529 Címközlés, forrás nélkül: „Itt kezdetik egy példa azról, hogy Szent Damankos atyánk megesmérte embereknek titkon való bíneket”.
530 A példa: DomK. 299/18–301/19. Forrása
az 1494. évi Breviárium (423v).
Maga a szöveg Petrus Calo Legendae II. 35–37.
fejezeteinek átdolgozása. Ugyanez a történet a Breviárium 1487-es kiadásában
Calo szövegének egy rövidebb változatát tartalmazza; a magyar szöveg azonban az
1494-ben kiadott bővített szövegű változattal egyezik. Ennek alapján
mondhatjuk, hogy a DomK. minden olyan részletét, amelynek végső forrása Calo, a Breviárium 1494-es kiadásából (esetleg azzal egyező szövegű későbbi) fordították. A forrás szövegét Simon Tugwell OP, Miracula Sancti Dominici mandato
magistri Berengarii collecta; Petri Calo Legendae Sancti Dominici című kritikai
kiadásából közöljük (Monumenta Ordinis Fratrum Praedicatorum Historica, Volumen
XXVI., Institutum Historicum Ordinis Fratrum Praedicatorum, Romae, 1997,
305–306: Testimonia 6b; ugyanott a 277–278. lapokon: Calo Legendae II. 35–37).
– A szóban forgó részletet Katona Lajos Petrus Calus fent jelölt szövegéből eredeztette (Katonánál Mamachius kiadásában c.
XVIII: col. 343); a későbbi magyar szakirodalom általában nem tartotta közvetlen
forrásnak Calót (ezekre l. Komlóssy
1990, 17 és az ott idézett irodalom; Uő.
2009a). A forrás szövegét itt azonosítjuk először. Vö. még a 171/11. jegyzetét.
531 A Domonkosra utaló névmás (eum, ipsum) helyén a magyar szöveg kiteszi a „Szent Damankos (atyánk)” nevet.
532 A magyar fordítás („hol vala prédikálandó”) a latin szövegben később előforduló szerkezetet (ubi praedicaturus erat) adja itt vissza, annak a helyén pedig az itt szereplő szerkezet (ad locum praedicationis) fordítása („az prédikálásnak helyére”) áll. Azt, hogy esetleg van-e ilyen variáns a Breviárium későbbi kiadásaiban, nem vizsgáltuk.
533 L. föntebb az ad locum praedicationis helyhez fűzött jegyzetet.
534 A magyarban elöl áll az ige, utána a megszólítás (vö. a 301/1. sorral); a tiszteletet kifejező T/2. személyű felszólítást a magyar pusztán E/2. személlyel fordítja.
535 parcat= „megbocsát” értelemben használja a latin szöveg.
