Ah ki festi nékem a’ kéjt,
Mellyet akkor érezek,
A’ midőn szemedbe, lányka,
Andalodva nézdelek.
Tenger az, mellyből a’ kék ég
Felmosolyg sugárival,
Mellyen a’ szív kis hajóként
Kéjörömben uszdogal;
Mellyből a’ szerelem’ napja
Reggelenként fölmerűl,
Mellybe csendes alkonyattal
Ismét vissza szenderűl.
Mellybe isten jó kedéből,
Millyen a’ szerelmesé,
A’ kifogyhatatlan könnyet,
Legszebb gyöngyét, temeté.
Ah! de örvényes, veszélyes
E’ szelíd szem’ tengere,
Benne szívem’ kis hajója
Part helyett halált nyere.
És fonál nincs, nincs segítség,
Melly kivonná partra őt,
Partra, hol kegy és örömkéj
Idvezelné a’ jövőt.
Hol szived’ nap-súgarától
Szerelem’ rózsája nő,
Bíbor ajkad a’ marasztó,
Hív öled a’ kikötő.
Garay.
