Csendes a’ holtak’ hazája,
Csendes a’ mohlepte sír.
Mély ’s öröklő éjszakája,
Nem zavarja föld’ csatája,
Földi ösztön, földi hír.
Sírkeresztek’ halma mellett
Árván ing a’ gyászfenyő;
’S mint szelíd tündér lehellet
Suttog itt az esti szellet,
Oh de szív nincs érező!
A’ viharpályát lejárván
Csendes a’ hős’ álma itt;
A’ borostyán itt a’ márvány’
Agg tövét ölelve árván
Rezgeti zöld fodrait.
Boldogok, kik szunnyadoznak
A’ halál’ éjtermiben,
’S mentve minden földi rosznak
Tőrsebétől, itt nyugosznak
A’ felejtés’ kebliben.
Bízzál vívó vándorélet!
Itt mosolyg a’ békepart.
Játszék a’ sors’ kénye véled,
Itt kaján hatalma széled –
Itt legyőzted a’ vihart.
Szenvey.
