Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

Egészséges koromban csekély hasznomat vettétek, gyermekeim, mivel mint tudós egész nap az olvasó széken ültem és írtam. A’ könyvszerző hasonló egy bujdosó csillaghoz, melly azon emberekre nézve, kik rajta állanak, csak mocsáros sötét föld, azonban hogy a’ távollévő planéta-olvasók körűl fénylő csillagként kereng. Azért itten ezen halálos ágyamban nyilatkoztatom-ki végakaratomat, mellynek első akaratotokká kell lenni és azzá is lehet; ’s főképen mivel most alig fogtok ellent mondani, jól tudván, hogy süket fülem nem hall benneteket lent a’ sírban.

Ha talán most össze akarnátok ülni és meghatározni, mellyikteken akart gúnyolódó atyátok a’ legközönségesebb testamentomi rendelések alatt darázs-csípést ejteni, a’ jó Zsuzsikán vagy Nellikén, Boriskán e vagy Pirin, Lillácskán vagy Esztikén e? gondoljátok-meg, az isten’ szerelméért, gyermekeim! hogy még világon sem vagytok, és hogy csupán rajtam áll ha ollyannak nem képzellek benneteket a’ millyennek szeretnélek. A’ testáló és örökösök már a’ római jog szerint is egy személynek tekintetnek: mennyivel inkább, ha még mindnyájan egy koponya alatt tartózkodnak.

Azért is azt rendelem: – de ne tegyetek-fel nagyobb rendet egy ollyan ember felől, ki testamentomát teszi, mint a’ millyen leveleitekben szokott uralkodni – először hogy anyátokra üssetek és jövendőben azt higyétek, hogy nincsen olly remek mű, melly egy nő’ lángeszének ’s izletének^* nagyobb becsületére válnék és a’ mellyen naponként kellene javítgatnia, csinosgatnia mint leánya. Az atya nem ér reá, mert egész nap kisebb műveket reszelget p. o. testamentomokat leányai’ számára.

Továbbá azt rendelem hogy lassan és halkkal járjatok – kivált közhelyeken, hol csak a’ zavarban lévő leány szalad – és szinte úgy is beszéljetek, mivel a’ leányhoz és harmonicához csak adagiók illenek. Óvakodjatok a’ homéri kaczagástól is, mivel az erős és sokáig tartó nevetés a’ szép fejet nem csak eldiszteleníti hanem valósággal meg is részegíti. Nemeteket, mivel mindég mértékletes, ’s mivel vékony és rezgő idegeinek pókháló-szövedéke minden szálaival együtt könnyen mozgásba jő, minden erős gerjedelemnek szertelenül el kell töltenie és legyőznie. A’ mivelődés’ kése, melly legjobb nyírlevünket lecsapolja duzzadó szegfű bimbótokat csupán dicső kifejtésre metszi-fel.

Eszetekben tartsátok mindég azon szót mellyet atyátok halálos ágyából monda: a’ legártatlanabb enyelgés is vétkessé válhatik ismételés által. Testamentomi akaratom az, hogy egy negyed órában egy csóknál többet el ne fogadjatok, mellynek azonban nem szabad egy egész negyedig tartani. Nem tudjátok ti, hogy az én nemem, mellyet a’ ti nem-mel teljes első és igen-nel teljes későbbi szerelmetek közötti rendes különbség egészen megzavar, együgyűségből vagy nagyon hideg, vagy nagyon meleg lesz. Higyetek szíveteknek, de soha se nyavalyás idegeiteknek; ah, a’ legszebb és legszebb érzelmek mellett is úgy járt sok mostoha testvértek erős akarat’ és egészség’ hijánya miatt mint a’ mexikóiak, kiknek, mivel csak lágy aranyok volt vasok pedig nem, a’ spanyolok által megkellett magokat hódíttatni hagyniok.

Vessetek-ki minden szép lelket és szép testet, melly gyakran katonatiszt ruhában jár, főképen ha mindketten felesek és egy darabot tesznek, a’ házból, mellyben leányotok van. Tíz román nem olly veszedelmes mint egy románíró. De az életirók bemehetnek.

