HUN–REN-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

BUDA ÉS PEST.

1800. 1833. 1850.
_____________

I.
BUDA ÉS PEST.
1800.
_____________

1.

 Minekelőtte Nápolyba elindulnék, hova titoknokká volt szerencsém kineveztetni a’ követség mellé: atyám hasznosnak itélte, hogy Ledényi nagy bátyámat itt meglátogassam, ’s magam’ atyafi szeretetébe továbbra is ajánljam. Én szivesen felelek meg ohajtásának, nem annyira azért, hogy önszerzette nagy vagyonának engem nevezzen ki örökösévé; mint azon háladatos figyelemből, mellyel neki azokért a’ jókért tartozom, mikkel iskolaévim’ korában, midőn jó hitvese még élt, ’s engem fiok gyanánt tartának házoknál, mindenkor tetézett. Azon pár napot, mellyet itt kivánok tölteni, ritka szíves sürgéssel fűszerezi a’ jó ősz. Neki még most is gyengéje azon gondolat, hogy Pestből még valaha nagy és dicső város lesz, ’s figyelem; a’ nevelést már a’ népnél kellene kezdeni. Vigasztaló tekintet volt rám nézve az úgy nevezett új hidutcza, melly ritka behatásu valóban gyönyörű házsorával, ’s azon helyen, hol tanuló koromban, a’ városfalhoz tapasztott zsidó szatócsvityillók mellett estvénként félve menénk-el, ha a’ temetőből – melly akkor a’ pestieknek egyik kedves sétahelyök volt – későcskén találánk haza érni. ’S hol e’ temető állott, most vásár tartatik, ’s hol az úrban boldogult József remete sekrestyéskedett ’s néhányszor magam is ministráltam veled, most Ürményi’ palotája kevélykedik. Az újépület is közeledik már a’ városhoz, vagy inkább ez amahhoz, mert arra is ki vannak jelelve utczák, de palánkokon ’s itt ott néhány alházon kivűl bennök semmi nagyobb épület. Nagy örömemre volt, hogy a’ hecczháznak semmi nyoma többé. Az, az embertelenség’ és kegyetlenség’ iskolája volt csak, ’s müveletlenségünk’ kiáltó tanubizonysága. Melly változások! mondám tíz rövid év alatt. ’S bátyám örűlve meglepetésemnek, felkiálta: Mit mondtam mindég? Pest nő. Mióta eltávoztál, fiam, hétszáz házzal ’s nyolcz ezer lakóval több! Majd elérjük nem sokára Budát is?
A’ zsidópiaczon, a’ királyutcza’ elején, feltünő jelenés volt B. Orczy Józsefnek óriási nagyságu háza. Melly dicsőén állna az ben a’ városban! Általellenében pedig, a’ város felé, a’ nagy kaszárnya megett, melly roppantságra, izlésre, pompára nézve még mindég első dísze Pestnek, templom épűl az evangelicusok’ számára. Mint bátyám mondá, a’ reformátusok, kisded számok mellett is, gondolkoznak már egy istenház’ épitéséről; ’s így nem sokára Pesten minden vallásbeli testvéreink el lesznek látva.
Innen bátyám a’ hajdani Lechnerkertbe*
Az egykori pesti polgármesterre utal a név; a Király utca a Városerdő (Városliget) felé vezet, amelynek mocsaras részeit Lechner Tóbiás pesti polgármestersége idején csapolták le és ültették be akácfákkal. Később Boráros János polgármester fejlesztési tervei számára 1794-ben megnyerte Batthyány József hercegprímást, aki 24 évre bérbe vette a területet és Witsch Rudolf mérnököt bízta meg a munkák irányításával, aki a mocsaras helyen tavat alkotott s benne két szigetet létesített.
vitt ki végig a’ szűk, kövezetlen ’s alacson kunyhókból álló, de fényes nevű királyutczán. Boldogult Batthyányi cardinál azt bérben tartá mind haláláig; de ez minden erőlködései mellett is az emberszerető primásnak csak homokhant a’ bécsi mulató kertekhez képest. A’ jó öreg nem szerette, hogy nem lelém benne kedvemet, ’s megparancsolá kocsisának, vinne-ki a’ vizafogásra,*
A Vizafogó városrésze Pestnek.
honnan majd a’ Margitszigetre kelünk által. Útközben; miután egy igazi lybiai homokpusztán nyomultunk*
Utalás arra, hogy futóhomokos volt a környék.
volna által, a’ váczi utat vágtuk keresztűl, mellynek egy része egy elég magos töltés’ hátán megyen-el, ’s a’ gyakor dunaáradások ellen gátul rakatott; balról pedig, nem messze az újépűlet megett, új temetőt vevék észre. – Margit’ szigete annak, ki a’ pesti oldalról jő, rendkivűli jótétemény. Más föld, más természet. Alkonyodni készült a’ nap, ’s így azt csak futólag tekinthetők meg, de e’ futó tekintet is mutatá, hogy új gazdája tudja mit lehet belőle csinálni, ’s mikép. A’ régi monostor’*
A Nyulak szigeti (ma Margit-szigeti) domonkos apácakolostor.
romjai, mellynek falai közt egykor Bélaleánya sanyargott, a’ szigethon’ sürűbb vidékén kedvesen lepik-meg azt, kinek a’ régiség’ emlékezete szívét és eszét érdekelni tudja. Ha pesti lakó volnék, e’ csendes helyeket gyakran fognám látni.
Bátyám sürgeté a’ visszamenetelt, hogy a’ játékszint el ne mulasszuk. A’ szűk, alacson és gőzös várfokot, mellyet a’ pesti nép theatrumnak nevez, nem merte ugyan dicsérni, annál inkább pedig az adandó darabot ’s a’ játszókat, kik, úgy mond, ámbár ő nagy barátja a’ magyarságnak és sajnálja hogy a’ 1792diki epocha ismét hanyatlóban van, még is inkább elégítenek-ki, mint néhai magyar comédiásaink. Abellínót adák, a’ nagy banditát! Melly érdekkel csodálta merészségét a’ publicum! melly tapsolás követte Frasel úr’ minden lépteit, ’s könnyek, a’ szerencsétlen Rosamunde’*
Carl Theodor Körner német író 1812-es drámája.
könnyeit, kit Schillerné asszony valóban nem roszúl játsza. Mindazáltal a’ rosz darab – mit itt mentsen isten, hogy valaki mondja – untatott volna, ha nem volt volna szerencsém a’ legjelesb magyar iróval ismeretséget szőnöm. Az – páter Dugonics volt. Ki ne ismerné Etelkáját és Gyapjas vitézeit!*
Utalás Dugonics András Etelka (1788) című népszerű és nagyhatású regényére (Etelka, egy igen ritka magyar kis-asszony Világos váratt, Árpád és Zoltán Fejedelmink ideikben), illetve A’ gyapjas vitézek (Pozsony, Pest, Landerer Mihály, 1794.) című regényére.
Azok igazi remekjei a’ magyar literaturának, ’s szerzőjök nem kevesbbé originális ember, mint munkái, ’s a’ játékszínnek szenvedelmes barátja. Még egy más, új, de mint bátyám mondja igen jeles, magyar poétával fog megismertetni: prof. Virág úrral, kit ő gyakrabban meglátogat, mióta az, nyugalomra lépve Pesten lakik.
Haza menvén a’ szárazmalomból – mint a’ nagy szinházára büszke budai nevezi a’ pestit – nagy meglepetésemre látám, hogy az utczák ki voltak világítva. Hát nem haladunk? kérdé ismét bátyám; hatszáz lámpa, ujdonan új, ’s idővel még több is! – Mára is magához rendelt, ’s én csak e’ levelemet teszem a’ postára. Talán veszed még soraimat; mert olly hamar, látom, nem szabadúlok.

