Vándor remény csapongva jár,
Örömre hív, de búra vár;
Távolra mint hajnal pirúl,
Közel sötét éjként borúl.
____________
Te néked, oh bús szerelem!
E’ rózsabimbót szentelem;
Nyájas, piros, illatja szép:
De hajh tövise szívet tép!
____________
Föld e lakod, vagy fenn az ég?
Ragyogj felém, örök hüség!
’S virágra mint harmat ha húll,
Enyhítsd e’ kínt, melly bennem dúl.
Kölcsey.