Kertben ül szép Szmílya varrogatva
Dinnye-kertben szegfüvek között ül.
’S hívja Szmílyát anyja vacsorára:
Jer leányom Szmílya vacsorálni.
Anyám! Szmílya vacsorálni nem megy
Egyetek csak; rám ne várjatok ma,
Vacsorátok nem jön most eszembe
Szívemet mert nagy bajom kinozza.
Kedvesem ma látogatni eljött
És kertembe’ szörnyü károkat tön,
Jószagú virágaim’ letépte,
Munkámon a’ selymet megkuszálta,
Átkozzuk-meg őt anyám mindketten:
Tömlöcz légyen keblem a’ kedvesnek,
Karjaim nyakára lánczok,
Ajkam szívja barna két szemét-ki.
[Fordította: Székács József.]