2.

Nem ellenzhetvén bátyám’ ohajtását, végig kell vele delenként járnom a’ várost, melly úttal aztán ő ismeretest nem ismeretest egyiránt mutogat. A’ városház’ tornyát nem győzi dicsérni, szép arányairól úgy mond; ’s mióta a’ főegyház’ tornyai új rézkúpokat nyertek, öröme tökéletes; én ellenben annak nemes alaku sanctuariumában gyönyörködtem már azért is, mivel az egyetlen egy maradványa Pesten a’ got épitésnek, ’s még hazai királyink’ idejéből maradt ránk. Innen elvitt látogatóba Schönwiesner apát úrhoz, ki jelennen a’ magyarországi pénzek’ történetei’ megírásában fáradoz, és Schwartnerhez, a’ híres staitisticushoz, ki szíves volt a’ nagy könyvtárt nekünk megmutogatni. A’ cynicus Katanchichtól a’ jó öreg idegenkedik, mint kinek a’ tót literatura inkább fekszik szivén a’ magyarnál. Az agg, nyájas Mitterpachert, fájdalom, nagy, de dicső szegénységben találtam. Ő, úgymond bátyám, mindenét elajándékozza, sőt kölcsön is vesz, hogy adhasson, ’s így fizetésének sokszor alig marad meg fele mindennapi szükségeire. Pedig gyakran méltatlannak is jut a’ jótét, míg az adó foltozott czipőkben és harisnyákban jár. Ekkép Pest’ nevezetesb iróit volt szerencsém látni, vajha volna időm bővebben ösmerni is. Virág urat nem találtuk otthon. Versei, mellyeket bátyámnál olvasgatok, új világot nyitnak előttem, ’s úgy látszik a’ magyar nyelvben van valami, a’ mit rómainak lehet nevezni.
Gróf Beleznay’ kertébe menvén ebédelni, a’ kerepesi út mellett egy nagy épület ötlött szemembe, az új kórház. Ezen város’ polgáraiban csakugyan van lélek, ’s ha előmenetöknek az idő folyvást kedvezni fog, bátyám’ álmaiból még lehet valami. Nagy rugót ada egyebek közt Pest’ haladásának a’ kir. curia’ általtétele is, melly a’ temérdek perlőket már most ide vonja, ’s általok több pénz jő itt forgásba, mint az egyetemi ifjuság által; de Budának most nagy divatba jött fürdei, borai, az udvar ’s az országos kormány még sok időre biztosítják előkelő rangját. Casinója megszűnt ugyan, ’s a’ Hacker ’s a’ Zsorskertet a’ budaiak számosán látogatják; de a’ csinos és téresebb játékszin, valamint a’ bástyák, a’ gyönyörű városmajor, az úgy nevezett Sauwinkel,*
Zugliget.
mellyet a’ kényesebb izlésüek, nem gondolván a’ név’ eredetével, Auwinkelnek kezdenek hivogatni; ’s többi vidékei, millyenektől a’ természet Pestet megfosztá, ezt Buda’ örök adósává jelelték-ki. Bátyám kissé irígyli a’ budaiak’ elsőbbségét, ’s neki az a’ kert sem tetszik, mellyel az új nádor a’ valóban királyi palota’ környékét napról napra diszesebbé teszi. Ugyan ezen herczegnek kedveskedett Batthyányi cardinál budai kertével a’ Duna’ mellékén Promontór*
Budafok eredeti neve: a latin promunturium szó hegyfokot jelent.
felé, ’s az már is szebb arczot vön-fel. Tegnap egy kellemes délutánt tölténk benne.
Ha van szándékod külföldre mentem előtt még írni, teheted tíz nap alatt. Azontúl utban leszek rendeltetésem’ helye felé, honnan azonnal veended levelemet.

II.
PEST ÉS BUDA.
1833.
_____________

3.

