Míg mások nem nézvén szépre és illőre,
A’ koboz’ négy húrját leszegik kettőre,
’S könnyű taligácskán futnak a’ mezőre:
Én, akármit mondjon a’ bölcs és a’ dőre,
Két lovat fogatok négyemhez előre
’S
fullajtáros hintón
*Olyan hatosfogatú kocsi, amelyiken az első nyerges lovon egy előlovas (fullajtár) ül.
hajtok a’ tetőre.
A’ kiben nincs erő a’ nehéz munkára,
Tekintsen Phaëton’ gyászos bukására,
’S ne vágyjon a’ szárnyas paripa’ hátára:
De a’ kit meghata Pócsnak fénysugára
’S Apolló maga hitt szent szolgálatjára,
Megyen ’s laurus-ágat szegdes homlokára.
Hattyúvá változva úgy száll az egeken,
Túl emelkedvén a’ vad rengetegeken,
Mint a’ sebes gálya fut a’ tengereken.
Bámúl az elhagyott föld e’ zengéseken,
Mint Pythagorás a’ csengő kerekeken,
’S ha torka nem birja tovább már – megnyekken.
Kazinczy.
