Érted epedtemben nézék a’ tételi partról
Tétova, kémlelvén tégedet, Ilka, szemem;
Hogy kezeimbe jutott leveled, ’s méltatlan ügyednek
Ábrázolt képét benne megértnem adád;
Tüz lön minden csepp ereimben, lángola bosszúm,
’S a’ féltő szerelem’ kínja dühödve gyötört.
Égi sötétségben dúlsz hát hajdanta dicső nép?
Égi sötétségben vesszen örökre neved.
Napfénynél rettegsz, alacsony, mérkőzni nemünkkel,
A’ hír’ napja ne is keljen egedre soha.
Ilka, hová lettél! feselő rózsáidat eddig
Nem magyar új, idegen’ kéje szakasztja talán.
Durva karokkal ölel, ’s dűl hóválladra latornagy,
’S csókokat ajkidról ittas ajakkal oroz.
Vagy ha szüvét érdekli talán bájkelleme szépnek
Sárga fodorhajadat lengeti újjaival,
’S ellágyulva mosolyg-fel kék szemeidnek egébe,
Mert közös a’ szerelem, a’ vad is érzi tüzét.
Érezi; ’s érezné rablód is vajha kevesbbé,
Ugy nem lenne, kegyes, félni miattad okom.
Mert csak alig serdűl, már mesterkélni szerelmet,
’S csábítgatni tanúl a’ mai púha görög.
Olvadozó szűnek jeleit hazudozza hizelgve,
Tiszta hevet tettet vágyiban a’ buja is.
Földig alázva eseng az imádott nőnek előtte,
Hajh pedig a’ leborult férjfi veszélyes igen!
Kellemidet bár csak tudnád leplezni titokba,
Hogy ne tekínthetnék a’ buja vizsga szemek.
Ám de mi legvonzóbb, nem rejtheted; égve lobog két
Csillaga képednek, ’s hajnali tiszta hava.
Fürtid aranyjával szellőcse ha játszadoz ollykor,
Zsákmányúl szemnek nyujt habölelte nyakat.
Szólj kímélve nagyon, vagy félre vonulva ha szükség:
A’ ragyogó fogsort felfödi nyílt ajakad.
És noha szűben epedsz, könyüidnek nyomjad el árját ;
Vagy lehetetlenség? sírj, ha magadra maradsz.
Hogy ne nyugaszthasson csábító’ szózata, mellyért
Számot tartson utóbb, ’s légy kötelezve neki.
Édesget kitkit ’s vonz a’ szolgálati készség,
’S illik, részt ha ki vett benne, viszonznia is.
Ilka, mi féltékeny gond tépdeli keblemet érted!
Adj’ isten, ne legyek bús panaszimban igaz.
Hogy magadat tudd óvni mitől, intélek ez okból,
Mert őszinte szivűt csalhat az álnok eszű.
Csélcsap férjfi-ledérséghez nincs szokva magyar szűz,
Őtet háza’ körén őrzi szemérmes anya.
Játszni kaczér szemmel, ’s szüveket hálózni nem örvend,
A’ neji hűséget kezdi tanúlni korán.
Fátyol alatt jelenik-meg, hol bajt vívnak az ifjak,
A’ diadalmi babért nyujtani mégyen oda.
Égve dücsingertől
*Dicsőségvágytól, becsvágytól.
küzd akkor az ifju
leventa,
’S nem puha lágysággal tetszeni vágyakodik.
Mert szép, ’s vajmi dicső szépektől venni jutalmat,
És ha szelíd ajakak zenghetik: „ez deli hős.”
Nincsen üdő, nincs ollyan erő, melly vetni-ki tudná
Elmémből azt a’ szép ragyogásu napot,
A’ Tisza’ torkánál mikoron valamennyi leventán
Dárdával vettem, vettem evezve erőt,
És te szerény pirulással elém közelítve lebegtél,
És a’ bajkoszorút tüzte hajamba kezed.
Ott foga elsőben szikrát, vete lángot is elsőbb
A’ szerelem bennem, melly lobog, Ilka, feléd.
És ha leányszüveket becsület hódítni erénnyel,
Hogy kedvedbe vevél, annyiba’ büszke vagyok.
Jaj de sikos sarkon forg minden az égnek alatta,
És az öröm mellé bú szeret állni közel.
Ám legyen: így akará ezt a’ természeti rendszer,
Nő ’s édesb az öröm munka ’s veszélyek után.
Bajviadal hozzám szüvedet vonzotta kezeddel,
Bajviadallal kell lenned enyémnek utóbb.
Végy szüvet és bízzál, van erő még annyi nemünkben,
’S érdekel annyira még kedveseink ügye:
Hogy torolatlan nem hagyjuk feleinket epedni,
Meglakol a’ bolgár, ’s a’ buja lángu görög.
A’ szerelem ’s a’ honszeretet gerjeszteni fognak,
Isten lesz paizsunk, ő vet igazra szemet.
Még fognak szemeid ’s elsőben függeni rajtok
E’ sorokon, Nándort már körülönti hadunk.
Vévén szüvre nemes népének mostoha sorsát
Fegyvert öltve közelg a’ tüzes ifju király.
Véle magas László, ’s bölcs Géza királyi vezérek,
A’ harczoknak iker menykövi ’s bátor Opos.
Gyönge nemed mint engedi, légy te is Ilka segédünk,
És viadalminkban nézz-le figyelve reánk.
Némelly nap, ha dühösb szél fog kavarogni felettünk,
’S hallod, hogy készül nagy rohanásra hadunk.
Jól vígyázz: ha Zimony’ dombján füstoszlopokat látsz
Kelni hat osztályban, lészen ez a’ mi jelünk.
Akkor ügyes kézzel vess a’ váralji toronyba
Gyujtószert, melly gyors lobbal emelje tüzét.
Rajta ütünk a’ lángba szorult görög őrhadon akkor,
Mí rohanunk ketten bátor Opossal elől.
Te menedékre siess, ’s légy a’ felvári falak közt,
Ott keres, ott leljen tégedet, Ilka, Gyulád.
Isten karja velünk, ki előtt a’ büszke leroskad,
És veled, és légyen mind hadainkkal együtt.
Czuczor.
