Suhog a’ szél, remeg a’ fa,
Juhászlegény űl alatta,
Rojtos hímes gyolcs ruhája,
Bús panaszt nyög furulyája.
Néz-fel, alá ’s minden felé
De Erzsi csak nem jőn elé,
Nem hoz rózsát kalapjára,
Forró csókot ajakára.
Három napig vár hiába,
Szegény majd elvész bújába.
„Erzsi, hozzám hüséged nagy,
Tudom jönnél, de beteg vagy.”
Jó juhász, be csalatkozol,
Ha leány-hűségben bizol.
Erzsi tegnap korán reggel
A’ huszárok után ment-el.
Cz.