 Itt vagyok ismét a’ hazában, ’s annak új fővárosában. Tedd hogy láthassalak, kedves barátom, ’s veled, ki már régebben nem láttad azt nálamnál, együtt örvendhessek haladásainak. Új előttem minden, ’s alig van néhány pont, mellyről a’ hajdani Pestre rá ismerek. E’ helyett Bécsből Győrön keresztül (melly, utolsó általutaztam óta, nem csak kétannyira növekedett, hanem szépült is) gyorsszekeren jöttem, de ez csak névre gyors; mint is lehet, az, hol az utak illy keserves roszak… Mindazáltal, hála az égnek, most még is csak másodfél nap kelle, hol harminczhárom év előtt legalább négy. A’ budai alváros’ kövezete sem sokkal jobb mint elébb; még is örvendetes vala látnom az Ujvidék’ ’s a’ viziváros’*
Víziváros: budapesti városrész a budai Várhegy lábánál.
házait jobb állapotban, utczáit tisztábbaknak, ’s a’ császárfürdőt, melly ismét régi magyar „alhévviz“*
Hévíz, hőforrás.
nevét viseli homlokán, egy részt újra ’s igen csinosan felépülve. Udvara sok nép ’s számos kocsitól eleven. Uti társamtól tudám-meg, hogy ezen intézet minden részeiben nagy figyelemmel tartatik-fen, egyedűl parkjára nincs annyi gond, mennyire fekvése érdemesíti ’s a’ gyógyvendégek’ szüksége kivánná. Ugyan az teve figyelmessé az irgalmas barátok’*
Betegápoló Irgalmasrend.
kórházára is, mellyet a’ nagy lelkű Marczibányi alapíta, ’s azon másikra, mellyel ugyanaz nevelé sz. Erzsébet’ ispotályát; ’s mindketten áldottuk a’ nagy hazafi’ emlékét azon ügyefogyott sinlődők’ nevében, kik ezen intézetekben lelnek emberbaráti menedéket és segedelmező kezet.
De mennyire lepettem-meg a’ Duna’ tulsó partján mutatkozó látvány által. Azon homokpusztán, mellynek közepén József császár’ roppant épülete egykor szinte magányosan álla: ennek már csak felsőbb emeleteit látám kiemelkedni egy, azt körűlvevő, ’s a’ nádori szigetekig nyúló nagy városból: ’s mint nőtt édes meglepetésem, midőn a’ postaház előtt bérkocsiba ülvén ’s a’ Dunaparton hajtatván a’ hid felé, Pestnek palotákkal bészegett ’s hajóktól pezsgő révét szemléltem! Hiába kerestem már az alacson partokat, mellyek hajdan sz. János’ kápolnáját*
Az 1710-es pestisjárvány alkalmával emelt kápolna, közvetlenül a kórház mellett.
’s a’ Zsigmond király’ tornya’ romjait*
A Budavári Palota Luxemburgi Zsigmond király korában is folyamatosan épült, az egyik általa építetett, de befejezetlen toronyban őrizték a császári és hatalmi jelvényeket.
annyiszor vízben hagyák fürdeni; hiába a’ nagy sórakhelyt ’s a’ dunai sétányt, a’ hajóhivatalt és szárazmalmot! A’ feltöltött partok nagy kőmasszákkal vannak békorlátolva, felettök a’ dísz’ és kényelem’ házai, paloták és porticusok állanak; ’s a’ Kemniczerház, mellynek ajtaihoz már csak egy lépcső szolgál, egyik éke ugyan még most is a’ csinos hidfőnek, de magasb szomszédai között régi imponáló tekintetéből sokat vesztett.
Szivem dobogott örömében, midőn a’ hidfő’ terére érvén, kocsik’ és emberek’ tolongási közt az ugy nevezett nagyhidutcza’ egy részén keresztűlnyomulva a’ játékszinpiacz*
Színház-tér.
felé fordultam. Édes jó bátyám! sohajték magamban, mint szökdelne szived e’ tekintetnek! ’S méltán. Mert lelní ugyan másutt is e’ nagyságnak ’s ez életnek párját, de nagy azért ez is, életerő mutatkozik e’ város’ ereiben is, ’s hol a’ kezdet illyen, mit lehet még egy kedvezőbb jövendőtől várni! A’ kisded kalmártanya országos kereskedővárossá lett, ’s azt mutatni is tudja.
A’ magyar királynál szálltam. Oda utasított unokaöcsém’ levele; ’s alig öltöztem által, ő maga is nálam termett. Nekem a’ fiu tetszik; csupa tűz, mint ifjusághoz illik, ’s tüze’ tárgyai méltók. Néma álmélkodó gyönyörűséggel hallgattam, miket a’ nemzetiség’ ’s vele a’ felvilágosodás’ terjedéséről, a’ nemzeti nyelv’ ’s literatura’ emelkedéséről lángszavakkal feste. Én mind ezekről a’ külföldön nem is álmodtam; az európai hírlapokban magyar országról ’s kivált magyar életről mély a’ hallgatás. Most már magasztalom az öreg Ledényinek jósló tehetségét, midőn bizva egy jó istenségben, azzal biztatgata: Lesz, bizonyára lesz belőlünk is valami.
A’ sok beszéd közt bealkonyodott, ’s igy késő lévén a’ várost nézni, a’ játékszinbe akartam menni, de tüzes öcsém erővel le akart róla beszélni. Német játékszínbe, édes bácsi? monda, biz az volna még szép! – Tulságoskodni nem kell, mondám, ’s látni kivánom a’ házat; de még is megöleltem a’ jó fiút. Ha mindnyájan ugy gondolkodnának mint ő, volna bizonyára nemzeti szinünk, ’s pedig jó, mert van izlése, ’s jártassága a’ dologban nagyobb, mint sem vártam volna. Egy hazai drámát adtak hazai élet nélkül, ’s uram öcsém accurate megróta a’ hibás helyeket, mind hol az iróné (mert azt egy német színjátszóné irta), mind hol a’ játszó vétkezett. Meg kell vallanom, én már valamivel öregebb voltam mint az én Lajosom, és sem illy szabott irányom nem volt, sem olly éles szemem.
A’ tánczpalota’ alsó termeiben vacsoráltunk. Pest nem Párizs, mindazáltal kielégítve érzém magamat.
Öcsém holnap korán reggel itt akar lenni. Alig várhatja hogy magával hordhasson. Én pedig tudósítlak hogy hazánkba érkeztem, ősz hajjal ugyan már, de olly szívvel, melly emelkedésünknek ’s ez új nemzeti életnek teljes erővel örűl.

4.

Egy hete hogy nem vevéd levelemet. Ne csodáld. Az én tüzes pesti magyarom nem hagya nyugonnom; de én neki érte köszönettel tartozom, mert a’ miket láttam, nekem nagy örömeket adtanak. Igazságtalan, ki mindent a’ külföld’ mérpálczájához mér. A’ pestiek, a’ mit felmutathatnak, kezdetnek mondják; ’s ez látatja, hogy tudják mi kell még, ’s így haladások bizonyos. Az áll, hogy a’ kezdet kevés helyt vala illy nagy és szabályos; ’s hogy felette sok helyt megálltak ott, hol ezek még kezdetet látnak.
Mindenek előtt szemembe tűnt az a’ szebb ízletű nyájas épitésmód, melly Pesten szinte közönséges lett. Az érdem leginkább Hild és Pollak uraké. Amaz Rómában ’s a’ Sansovínók’ és Palládiók’ művein tette magáévá a’ képző mesterségek’ egyik legszebbikét, ’s épületeit többnyire nagy és egyszerű stílusban alkotja, ’s leginkább a’ viszonyok’ szépségében ’s a’ belső osztályban erős. Emlékezetét több rendbeli első rangu építvény fogja fentartani. A’ rakpiacz*
Rakpiac: Kirakodó tér, a mai pesti Széchenyi István tér.
egészen az ő műve. Legjobb nézpontja a’ Duna’ hajóiról van. Itt vonúl el párhuzamosan a’ folyóval a’ mintegy 45 ölnyi hosszaságu, háromfelől szabadon álló Nákopalota, mellynek termeiben a’ magyar akademia tartja gyüléseit. Az egész mű két emeletnyi; kiálló közepét tizennégy félmagaslatu jóniai rendbeli oszlop díszesíti, ’s olasz tetejét egy ékes kő ballustrad veszi körűl. Öcsémtől tudom, hogy a’ birtokos Ferenczy Istvántól, ki hazánknak a’ szó’ szorosb értelmében véve első ’s még egyetlen szobrásza, faragási ékesítvényekre tervet kért; ’s ez, a’ homlokmezőre négylovas diadalszekérnek, a’ galleriára pedig körös körül mintegy negyven képszobornak adá mintáit. Amaz érczből készülne, ezek kőből. A’ milly nagynemü és fényes ezen palota’ külseje, olly meglepők annak lebegő hágcsói,*
Lépcsőfeljárói.
mellyeknél pompásbat láthatni sok helyt, de mesterségesbet és merészebbet talán sehol nem. Az épület’ nyugat-éjszaki szögletében található kerek



[Metsző: Karl Ludwig Frommel, rajzolta: Schwindt Károly.]



