„Átok reád, magyarok’ hazája,
Átok rád, te pártos büszke nép!
Ingadozzon fejed’ koronája
’S mint az árnyék, légyen olly setét.
Mint kemény kard, olly kemény sziveddel
Meg ne békélj soha önfeleddel.
És te isten, a’ ki fölkenettél,
Hogy viselném földön képedet,
Elfelejts, ha meg nem védelmeztél;
Nem kivánom több kegyelmedet.
Salamonnak nincs hol maradása,
Földön nyúgta, égre vágyodása.”
A’ lesujtott angyalként, imígyen
Átkozódik a’ futó király,
Tört sisakja, pajzsát elvetette,
’S kardja csorba csonka vasból áll;
Vért piroslik hősi arczulatja,
Honfivért a’ kardnak markolatja.
Teste dúlt; de lelke még dulottabb.
Tátog a’ seb véres oldalán,
De nagyobb az ’s jobban ég szivében,
Mellyet érez vesztett koronán:
Futva fut; de bármi gyors futása,
Véle száguld keble’ óriása.
’S már folyók és rónaság’ vidéki,
Bérczek, völgyek elmaradtanak,
’S a’ határnál a’ futó’ elébe
Egy vad erdő’ lombi hajlanak:
Ott elvész a’ bús lovag’ pályája,
Rá borulván rengeteg’ homálya
És az év jár; sárga koszorúját
Veszti, váltja a’ komor vadon,
Felzendűl az elholt dal koronként
A’ virúló ifju lombokon;
Agg a’ szarvas, feje’ ágazatján
Éve’ számát büszkén mutogatván.
És az évek’ multán a’ vadonban –
Domb alatt hol forrás csörgedez,
Mellyhez a’ vad csörtető robajjal
Jár, ha hévtől szomjan epedez –
Egy jámbornak áll kis kápolnája,
Nyílt, födetlen, ég mosolyg le rája.
Egy letűzött kard a’ szent kereszt ott
És az oltár istenadta föld,
Térdepelve éjt napot hosszában
A’ remete ott ahítva tölt;
És ragyogva omlik el szakálla:
Mindenik száll lelki béke’ szála
Kebelében szenvedély’ hatalmi
Rég nyugatra csillapodtanak,
Arczain vad indulat’ vonási
Lágy szelídre elsimultanak;
Egy ohajtást rejt ’s mond szíve, szája:
„Boldoguljon a’ magyar’ hazája!”
’S elhal a’ nagy átok, messze tűnvén
A’ királynak gőgös álmai,
És az ember’ jobb természetének
Vissza térvén aggodalmai:
„Légy szerencsés rokonim’ hazája
’S a’ szerencsét ön erőd táplálja!”
Így ohajt és teste’ romladékán
A’ halálnak gyilkos karja győz.
Össze roskad ’s hervadó levéllel
Eltakarja őt a’ sárga ősz.
’S a’ királynak puszta sírhazája
Most vadaknak orditó tanyája.
Vörösmarty.
