1.
Sír vagyok, elhullott magyaroknak sírja, Mohácsföld,
Melly vérből nevelek gyász telekimre mezőt;
De ne pirúlj, oh honfi, azért eljőni sikomra,
Hadgázolta határt látni ’s az árva Cselét:
*1526. augusztus 29-én, a mohácsi csatavesztés napján a Csele patakba fullad bele a menekülő II. (Jagelló) Lajos magyar király.
Kart és férfi kebelt vive itt a’ harczba magyar nép;
Számmal, ölő lánggal győze az ozman erő.
2.
„Melly föld ez, mi virágzó tér az öreg Duna’ partján?
Mellyen sárga kalász rengedez és buja fű.”
Nyögve felel ’s csak alig hallatva ’s keservesen a’ föld:
„Hír temetője Mohács, a’ magyar’ átka nevem.”
Vörösmarty.