hágcsó, melly világítását üveg tetején által nyeri, száztizenöt lépcsőből áll, ’s földszintől padlatig, csak egyik végével falba eresztve, márvány testével szabadon leng; e’ mellett szinte ölnyi szélességü, ’s három helyt, hol az emeletek belé nyílnak, egyegy négyszegölnyi tér ad helyt a’ pihenőnek. Megjegyzést érdemel, hogy a’ lépcsők’ szélessége ’s magossága fokonként csak néhány vonalnyival fogy, ’s a’ járó sem rengést nem érez rajta, sem fáradást. A’ délnyugati kapuszínbe nyíló hágcsónak, melly szegletformára van alkotva, csak felső harminczhárom lépcsője lebeg, de épen e’ forma, a’ nagyobb szélesség ’s az osztályok’ lebegő masszáinak roppantsága, mint nekem látszik, gondolatban még bátrabb, ’s számolásra nehezebb feladása a’ mesterségnek. A’ néző nem győzi csodálni a’ müvész’ bátorságát és bizodalmát, mellyel illy sulyu szikladarabokat, látszató legnagyobb könnyüséggel, felfüggesztett; ’s nem tagadhatom, némi titkos borzadás fogott-el, midőn lábam e’ remekek’ lengő alapjaira először bocsátkozott. Azóta hasonlót, de kisebbet, sokat láttam, ’s szemem Hildnek ezen kedvenczeiben bizni kezd.
Egyéb díszei a’ rakpiacznak a’ Dunafürdő újolasz izlésű udvarával, mellyben a’ bemenet’ általellenében egy tempelforma tornácz áll basrelieffel ’s négy oszlopon nyugvó tetővel; ’s a’ kereskedők’ palotája szép viszonyu erkélyével. Földszint a’ nagy ’s oszlopokkal díszes pitvarban naponként a’ déli órákban börze tartatik. Vásár levén, egyfelől a’ számtalan adó ’s vevők’ tolongó sokasága, másfelől a’ réven a’ hajók’ ’s kirakodók’ csoportjai hollandi képirónak száz érdeklő grouppokat*
Csoportosulást.
nyujtanának. Különös dísze az eleven partoknak I. Ferencz gőzhajó, melly Győr felé menendő, a’ börze’ irányában horgonyoz. Én az emberi szellem’ erejének ezen büszke tanúját lelkesedéssel látom honunk’ folyamán is lebegni, ’s benne jóllétünk’ növekedése’ hatalmas eszközlőit szemlélem.
A’ rakpiacztól az elég tágas, egyenes, hason magosságu ’s kellemes stilusban épült házakból álló, Dorottyautcza a’ téres játékszinpiaczra vezet, mellyen egy részt a’ régi krajczáros theatrum’ helyén, a’ városi nagy színpalota, szobraival ’s szép portáljával*
Portál, portálé; építészetileg külön kiképzett bejárat.
kevélykedik. Ujra eszembe jöve a’ hajdani kisded Pest, melly egykor e’ helyt, a’ deszkasátor’ Hannswurstaiban is gyönyörködött, holott most egyikén a’ legnagyobb színpadoknak, a’ theatrális mesterség’ minden csábjai sem birják elkényeztetett izlését kielégítni! Az épületnek, melly több millióba került, Dunát néző előlső részében a’


[Metsző: Karl Ludwig Frommel, rajzolta: Schwindt Károly.]



tánczteremek ’s ebédlők vannak, ’s ezek Pollak úr’ művei. Homloka a’ börze’ homlokának nagyobb ’s pompásabb mása; a’ gigászi ablakok feletti völgyekben a’ classicai régiség’ hagyományaiból vett ábrázolatok látszanak egész magaslatu szobrász munkában (haut-relief), mellyek gondolat’ ’s kivitel’ tekintetéből figyelemre méltók.
Ugyan Pollak ur’ műve a’ Ludovicea’ nagy palotája is, egyszerű nemes ízlésben; ’s a’ magányosak’ épűletei közűl a’ Wurmudvar, az ujváros’ egyik dísze. A’ jelennen készülők közt Marczibányi Mártonpalotája, Hildtől, annyi architekturai szépségekkel bír, hogy ha neki a’ szarkautczát néző homlokán portál juthatott volna, müvészi érdemeire minden egyebeket felül haladt vala.
Dicséretre méltónak lelem mind az ugy nevezett szépitő biztosság’ munkásságát, mind a’ várostanács’ készségét a’ város’ szépsége, tisztasága, kényelmei ’s bátorsága’ emelésében. Több helyeit az óvárosnak téresbeknek leltem, a’ külvárosok’ piaczai ’s utczái mennyire lehet tágasak ’s egyenesek, a’ közösülés új utczák’ szegése által könnyebbűl. Emlékezel, mikép a’ városkának partmelléki részei egykor szinte évenként a’ dunazaj’*
A dunai jeges ár levonulásakor.
elköltöztekor víz alatt állának, ’s az alsó város’ lakói csónakon látogaták egymást; most a’ néhol kétölnyire is feltöltött partok védfalul szolgálnak a’ különben fölötte mély fekvésü városnak, ’s áradás, az 1830dikit kivéve, melly a’ rendkivüliek közé tartozott, ’s a’ váczigátnak is új megerősitését kivánta, Pestet többé nem bántja. Nagy a’ gond az utczák’ csinjára is, a’ kövezet javúl, az ó ’s uj város’ számos utczáiban négyszegű kővel van a’ gyalog út kirakva, sőt a’ vácziutczában, melly fényes boltjaival bármelly europai városban elállhatna, a’ szekérut lüttichi módra van kövezve.*
A liège-i belga kockakő (az úgynevezett lütticher Pflaster) darabonként domborított, négyszögletűre formázott „macskakő”.
A’ városnak e’ czikkelyekre szánt áldozatai nagyok; 1830ban a’ kövezés 36; a’ csatornaépítés 16, utkészités és igazitás 26, utczatisztitás 16 ezernél többe kerűlt, a’ világítás pedig közel 22 ezerbe, ’s azóta e’ czikkelyek folyvást növekednek.
Egy dologról látszik e’ város egészen megfeledkezni, melly minden nagy és népes helynek első szükségei közé tartozik: egy benfekvő nagy és nyílt sétányról. Az a’ fákkal beültetett helyecske a’ híd alatt e’ nevet nem érdemli; pornak, szélnek egyiránt kitéve, kicsíny, árnyéktalan, ’s kofák ’s lazzaroniaink’ legkedveltebb gyűlhelye. A’ Ludovicea’ kerte, melly a’ szebb angol kertek közé tartozott, ’s ha az épülő intézet kész leszen, bizonnyal ismét fog tartozni; úgy a’ városliget is, melly a’ legszebb láthatártól környűlvéve, értelmes kezektől elrendelt berkei, rétei ’s folyóival, gyönyörű helyzetü tavával, szigeteivel, függő hidjával, mulató házaival, népjátékaival, ’s a’ belé vivő hosszu ’s téres, ’s két felől magányos lakók’ szebbnél szebb kerteivel díszlő fasorjával a’ legkellemesb mulatóhelyek’ egyike: mindkettő olly tova fekszik a’ város’ középpontjától, hogy, noha nagy meglepetésemre az itt is már divatozó omnibuskocsikon, kivált az utolsóba, minden órán ’s olcsón kimehetni: még sem alkalmasok arra, hogy bennök a’ foglalatosságaitól kissé megnyugonni kivánó néhány óranegyednyi pihenést leljen. Az ujváros’ telkei többnyire fel vannak már házhelyekre osztva, ’s egy alkalmas térnek a’ mondott czélra megszerzése már is áldozatba kerűlne: de mennyivel nagyobbá fog utóbb, midőn házakat kellend majd lerontatni, hogy a’ lakó ’s az idegen a’ nagy háztömegből el ne kivánkozzék. Azon néhány kisebb, de városközepett fölötte kellemes nyílt kertek is, mellyeket még utolsó itt létemkor virágzásban leltem, megszüntek; ’s a’ pesti „Tivoli”, „Flóra’ kertecskéje” ’s hasonló szép nevü, néhány élő fával ’s cserepben nevelt virágokkal, ékesített udvarokkal kénytelen beelégedni, ha nyári vacsoráját a’ városban szabad ég alatt kivánja elkölteni.

