Virágos kert’ ajtajánál
Kökényszemű szép leány áll,
Előtte az út’ közepén
Gyakran jár egy szőke legény.
Szőke legény, ne nézz félre,
Ne nézz a’ kökényszeműre,
Mert ha reája tekintesz,
Szerelemnek rabja lészesz.
De a’ legény még is csak néz,
Szeme, szíve a’ lányra vész,
Százszor visszanéz a’ szegény,
Úgy ballag az út’ közepén.
Lám megmondtam ne nézz félre,
Ne nézz a’ kökényszeműre,
Magadnak ím bút szereztél,
Szerelemnek rabja lettél.
Ha rab lettél türd békével,
Talán enyhülsz majd idővel,
Talán fogják még mondani:
„Kár így neki elhervadni.”