Egészségem’ napjaiban mindent, még a’ szép szót is, szivesebben vettétek. Általjában a’ nő nehezebben változtatja-meg véleményeit mint a’ férfi, mivel amaz őket érzelmekre és nézetekre építi, emez pedig inkább következtetésekre és gyakran mások’ szavára; és mivel a’ férfiak’ állításai sokszor csak fogadott gyermekek, az asszonyokéi pedig sajátjaik. A’ tieitek eleven érzemények, mellyek semmi okoskodásnak sem engednek, hanem csak az időhöz, vagy ha legrövidebben kell megtörténnie, egy más élénk érzeményhez közelítnek. A’ mellett különös tehetséggel birtok előbbi érzelmeiteket az uralkodók miatt elfelejteni, a’ mi által csalhatatlan- ’s változhatatlanságtok’ szép érzését nyeritek; valamint ismerek gyenge emlékezetű embereket, kik ezt soha sem vették észre, csupán azért, mivel azon eseteket nem tudták eszökben megtartani a’ mikor valamit meg nem tartottak.

Mennyei gyermekeim! az előbbi testamentomi rendelést egy codicillusban ismételnem kell, olly fontosnak ’s nehéznek tetszik az előttem. Hiszem, hogy ti szívesen hajtanátok okokra, ha magatokat, a’ mit csak atyáitok tehetnek, mint egy mozaik-képet ketté vágván megkettőztethetnétek és mint a’ ti én-tek’ iker vagy tej-testvérét előtökbe állíthatnátok ’s szemlélhetnétek; de hisz azt nem tehetitek. Ti minden szívet elolvastok, csak olvasó szíveteket nem. Pedig az embernek szükséges, a’ mit ti nem tesztek, hogy magát meggyógyítsa és fen tartsa; ’s egyáltaljában magát gyakorta nagyon keményen és szorosan megkérdje: „Mit akarsz tulajdonképen?” mivel némellykor tíz érzelem is elbú egymás megé mint a’ gyermekek, és az utolsó nem akar szólani. Csak egy példát, kedveseim, nem tudtok e ollyant, hogy egy igen jó leány ömledezve és részegülten csüggött mindétig a’ holdon és csillagos égen, csak a’ házasságban nem? Bizony én tudom hogyan van és nem veszem balúl; de legyen szabad szivét a’ düsseldorfi szent Jánoshoz hasonlítanom. Előbb a’ galériában egy csínos vízfestékű tájkép függött minden zaj nélkűl. Történetből ezen orbis pictus’^* inspectora es Maireje^* egyszer ezen darabon csinosgatni és dörgölgetni akara, midőn egyszerre alóla egy másik képnek karja tünt-elő. Tovább vakargata; és végtére a’ tájképből az olajban festett egész szent János elő szökött, ki szint olly híressé lőn. Ha az ember némelly asszonyi szívben a’ Claude-Lorrainokat vizsgálná és végtére levakarná, nem találna e a’ szép természet alatt egy szép Jánost, vagy szép Jancsit – vagy Jeant vagy Jakot? szóljatok, ti jámborok!

Az is végakaratom, hogy barátnéitoknak ne olly nehezen bocsássatok-meg és barátitoknak ne olly könnyen. Ezek előtt semmi sem óv úgy meg benneteket – valamint minket is – a’ megbántásoktól, mint az a’ bizonyosság, hogy ezek el nem engedtetnek. A’ barátnéval való béküléskor soha se fogasson csak az idő kezet veletek, hanem a’ szorongás és merészség; nem közelítve és történetesen, hanem zajjal és sírva és egyszerre: mert másként a’ felmelegedésbe által viszitek a’ hosszas elhűlést.

Ne szóljatok egy szót is a’ politicáról, tudva van jól micsoda idegen borjún szántotok, vagy melly arany borju körűl tánczoltok. Kerüljétek a’ püspökökként a harczok’ vérét hasonlatlanúl a' szúnyogokhoz, mellyek közűl csak a’ nők szíják azt. Ha tudjátok, hogy franczia ország szabaddá lett, elég, és több mint a’ mit magam tudok.