5.

Nagy részét láttam a’ nevezetességeknek, ’s többnyire újakat. A’ Museum ideában felette jeles intézet. Hazai dolgokra terjeszkedik-ki literaturában, mesterségek, régiségek ’s természeti tárgyakban; ’s minden osztály már is sokat mutat elő. Kár, hogy öregbedését szinte kizárólag kegyes adományoktól kell várnia. Innen van, a’ mennyire történetéről értesítve vagyok, hogy egy idő óta bővülése kissé megcsökkent. Ohajtható volna, hogy vele képtár is kapcsoltatnék össze, ’s mindenek előtt hazai, régiebb és újabb szüleményekből, nem iskolául még most, hanem hogy lássék, mit mutatott eddig a’ haza elé e’ nemben. Kupeczki ’s Mányoki’ néhány darabjainak nem volna szabad hibázni, ’s a’ mik szerte az országban találtatnak: érdeklő személyek’ ’s vidékek’ képei, itt együtt sokfélekép emelnék az intézet’ becsét. Nagy örömmel akadtam itt Ferenczy’ pásztorlyányára, carrárai márványból.*
Utalás Ferenczy István klasszicista szobrásznak, a Magyar Tudós Társaság levelező tagjának első nem portrészerű márványmunkájára (Szép mesterségek kezdete/A pásztorleányka, 1820–1822, ma: Magyar Nemzeti Galéria); Carrara olasz város Toszkána tartományban, mely világhírű fehér és kékesszürke márványáról.
Rajzolat ’s kifejezés nagy reményekre bíztatók. A’ művész minden esetre nem közönséges tehetségekkel bír, ’s öcsém igérte, hogy műtermébe el fog vezetni. – Vajha ez országos gyűjtemény diszesebb ’s több kényelmeket is nyujtó ’s nem már szinte omló félben levő házban volna felállitva! – Láttam az egyetemi könyvtárt is; a’ fiókkönyvtárral együtt, melly a’ papnevelő házban áll, közel százezerig megyen-fel a’ kötetek’ száma; ’s a’ régi literaturára nézve haszonvehető, de mint öcsém mondá, új könyve kevés, úgy nevezett pompás munkák igen gyérek. Helye jó, de kelletinél kisebb. Ugyanazt mondhatni az egyetem’ egyéb gyűjteményeiről is, mellyeknek kezdetök jó volt, de nevelésök, mióta utolszor láttam, lassu léptekkel jár. Csak a’ csillagásztorony*
A Gellért-hegyi csillagda 1815-ben készült el.
vala rám nézve meglepő, műszerbeli gazdagságára ’s ezek’ válogatottságára nézve. Elébbi helye a’ királyi vár’ tetején szűk volt ’s a’ nyomozásokra a’ tapasztalt rengés miatt nem egészen alkalmatos; a’ mostani, szent Gellérd’ csúcsán, az eszközök’ tisztántarthatásának nem kedvező; a’ tudósoknak pedig, kik oda számüzetnek, gyötrelem.
Tudod-e már, hogy a’ várnak tornyát elbontották? Helyette egy harmadik emeletet rakának. –
A’ várkert minden tekintetben érdekes, sőt fekvésére ’s ültetvényi elintézkedésére nézve pompás, virágokban ritka gazdagságu. Hányszor beszélé bátyám, mikép e’ hegy puszta volt, és tüskéivel éktelen. A’ természet’ barátja reá egy kis tündérligetet varázsolt. Nb! az új metropolist innen is kell látni; leginkább pedig a’ vár’ portáléja előtt való gyönyörű partérről. Mondják a’ nádor annak nem csak gyönyörködik haladásaiban, hanem buzdít és segít is, hol szükség.
Tegnap Pest vármegye’ köz gyülésében voltam jelen. Melly lelkesítő látvány reám nézve, kinek arról eddig képzelete sem volt. Megvallom, szívem szökdelle örömében, midőn édes anyai nyelvemet, véleszületett jogaival teljes élésben nyílt helyen zengeni hallám; de még inkább midőn észre vevém, hogy a’ melly igazságokat a’ külföld’ ujabb történetei kifejtenek, vannak hazámfiai közt is kik nem csak ismerik, hanem szabadlelkű polgárhoz illőleg ki is merik mondani; ’s ha a’ régi homályt egészen még el nem üzheté is a’ felvilágosodás’ szövétneke: fogja azt bizonnyal. Öcsém, ki mindent egy varázspálcza-ütéssel szeretne átváltoztatni, mindezekkel koránt sincs még megelégedve, és csodálkozik mikép lehetek én az, ki annyi éveket tölték a’ Temze’ és Szajna’ partjain.*
Londonban és Párizsban.
De a’ hirtelen ’s elő nem készített változások, kivált olly hazában mint a’ miénk, nagy veszedelemmel járnak. Az áll, hogy nemzetünk, ha t. i. e’ megyéről az országra következtetni szabad, politikai nézeteiben haladt, hogy a’ régi rendszer’ barátai fogynak, ’s egy másikéi folyvást szaporodnak: ’s már ez elég, ’s reménylenünk hagyja, bogy a’ győzödelem el nem marad.
