyász ének csapja-meg,
Lassan mozogva jő
Halottas bús sereg.

Zúg és közelg felé
’S melléje érkezik,
És látja, kedvese,
Ki ott temettetik.

„Hideg hon, a’ vándor
Üdvözli földedet,
Nyisd, ah nyisd-meg, neki
Nyugalmas kebledet.

Keblem hideg ’s kidúlt,
Mint puszta jégverem,
Te vagy nekem honom,
Sötétlő sírterem.”

’S tenger zudúl reá,
Sötét kín’ tengere,
Nap kél, de megfagyott
A’ vándor’ szívere.

Tóth Lőrincz.
A megjelenést az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával a Mecenatúra 2021 pályázati program finanszírozásában megvalósuló 141023 számú projekt tette lehetővé.