536 Magyaros, ügyes fordítás: „mennyire eszembe jutott”.
537 A „deák”-ra utaló névmás helyett a fordítás újra kiteszi a főnevet itt és a továbbiakban is.
538 A magyarban értelmezőleg kiegészítve: „meg nem gyónád”.
539 A magyar fordítás a relatív mondatfűzés helyett szabályos idéző mondatot tesz: „Monda a diák”.
540 A magyar fordításban az „önnön maga” névmási alany betoldva (a szembeállítás nyomatékaként).
541 Címközlés, forrás nélkül: „Itt kezdetik egy példa Szent Damankosról”.
542 Két történet következik megszakítás nélkül. Az első történet DomK. 301/23–303/27: forrásszövege megvan a domonkosok breviariuma 1487. évi kiadásának 258v lapján. Szövegét Tugwell (1997, 309) munkájából idézzük, de attól eltérően normalizált átírásban. A breviáriumi részlet Petrus Calo Domonkos-életrajzának megfelelő fejezetéből (Legendae II. 38: szövege Tugwell 1997, 278–279) készült átdolgozás (erre l. Tugwell i. m. 308–309). A magyar fordítás aktuális forráspéldánya feltehetőleg a Breviárium 1494. évi kiadása (423vb) volt (erre l. a 171/11. és a 299/17. laphoz, illetve sorhoz szóló jegyzeteket). – A forrást itt közöljük először. A korábbi szakirodalom Katona Lajos nyomán Petrus Calus szóban forgó munkáját (kiadása Mamachiusnál c. XIX–XX. col. 344) tartotta forrásnak, de közvetlen forrás voltát vitatták (vö. erre összefoglalóan Komlóssy 1990, 17 és az ott idézett irodalom; Uő. 2009a). A breviáriumi forrásról l. a 171/11. sor jegyzetét.
543 A magyar fordítás itt is a „Vala egy ...” fordulattal kezdi az elbeszélést.
544 A fordítás párosítja a latin és a magyar rendi terminust: „conversus paraszt fráter”. (Az utóbbi állandó voltát igazolja, hogy előfordul a MargL. 134/13. sorában is.)
545 A magyar fordítás pontosabban megnevezi a rendet: „Szent Ferenc szerzetéből”.
546 A magyar fordításban Szent Domonkos neve mellett mindig szerepel az „atya”, „atyánk” titulus.
547 A fordításban a sorrend megfordult, valószínűleg fordítástechnikai okból.
548 A DomK. 302/14–303/25. sorig: a házsártos fogadósné története. Közvetlen forrása a domonkosok breviáriumának 1494. évi kiadása lehetett. A szöveg megtalálható már a domonkosok breviáriuma 1487-es kiadásának 258v lapján is; a breviáriumba Petrus Calo Domonkos-életrajzából (Legendae II. 39) merítették, némileg átdolgozva (vö. a 171/11. sor jegyzetét). Itt Tugwell kiadása (1997, 310–311) alapján közöljük az 1487-es kiadás idevágó részletét, amely szintén jól egyezik a magyar fordítással. A breviárium említett két kiadása között láthatólag nincs jelentős különbség e történet szövegében.
549 A lat. vir ’férfiú’ fordítása helyett a magyarban „szent atya”.
550 A gazdasszony tulajdonképpen „nekiesett” Szent Domonkosnak, a fordító eufémisztikusan fogalmaz („bosszúságos beszédeket monda”).
551 A relatív mondatfűzést a fordító megtartja, de hozzátoldja a főnevet is, amire a névmás vonatkozik.
552 A lat. vir fordítása helyett a magyar betoldja Domonkos nevét.
553 A magyar hozzátoldja: „atyánk”.
554 A fordító az egyházi szóhasználat szerint „igét” fordít, de a verbum itt ’szó’ jelentésű.
555 Az egyidejűség helyett a rediens igenevet a történetmondásnak megfelelően előidejű (múlt) igével fordítja, kiegészítve a latin szövegben hiányzó alannyal („szent Damankos atyánk”), a mondat többi része azonban gépies (magyartalan) fordítás.
556 A magyar fordítás értelmezőleg betoldja a szövegbe, hogy intésekkel (azaz mutogatva) kért irgalmat az asszony, ti. némasága miatt szavakkal nem tudott.
557 A magyarban: „Szent Damankos atyánk”.
558 A fordító a praedictus jelzőt nagyvonalúan (hibásan) vonatkoztatta az elbeszélt dolgokra, az az előző történet elején (301/25) említett Albert testvérre utal vissza. E két történetet az Albert személye köti szorosan össze, ezért követhetik egymást folyamatosan, sorkihagyás nélkül.