Kettő volt az óra, midőn, a’ gyülésnek vége levén, öcsém ebédre a’ casinoi vendéglőbe vitt. Az asztalnál, mellyet választánk, egy ősz ember ült, kiben utóbb, nagy csodálkozásomra, Bakaira ismertem, kiről iskolaévink’ korából talán te is meg fogsz emlékezni. Ő azóta a’ grand tourt csinálta, sok évekig Párizsban élt, ’s most, mint látszik, egyenesen Angliából jő: beszéde legalább egyébről nem folyt mint liverpooli és manchesteri utazásairól, ’s arról, melly mászás vala az a’ Bécsből lejövetel neki! ki vasutakon utazott ’s gőzhajón; ’s én hiában mentegetém szegény hazámat azzal, hogy még mikor én jártam-meg Angliát, minek nem olly nagy ideje, Liverpool ’s Manchester közt sem volt vasút; hiában mondám, hogy ő is lejöhet Bécsből gőzhajón ’s szintolly hamar mint folyón egyebütt: ő csak nem érzi itt magát otthonosnak. De neki lyányaink sem tetszenek szépeknek, ’s innen azt következteti, hogy mióta utolszor itt járt, az egész generatio hitványabb lett, ’s nem akarja hinni, hogy talán ősz hajaiban van a’ hiba. Beszélt az új literaturáról is, ’s azt állítá hogy abban fölötte sok az erőlködés és fonákság; én nyiltan kimondám, hogy azon kevésből, mit öcsém’ kisded könyvtárában nem csak láttam, hanem olvasgattam is, inkább meglepőnek találom literaturánk’ előmenetét; noha nem tagadhatám hogy, valamint egyebütt, úgy itt is hiszem hogy a’ gyümölcs közt van gyom is; ’s kérdém, ismeri-e Kölcseyt és Berzsenyit, Kisfaludyt és Kazinczyt, Vörösmartyt és Széchenyit? Ekkor vevém észre, hogy ő a’ Muzárionnál*
A Szemere Pál és Kölcsey Ferenc szerkesztésében megjelenő Élet és Literatúra című irodalmi-esztétikai folyóiratnak 1827 után Muzárion a címe.
egyebet nem ismer, mellyet az a’ könyváros, kitől a’ literaturát akarta ismerni tanulni, tola reája; ’s hogy abból von következtetést arra is, mit nem ismer. Egy dolog látszott helyben hagyását megnyerni, t. i. a’ magyar öltözet, mellyet, úgymond, ma a’ vármegye’ gyülésében végre ismét láthatnia nagy örömére szolgált. Ej te vén gyerek! mondám magamban, te is ben voltál, ’s míg lelked holmi csekély tárgyakra ügyelt, a’ nagyon szemed még meg sem is akada!
Öcsém alig várhatta hogy fölkeljek. Nem birta a’ liverpooli utazót tovább hallgatni, ’s ha közbe nem vetem magam’, becsületesen öszszezördűlnek. Felmenénk a’ két casínót nézni. A’ kereskedőké csínos, az úgy nevezett nemzeti pedig pompás és nevéhez méltó. Itt könyvtár, amott journálok; biliárd és clavier, tágas ebédlők ’s egy gyönyörű tánczterem: ellátva mindennemű eszközeivel a’ kényelmes társaséletnek, ide vonszszák hazánk’ sok előkelőbb férfiait, ’s e’ találkozások ideák’ cseréjét, érzések’ egyesülését, erők’ egybegyülését eszközlenek, ’s így míg az egyesek itt kénytelést lelnek, a’ közszellem, melly innen fejledez, a’ hazának is bő gyümölcsöt igér. Szerencsém volt az egyesűletek’ magyarországban szerzőjét is, gr. Széchenyi Istvánt látni, ki az állattenyésztő- ’s a’ casinotársaságok’ most folyó gyűlései ’s a’ lóverseny miatt múlat jelennen itt. Elmentünkkor öcsém, ki a’ grófnak lelkesedett tisztelője, ujra nem győze eleget szólni a’ jeles férfi’ munkásságáról, minden hazai ügyben buzgóságáról, ’s mennyit tett immár és áldozott, mennyit tesz folyvást és áldozik; ’s mennyi jónak inditója az országban szó, írás és példa által! Megjegyzé azt is, hogy mind a’ két hazában folyvást szaporodik a’ casinók’ száma, ’s bennök a’ szebb társasélet’ eszközlői, a’ közértelmesség’ kifejtői, a’ felvilágosodás’ mind annyi, messze elható, székei.
Délután Rumbachvasfürdejét látogattam-meg. A’ hely, kivált pesti vidéknek, szép, maga az intézet hasonlólag. Örvendve hallám hogy már most öt külön fürdő van Pesten, a’ két nyárit a’ Dunán ide nem számítva. ’S mind e’ mellett a’ budaiak nem csak nem vesztenek, sőt évről évre mind inkább felvirágoznak, ’s új formájokban a’ kényelemnek, ’s külsőjök a’ jobb izletnek, egyiránt megfelelnek. De mind ennek igy kelle jönnie olly két városban, melly százhúszezer embernek ad szállást. Estve b. Bösyhez valánk hivatalosak thére. Nagy gyönyörűségemre együtt találám ott szép részét Pest’ magyar iróinak, ’s köztök több tagjait a’ magyar akadémiának. Jól esett az a’ magyar nyiltszivüség, melly e’ szép társaságban uralkodott, ’s jól azt látnom, hogy ezen férfiak nem csak ismerik és értik a’ külföld’ iróit, de azokat méltánylani ’s hasznokra fordítani is tudják. Folyt beszéd hazánk’ állapotjáról, nyelvünk’ terjedéséről ’s országgyülési hirekről, ’s mind ezekről igen szenvedelmesen: nekem pedig nagy tanúságomra. Bakaival, ki hasonlókép váratott, de nem jött, elmenet a’ hágcsón találkoztunk. Vele ballagván haza felé, elmondá, a’ mit én is tudok, hogy Párizsban csak illyenkor szokás soiréekbe menni, ’s hogy ennél fogva ő elébb játékszinbe ment – mellyet délben még ócsárla. Én az igen naiv beszédre nem feleltem, mert minden affectatio előttem nem csak nevetséges, de még annál valamivel több is.
Jó éjszakát, kedves barátom. Egy darabig még itt mulatok, mielőtt falucskámra kimennék; mert ámbár szeretném már öreg napjaim’ nyugvó fészkét látni, még ki nem éltem e’ nekem új világ’ gyönyörűségeit.

