Isten hozzád, szép haza!
Te szabadság’ védfala.
Isten hozzád, hű fiad’
Búcsuján gyászköny fakad.
’S merre kél és merre száll,
Míg elirtja a’ halál,
A’ távolban e’ kebel
Mindig éretted lehel;
’S az leszen végső szava:
Isten hozzád, szép haza!
Isten hozzád, nemzetem!
Érted a’ bú lelkemen.
A’ szabadság felvirúlt
Merre szablyád’ harcza dúlt;
’S egy világ mig lánczba’ jár,
Szabadságod fénysugár.
Isten hozzád, hű fiad’
Búcsuján gyászköny fakad,
’S az lesz véglehellete:
Éljen kedves nemzete!
Isten hozzád, fenlakom!
Víhatatlan szirtorom;
Hol küzdött dicső anyám,
Nem hölgy, bátor oroszlán.
Te szabadság’ szirtfoka!
Elvirult dicsed’ kora;
Benned rabok és te rab,
Hajdanában olly szabad,
Idegen úr tájadon,
Isten hozzád, szirtlakom!
Búcsum’ hangja szomorú;
’S mint ősz rónát ködború,
Szállja a’ bú kebelem’
Vesztedért, oh nemzetem!
Küzdöttem vad harczokat
Hogy honom legyen szabad,
Vérem’, éltem’, mindenem’
Szép hazámnak szenteltem,
Véres volt haj a’ csata –
’S diadalmat nem ada.
Isten hozzád, nyúgalom!
Éltem véres fájdalom.
Haj virulj-fel, szép hazám,
Még a’ hosszu éj után!
Messze parti síromon
Áldozz nékem szabadon.
És te nemzet! járj dicsőn
Békepályán, harczmezőn,
’S lángzón zeng bucsúm’ szava:
Isten hozzád, szép haza!
Gaal.
