Hajnallik már házam felett,
Én még is a’ falu mellett
A’ mint a’ nap jól felsütött,
Vevém puskám’ és a’ kürtöt
Elindultam vadászatra
Gondom lévén a’ sok vadra,
Mentem, mentem, mendegéltem,
’S egy nagy hegyre hogy felértem,
A’ nap lement, estveledett,
Szívem elkedvetlenedett.
De a’ hegynek oldalában
Terepélyes tölgy’ aljában
Szépen aludt egy leányka,
Feje alatt fűnyalábka.
Melyén egy pár galambocska,
Ölén tarka szarvasocska.
Ott maradtam éjszakára
Lovam’ kötém a’ pányvára.
Sólyom kedves madaram
A’ tölgy’ ágára nyugtattam
A’ nyalábot elhordottam,
A’ lovamnak enni adtam,
A’ galambkát a’ sólyomnak,
A’ szarvaskát a’ kopómnak
Oda adtam, ’s nekem maradt
A’ szép lyányka a’ tölgy alatt.