6.

A’ napokban Budán nagy fontosságu dologban jártam. Öcsém mindenekre kért, kedvese’ szüleinél lennék kérője; melly ohajtásának szivesen megfeleltem. Jövendő ipa derék egy magyar ember, ’s ha a’ leány olly jó, a’ milly szép és művelt: úgy falusi magányom, hol ők viendik egész kis gazdaságomat, nem lesz előttem kevesbbé kedves, mint akármelly fővárosa a’ földnek.
A’ consiliarius, Emmának atyja, a’ tavaszt künn tölti a’ Nyékben1
) Ez régi neve azon egész környéknek mellyet egyfelől a’ Sváb- és sz. Iván’ hegye, másfelől a’ Duna mellett elvonuló hegyek zárnak-be.
), melly mióta a’ vidéket nem láttam, egészen új arczot vön-fel. Mindenfelé mezei házak ’s nagyobb kisebb múlató helyek a’ község’ minden osztályai’ számára, a’ disznószug vagy mint némellyektől neveztetni hallám: Szugliget, a’ Laszlovszkymajor, Ferenczhalma, a’ Széppásztorné, Marxvölgye, Leopoldmezeje ’stb., mellyek külön nemű mezei kellemeikkel egymással vetélkednek, ’s a’ sok néptől szinte pezsegtek. Az ezen szép helyek’ élését könnyítik a’ már itt is divatba jött társaskocsik; ellenben ismét kellemetlenné teszi az a’ töménytelen por ’s ez az idei tűrhetetlen hőség, mellyet semmi legkisebb árnyacska nem hűt az egész hosszú úton.
Maga Buda’ városa, mióta utolszor láttam, csinosodott ugyan, ’s alvárosai valamivel kiterjedtebbek is, de a’ haladás nem feltünő. Az 1812diki tűznek kivált a’ hid körűl még vannak nyomai; ’s a’ partok csak a’ rudasfürdőtöl a’ sárfűrdőig vannak fallal bevonva. A’ borkereskedésnek mintegy tíz év óta szerfeletti megcsökkenése mind a’ várost, mind annak egyes polgárait megfosztja nem csak a’ szépités’, de még némelly szükséges javitások ’s változtatások’ eszközeitől is. A’ kellemetes bástyasétány, melly a’ várkormány’ munkája, ’s a’ várhegyen keletkezett kertek a’ legnagyobb szépülés, mellyet Buda azóta nyert. A’ játékszin, melly egykor olly nagy divatjában volt, zárva áll. Vajha nemzeti foglalná-el helyét, de ollyan, melly mívelt községet vonhatna magához.
Utolsó ebédemet gr. Dévainál költém-el. A’ grófnál csak háromkor tálalnak, ’s Bakainak, kivel a’ történet itt is összehozott, ez ismét korán volt; ő, úgymond, Párizsban hatkor szokott. Mint sajnálom azokat, kik a’ külföldről csak illy reminiscentiákat hoznak. Kijelentém előtte abbeli csodálkozásomat, mikép ő mind ezektől németországban, mellyen keresztűl jött, ’s hol az illy dolgokban hasonló a’ szokás a’ mienkhez, el nem tuda szokni, ’s észrevételre az illyet érdemesnek találja.
Pestnek legfényesebb nyilványos helyét csak tegnap láthatám, értem a’ városi hármas táncztermet. Nagyság, forma, márvány és aranyzás egész a’ fecsérlésig, ’s még is izléssel ’s nem halmozva: egy olly gyönyörű egészet adnak, millyenhez hasonlót aligha láttam. ’S melly hatásu lehet e’ tündérhajlék, midőn a’ világok’ ezrei mellett a’ két város’ színe fiatalság, kellem ’s a’ fényüzés’ pompájában tolong benne fel ’s alá! A’ hágcsó, mellytől a’ tett leirások után sokat vártam, talán azért nem lepett-meg, minthogy a’ londoni Athenaeuméra*
Londoni luxusszálló.
emlékeztete, de melly nálánál nagyobb és jóval fényesebb is. – Városaink’ lakói ’s kormánya nem csak pompára költenek. Budán és Pesten jótékony asszonyegyesűletek, úgy nevezett kisdedek’ védiskolái, utczai koldulást gátló aláirások állnak-fen, ’s Pesten egy vakok’ intézete napról napra több sikerrel munkálódik.
Ferenczyt nem találtuk műhelyében. Ő Ruszkabányán, a’ magyar-erdélyi határokon, tartózkodik, hol önmaga kénytelen magának márványt töretni műveihez! Mennyi akadályokkal ’s bajokkal kell még hazánkban küzdeni annak, ki a’ fentebb szellemi munkálódások’ bármelly nemének szentelé pályáját!
Indulásom holnapra van határozva. Nagy örömemre szolgál, hogy, ha már itt nem láthattalak, negyven évnyi távollét után, enn tüzhelyemnél foglak végtére megölelhetni.

III.
BUDAPEST.
1850.
_____________

7.

 Alig érkeztem-meg, kedves öcsém, Budapesten, azonnal eljártam azokat, kik perem’ eldöntésére befolyással lehetnek, ’s minthogy az alapok egészen tisztába vannak már hozva, méltán reménylem, hogy törvénykezésünk’ jelen módja szerint be fogom várhatni a’ dolog’ végét. Noha pedig ohajtottam volna, hogy egészséged megengedje ittlétedet; még így is kedvesen mulnak napjaim. Ablakim – minthogy a’ Háromhegy-vendégházban lakom – a’ Dunára nyílnak, ’s reggelenként első mulatságom szemeimet a’ köhídon, fővárosunk’ ezen európai nevezetességén, legeltetnem, valamint azon új világon is, melly a’ Dunát mind két felől körülveszi. Az a’ fal, melly városunk’ mindkét partját, a’ szigetektől egész a’ hajdani tábori kórházig (hol most mintegy háromszáz gonosztevő, munka és emberi bánás által a’ javulás’ pályájára vezettetik) bekeríti, kivált a’ budai oldalnak egész arczát megváltoztatá, ’s fölötte, a’ város egész hossza szerint, magas és csinos házak állanak. Kilencz felé reggelizni megyek vagy a’ nagy sétányra, melly a’ játékszín’ térén magos nyárfáival kevélykedik, vagy az elyziumi berekbe, melly a’ hajdani vásárpiacz’ helyén virít. Innen végig ballagok a’ Leopoldváros’ néhány pompás térein ’s az újhidon által a’ Tabán’ és Váralja’ népes utczáin; mindenütt a’ számtalan kereskedő és kézműves’ ezerféle mutatvánnyal ékes boltai között. Leginkább itt látszik, melly nagy sikerü volt hazánkra nézve a’ czéhek’ eltörlése; már most nem pénz és czéhlevél, hanem ügyesség, szorgalom és pontosság azon módok, mellyek által a’ munkás ember halad, ’s élni akarván mindenki, közönséges az ipar, ’s egymást felülmúlni sovárgó vetélkedés olly annyira, hogy ritka száma az a’ Budapesti mindennaposnak,*
Elképzelt fővárosi közlöny.
mellyben egy és más új találmányra, vagy egyéb a’ mesterségekben tett javitványokra királyi pátensek ne olvastatnának. Az olly híres pesti vásár, igaz hogy szemre alább hagyott, mert sokkal kevesebb külső eladó jelenik-meg: de épen ez mutatja a’ belső ipar’ emelkedettségét; azon kivül a’ nevezetesb műgyárok állandó rakhelyeket tartanak, mi a’ vevőknek nagy kényelmökre van; nyers termékeink pedig a’ hajdantinál jobb miségök miatt, drágábban kelnek, ’s értök több külföldi vevő jelenik-meg a’ budai part’ nagy raktáraiban, mint valaha. – Déltájban a’ Vizi terrászra szoktam menni. Ez a’ régi rakpiacztól egész a’ harminczadig – melly a’ hajótisztségnél valamivel alább, az új raktéren, áll – vonúl-el az ott is feltöltött parton, ’s nem széles ugyan, de sürü fasorai’ hüs árnyékába ’s virágágyai’ illatos köreibe a’ leopold- és vizivárosi szép világot számosan vonja. Különösen nevelik a’ hely’ kellemét a’ sok jövő menő, ’s mindenféle szinű lobogóikkal ékes csónakok, mellyek a’ városnak ezen, egymásnak szemközt fekvő részeit kapcsolják össze. Az ó ’s az alsókül-városok’ népe’ déli sétálója az országut, melly a’ pesti oldalnak valamint leghosszabb és téresebb, úgy legpompásabb utczája is. A’ magyar (hajdan széna-) piacztól fogva a’ királytérig (egykor zsidópiacz) hosszu sorban vonúlnak-el a’ legszebb épűletek, köztök az ország’ háza, a’ magyar akademia, a’ nemzeti bank és nemzeti museum’ palotáik, az új gymnasium, az odeon, mellyben a’ muzsikai egyesűlet minden héten kétszer adja versenyeit, ’s végre a’ festőakademia’ nem nagy, de csinos’ épülete, mellyben a’ még kisded, azonban igen válogatott képtár hetenként háromszor látható. Mind ezen intézetek iránt a’ köz részvét olly nagy, hogy nyiltok’ napjain termeik telvék látogatókkal. Nagy, mondanám fő, dísze az országútnak, ’s az, mi neki a’ franczia boulevardokkal ad hasonlatosságot: a’ két felől magasló jegenyesorok, mellyek alatt, minden szakaszaiban a’ napnak, foglalatosak’ és henyék’ csoportjai igen számosak. Be találtam ma térni a’ füvészkertbe, ’s ott nagy örömemre a’ növények’ neveiket a’ latin mellett magyarúl is fel találám jegyezve.
A’ nemzeti játékszinben még nem voltam, minden estve hivatalos lévén majd ide, majd oda. A’ mai társaságokban az szolgál legnagyobb gyönyörűségemre, hogy vegyűltebbek mint egykor valának, nyelvre pedig egyformábbak. T. i. a’ kereskedőség, azóta hogy jószágokat birhat, bizodalommal közeledik hozzánk; ’s fiaik, kik kivétel nélkűl mind utaznak, nem csak jól, de szépen is szólnak nyelvünkön, ’s olly kényes tonuson, millyenre húsz évvel ezelőtt alig mertük volna azt képesnek hinni.
Holnap ipad’ nyéki szőllő-majorjába megyek, hol ő a’ nyarat fogja tölteni. Mihelyt dolgaim ismét fogják kivánni, bejövök; aztán haza hajtatok. Tudja isten, mikor az ember a’ nyolczvannak küszöbéhez közelít, ha tud is még néha a’ nagy világnak örűlni, csakhamar haza kivánkozik, kivált mikor olly lelkek környelik, millyeneket nekem a’ jó isten bennetek adott.

