Túl az erdőn, túl a’ halmon
Hallik egy harsány sikoltás.
És az ifju arra tér-el
’S egy leánykát lát kötözve
Vékony szál selyemfonállal.
’S így eseng a’ rableányka:
Oldj-el engem, ifju hősfi,
Húgod lészek, ha eloldasz.
De a’ hőslegény felel rá:
Húgom van nekem már otthon.
Oldj-el engem, ifju hősfi,
Sógorasszonyod leszek majd.
De a’ hőslegény felel rá:
Sógorasszonyom van otthon.
Oldj-el engem, ifju hősfi,
Mátkád, hű mátkád leszek majd.
És megcsókolá az ifjú
És eloldá a’ leánykát
’S hon vezette udvarába.
[Fordította: Bajza József.]
