Szép leányka, kedves rózsaszálom,
Nem vetett ’s nem ültetett virágom!
Hűs vízzel sem öntözött virágom,
Csókolatlan gyenge rózsaszálom,
Nyujtsad ajkad’ hadd csókolja ajkam.
’S szólott a’ lány: szép napom, levente,
Kertem a’ ti rétetek megett van,
Majd öntözni elmegyek virágim’
És te jőj-el pányvázgatni méned’,
’S akkor csókolj, szép napom, levente!
Addig csókolj míg szived kivánja,
Csakhogy meg ne karczold gyenge orczám,
Mert megtudná és kiszidna anyám.
[Fordította: Székács József.]
