Immermann után.
*
Karl Leberecht Immermann német író Das Grab auf Sanct Helena (1828) című ciklusának VI. darabja. A szöveg ennek fordítása.
szellem.
Ki nyög, ki háborítja csendemet?
vándor.
Ember, ki vakmerő volt végbevinni
Emberfelettit ’s most varázskörödben
Remegve érzi lénye’ szűk határit.
szellem.
Nyugodj’-meg!
vándor.
Hangod, mint harang,
Szelíden zeng át. Megnyugodjam e,
Megnyughatom e, hol a’ természetet
Magát elhagyta minden nyúgodalma?
szellem.
Nyugodj’-meg. Nincsen és nem volt soha
Sajátkép emberekkel dolgom. Istenek-
’S végzettel volt mindenkor. Mért jövél,
’S kihez?
vándor.
Tehozzád.
szellem.
Hozzám és mi végre?
vándor.
Szaváért a’ talánynak. Oh, erős!
Korunk’ talányát fejtsd te meg nekem.
szellem.
A’ kor’ talányát? Mért talányos a’ kor
Tinektek? És ki tudja a’ talányszót,
Megmondhatom e én? Vagy viszont ki tudja,
Megmondván, fogsz e érte adni hálát?
Miként vagytok? hogyan foly éltetek?
vándor.
Ma jól, holnap roszúl, megint jól
Túl holnapon. Viszály van semmiért,
És béke áll-be újra semmiért.
Valódilag nem tudja senki, mit
Kiván emez, mit az, mint ön maga.
A’ nyelv sebes, lassú, ügyetlen a’ kar;
Uralkodás az asszonyé, ’s az mondatik:
Korunk jeles.
szellem.
’S a’ láng, melly engemet
Emészte egykor el?
vándor.
Szétlobbana,
Rég elfeledtük. Most felőle szólni
Veszélyes. Vannak ollyanok, kiket
Pirít, hogy keblök egykor hő vala.
szellem.
Van e szó még felőlem köztetek?
vándor.
Több most mint életedben, nagy neved,
Mint Caesaré, kiterjedett egész
Világon, és legyőzte ellenid;
Tudják, hogy őket nem becsülted
Félannyinak sem, mint azon saru’
Szegét, mellyet leghitványabbika
Viselt népednek: ám de őket az
Nem bántja többé. Balszerencse, hogy
Megdönte sorsod, mondja mindenik,
És újra vissza óhajt tégedet.
szellem.
Ez az, miről őket megismerem!
Ez festi őket embereknek. És te,
Ki ezt tudod mind, és, te balgatag!
Éjfélkor jősz a’ sírtól kérdeni
A’ szót, melly mint imént verett pénz,
Tenyéreden olly tisztán tündököl?
Urat nélkűlez a’ világ. Gonoszt
Vagy jót, mindegy. Sőt jónál jobb gonosz.
Minden szükségitek felett tinektek
A’ zsarnok az, mi legszükségesebb.
Jármos tinónak béres’ ostora
Világosít-fel mindent legsebesben.
Értsd immár e’ szerint korod’ talányát.
Széplaki Erneszt.
