Három leány egy kis kertbe’
Rózsát ültete a’ főldbe
Egy legényke odaszokott,
Nyilt rózsákat lopogatott,
De a’ lyánykák hálót fontak
Rózsák mellé elbújtak;
A’ nőtelen belé akadt
’S a’ leányok’ rabja maradt.
Mind a’ három lett birája
’S itéletet hoztak rája.
Egyik, mondá, perzseljük fel,
Másik, mondá, kergessük el
A’ harmadik kötözzük fel
De a’ legény ekként felel:
Nem vagyok én arany tűzre,
Nem gonosz az elüzésre,
Vitéz vagyok, megérdemlem,
Hogy kötözzetek fel engem,
Egy zöldelő termő fára
Egy szép leánynak nyakára.