8.

Dolgaink eldőltek szerencsésen, ’s holnap indúlok hozzátok, édes gyermekeim. Szinte nehezen válom-meg innen, mert tudom hogy e’ várost utolszor látom. A’ mit talán először kell vala ez alkalommal megnéznem, a’ történet úgy hozta magával, hogy utoljára maradt: játékszinünk. ’S elgondolhatjátok, melly örömeket adott az nekem. Annak lelkes kormánya egész művészi iskolát járat szinészeivel, mielőtt fel hagyná lépni; de más is azoknak járta kelte mint provinciális játszóinké, ’s itt nem nógrádi vagy dunántuli, szegedi vagy erdélyi szóejtést hallani, hanem azt a’ tiszta, válogatott nyelvet, mellyet iróink irnak ’s a’ szebb izletü társaságok beszélnek. A’ hős itt nem betyár, az erő nem durvaság, a’ méltóság nem affectatio. A’ két estve, mellyet benne tölték, e’ szerint kedves emlékezeteket hagyott bennem vissza. Ez az intézet megérdemli az ország’ pártfogását, de azt nem is teremthette elő más az országos pártfogáson kivűl. De csak teljenek-el megyei kis theatrumaink ezen játékszin’ nevendékeivel, melly nagy és általányos leszen befolyása nemzetiségünk’ terjesztésére, ’s a’ társasági hang’ csinosbitására: a’ mit már itt helyben is nem érezni nem lehet. Maga a’ szinház kisebb ugyan a’ városi nagy játékszinnél – mellyben jelennen négyszer hetenként játszik egy német társaság –, de a’ hangokat igen szerencsésen terjeszti-el, ’s külseje a’ legnemesebb izléssel épült.
A’ várbéli casino nem igen halad. A’ kisebb tisztek – nem mintha a’ kisded részvényt nem győznék, hanem mivel minden szegszugban előljáróra bukkannak, – nem igen vesznek benne részt; a’ nagyobbak restelnek azokkal mulatni estve, kikkel úgy is fél nap együtt ültek a’ tanácsban, ’s így az többnyire üres. Ellenben a’ pesti, melly körülbelől a’ régi harminczad*
Harmincad utca (Pest, Lipótváros); 1817‒1850 között itt állt a harmincadhivatal épülete (helyén ma a Gerbeaud-ház áll).
helyén áll, legnagyobb divatjában van. Terme nem kevesbbé szép, mint hajdan a’ börzében volt, de fekvése, noha nem lát Dunát, talán kellemesb, mert portálja egyenest a’ nagy sétányra nyílik, melly mintegy hozzá tartozni látszik. Mindenek felett kedvesen a’ könyvtár lepett-meg benne, melly csak tízezer kötetből áll, de az új kor’ legválogatottabb munkáit foglalja magában, ’s minden által használtathatik, ki valamelly választottsági tagtól bilétet kap. Ki Budapestnek leginteresszánsabb embereit látni ohajtja, azokat itt az estveli órákban, rendszerint együtt találja.
Tegnapi délutánomat a’ városligetben töltém. Az már most egyike a’ legszebb parkoknak, ’s terjedelme is sokkal nagyobb; vagy hogy ezelőtt tizenkét évvel az új ültetvények fiatalságok miatt nem vonák még magokra a’ szemet. Kisfaludy’ szigetéhez*
Kisfaludy Károly tervezett emlékműve a Városligeti tó egyik szigetén (nem valósult meg).
csónakon menni. Az emlék egy kis dombon áll, mellynek alját közvetetlenűl a’ víz mossa, ’s melly a’ tónak egész regióján uralkodik. A’ mű a’ müvész’ egyik legszerencsésebb órájának szüleménye. Nekem úgy látszik, mióta a’ museum’ nagy termében, azon alkalommal midőn a’ Marczibányi’ jutalmai*
Marczibányi István ötvenezer forint támogatással 1815-ben létrehozott egy, a magyar tudományos és szépirodalmi művek jutalmazására (Marczibányi-díj) hivatott alapítványt (Marczibányi-intézet), aminek kezelését 1847-ben a Magyar Tudományos Akadémia vette át.
osztattak-ki a’ mult évre, Virág’ emlékét láttam: hogy a’ kettőben szép jelentésű ellentételt akart a’ művész kifejezni. Komoly ’s nyugott méltóságban ül egy koronás fejű asszony’ képében a’ haza Virág’ mellszobra előtt, ’s azt az érdem’ füzérével koszorúzza-meg. A’ munkás öregnek a’ halál agg korában zárta-be szemeit, midőn már végig futotta pályáját; elhunyásában tehát semmi tragikum nincs. Kisfaludy ellenben ereje’ delében múlt-ki, mielőtt mind azt a’ nagyot elvégezheté, mire lángelméje által kijeleltetett. ’S így a’ Musa könyekben szétolvadva terjengeti, Ferenczy’ művén, utána karjait, a’ korán elvesztett, a’ visszahozhatlan után. Mert ime’ húsz éve már hogy nincsen többé, ’s helye mind eddig be nem töltve áll. – Éljetek boldogúl, te felséges város, ti szép vidékek! mondám haza téret, én elmegyek, ne hunyjon-el soha szerencsés csillagtok.
Levelem indúl, nem sokára, kedveseim, én is köztelek leszek.
_____________
Toldy Ferencz.
A megjelenést az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával a Mecenatúra 2021 pályázati program finanszírozásában megvalósuló 141023 számú projekt tette lehetővé.