Szív életemnek vitorlája,
Hajtó szellőm a’ szerelem;
Lobog ha ez fuvallt reája,
’S sziklán habon rohan velem.
Felhők ’s vihar pályám’ röptében;
’S mig engem e’ veszély’ körében
Ezer halál zug itt körűl,
Sem ég sem föld nem könyörűl.
Nem messze zöld dombok virulnak,
Virágszagot lehell a’ part;
O ég! ’s im a’ habok simulnak,
Lengő vitorlám arra tart,
Te bájsziget’ hű Kalypsója!
lm itt áll a vándor’ hajója
Szélvész után a’ rév előtt,
Szelíden, ah, fogadjad őt!
Kölcsey.