Sír a’ gyermek a’ ligetben,
Sír keservesen;
Jaja bérczen völgyön elhat,
Hosszan élesen.
Én rideg hegyek’ lakója,
Kit búm arra vitt,
Látva könyét, kérdem tőle:
Mért kesergsz te itt?
„Ah, mond a’ fiú zokogva,
Szép madárt tudék
E’ bokorban, ’s ím azt orzó
Kezek elszedék.
Melly titokban tartogattam!
Alkonyon jövék
Látni mindég, rejtve mástól.
’S még is elvivék!”
Szánlak gyermek, veszteséged’
Én is érzettem;
Nékem is volt szép madaram,
A’ kit vesztettem.
Én is titkon, rejtegetve
Fel-felkeresém:
Jaj de egy napon azt többé,
Mint te, nem lelém.
Hagyd-el a’ bút, a’ te károd
Kisebb veszteség;
A’ liget nagy, más madárkát
Lelsz te benne még.
Ollyan, millyent boldog hímje
Tőlem elrabolt,
Nincs ligetben – a’ világon
Ollyan oh, egy volt!
Nőzséry.