Az rettegteti atyátokat utolsó órájában, hogy szép munkái által egy élet-arkádiát sejte teremteni fejetekben, mellyben sem konyha, sem gyermekszoba, sem mosónap, hanem csak egy gyönyörű ég van és alatta egy szép pásztor, ki addig térdepel míg haja ki nem húll. Testáló nem tehet róla, ha ti poetai virágokat, mint a’ hagymáz betegek az ágy-karpit’ virágait, élő és járó lényekké tesztek. Panaszkodtok nemetek’ mechanicus munkáiról nem tekintvén arra, hogy az enyémnek is szint annyi van szebb nevek alatt. A’ törvényszobát a’ mosóháztól, a’ kiadó hivatalt a’ konyhától, vagy az iskolát a’ gyermekszobától semmiben sem látom különbözni, mint abban, hogy nektek jobb dolgotok van, mivel a’ mi fogházainkban a’ fej, a’ tieitekben csak a’ kezek vagynak a’ dolgozó vaskarikára verve. Mert ha csak szellemetek a’ testet a’ varró rámánál vagy tűzhelynél hagyja, ki akadályozza azt, hogy egyik kastély’ tetejéről a’ másikra, egyik daphnei liget’ sudaráról a’ másikra röpdessen, és végre kies elysioni virányra szálljon? És nem jutott e nektek élettavasz a’ társas örömekkel és szép álmakkal teljes szűzi farniente-vel együtt, míg kikeletünket iskolákban, auditóriumokban, in clinico, relatorio, repetitorio, stilistico^* görbedezve kell elszántanunk és elvetnünk? És nem sétáltatok e ti virágos mesgyéken, míg mi ben a’ fekete a’ fekete barázdán ekét és boronát forgattunk?

A’ házaspár úgy fussa-meg pályáját, mint a’ nap és új hold, mellyek egymással kelnek járnak. Mert ámbár Phöbus ragyog és éget, és Luna a’ világ felé csak homályos oldalát fordítja, Phöbus felé pedig a’ világost, még is jobban vonz magához mint ő, és felgerjeszti a’ vizeket, és elhatározza az időt, a’ nevekedést és tenyészetet. Nem örömest emeltem e’ hasonlatban magunkat férfiakat Phöbusokká.

Mivel most mint testáló nem sokára vánkosomon elveszek és még is előbb be kell zárnom privilegiált testamentomomat, ’s mivel a’ toldúló tárgyak miatt nem tudom hol szünjem-meg: azért mindenütt meg kell szünhetnem, tehát itt is. Igaz, hogy még ezer testamentomi rendelést tehetnék, még azt is rendelhetném: őrizkedjetek a’ gazdag és törvényadó öltözettől, ha nemeteket a’ gyülölség’ eczetágyává nem akarjátok tenni, és magatokat a’ rágalomnak paprikájával behintetni. Tiltsátok-el leányaitokat a’ cselédekkel való beszélgetéstől, melly nekik legalább mint a’ bojtorján őszi sétálás közben azon vesződséget szerzi, hogy ruhájok aljáról letépjék. Ugy beszéljetek barátnéitokkal mintha férfi hallaná ’s egy ifjúval úgy mintha barátnéitok is ott volnának. Újdon-új ruhával soha se jelenjetek-meg legelőször közhelyen, mivel a’ zavarodás, vagy egy új elsőbbség’ érzete a’ gőg’ színét veszi-fel. Tartsátok testeteket egy üvegszekrényben lévő szent testnek, lelketek’ és rényetek’ egy részének és magatokat tarka babnak, mellynek héja is bele is pompás, holott mi, mint az úgy nevezett disznóbab, csak tápláló belünkkel vagyunk fazékba és tálba valók. Ne hallgassatok mindég a férfiak’ beszélgetése közben, és ne beszéljetek örökké az asszonyokéban. Ne dicsérjetek és ne gáncsoljatok bennünket tüzesen, tanúljatok atyátoktól erős lélekkel uralkodni cselédeiteken, ’stb. A’ mint mondtam, mind ezt és még többet is rendelhetnék testamentomomban, de nem érném végét ’s hosszabb lenne mint az ó és új testamentom. Ez pedig mint minden római végintézet törvény gyanánt tartassék-meg; és így éljetek olly vígan mint én innen elmegyek.

Ékes codicillus: Hallgassatok okokra, aranyom gyermekeim! – Actum ut supra.^*