Lányka, tizenkét nap még csak közelítni se’ foglak
Tégedet, esküttem, ’s esküm az égbe hatott.
És meg nem tartám, boldogtalan! A’ nap előttem
Hónapnak tetszett, tőled ha messze valék.
Kérlek, imádkozzál, boszujába’ hogy a’ hamis esküt
A’ bűn’ könyvébe fel ne jegyezze az ég.
És te fogadj kebeledre, leány, be ne zárjad előlem!
Nem birok-el két vészt: istenekét ’s tiedet.
[Fordította: Székács József.]