Szerelem’ oltárán
Kis lángocska még,
Egy fohász’ fuvalma
’S már a’ láng nem ég;
És kialszik óhatatlan
A’ többé meggyújthatatlan,
A’ kidúlt kebel;
Eltemetve gyász üszkében,
Hamvad, a’ mit életében
Ember üdvöst lel.
Szerelem’ oltárán
Még a’ fájdalom
’S köny, minőt nem adhat
Többé hatalom;
Egy kicsin köny, ah de tenger,
Mellyben a’ szív ’s életinger
Mélyen sűlyed el.
A’ köny elhullt ’s érzéketlen,
Tompán, bútlan, örömetlen
Áll a’ puszta mell.
Szerelem’ oltárán
Szép emlékezet,
Vissza tükröz néha
Eltűnt képeket.
Év mulik ’s a’ kedves vendég,
A’ hitetni vissza jött kép,
Messze honba száll:
És neked, ki szívkihalva,
Élsz magadtól iszonyodva,
Kell-e még halál?
Csaba.