559 Címközlés, forrás nélkül: „Itt kezdetik egy példa azról, hogy Szent Damankos atyánk az kútnak vizét megjobbítá”.
560 A történet: DomK. 304/5–305/12: Szent Domonkos megjobbította a kút vizét. Közvetlen forrása a domonkosok 1494. évi breviáriuma (424ra) lehet, de megvolt már a breviárium 1487. évi kiadásában (258v–259r). A breviáriumi olvasmány Petrus Calo Domonkosról írt legendájának (Legendae II. 40. c.) szövegéből készült kivonat (Tugwell 1997, 313). A breviáriumi forrásról l. a 171/11. és a 299/18. sorok jegyzetét. – A korábbi szakirodalom Katona Lajos nyomán Petrus Calus munkáját (kiadása Mamachiusnál c. XXI., col. 345) tartotta forrásnak, de közvetlen forrás voltát vitatták (vö. erre összefoglalóan Komlóssy 1990, 17 és az ott idézett irodalom; Uő. 2009a). A breviáriumi forrásról l. a 171/11. sor jegyzetét.
561 A fordítás („az ő szerzetüknek felvételéért”) talán nem elég világos, de a „toborzásra”, a rendbe való felvétel előmozdítására utalna. (A pro suorum promotione ordinum jelentése: ’szerzetük (ügyének) előmozdítása érdekében’)
562 A fordító (kényelmességből?) a lat. helyhatározó esetben (locativus) lévő alakot tekinti a magyarban a városnév alapformájának.
563 A ferencesek megjelölése a magyar szövegben itt is „minor fráter”.
564 A fordítás a közbeékelt főmondatot előre teszi, a „miképpen” kötőszó betoldásával pedig még inkább kiemeli a két szentet minősítő értelmezőket. Ezzel az átszerkesztéssel a magyar szövegben erősebb hangsúlyt kap a szentek szerepe, míg a latin mondatkezdet magát a problémát (a tiszta ivóvíz hiányát) veti fel először, amit persze a szentek tudnak orvosolni.
565 A magyar fordításban ez a mondat alanya. Valószínűleg a fordító váltott alanyt, mert a nyomtatványban jól látszik a nazálisjel.
566 A névmás helyett ismét a főnevet használja a fordító: „az vizet”.
567 A fordítás a hasonlító szerkezetet kiegészíti („énnálamnál”)
568 A latin szöveg szerint a vizes edény fölött rajzolt keresztet Szent Domonkos (a kezével), a magyar fordítás célzottan a vizet említi (ami nyilván az edényben volt).
569 A ’tiszta, tisztít, tisztaság’ jelentésű latin szinonimákat (purgata, clarissima effecta est, sinceritas) a fordító – kényelemből? – egyetlen szó származékaival adja vissza a magyarban.
570 Címközlés, forrás nélkül: „Itt kezdetik egy példa Szent Damankos atyánknak csodatételéről ezképpen”.
571 A példa: DomK. 305/17–306/8. Forrás: Gerardus de Fracheto, P. I. c. 12, Reichert, 76.
572 A magyarban betoldva: „atyánk”.
573 A magyar szöveg erőteljesebb fogalmazású: „legottan megszabadula az negyednapi hidegtől teljességgel”.
574 A magyar címközlés részben szabad fogalmazású, és arra mutat, hogy a szöveg (a kompilátor) az előző forrásról átváltott a domonkos breviárium követésére: „Itt kezdetnek Szent Damankos atyánknak halála után való csodatételi ezképpen”. – A cím a Velencében kiadott 1494-es breviárium 425ra I. lectiójának első mondatán alapulhat. Az I. lekció egy a halál utáni csodáról szóló olvasmány (II. és III. lectio) bevezetője, a továbbiakban a magyar szöveg is ezzel az olvasmánnyal folytatódik.
575 A történet: DomK. 306/13–307/27; forrása: Breviarium Ordinis Fratrum
Praedicatorum, Velence, 1494: 425rab: lectio II–III. – Katona Lajos (1906) Theodoricus (ASS 622: c. XXX.
351–2) Domonkos-életrajzát jelölte meg forrásként, a későbbi szakirodalom (l. Komlóssy 1990: 17) azonban a magyar
szöveg eltérései miatt kétségbe vonta, hogy közvetlenül abból készült volna a
fordítás. Az itt idézett breviáriumi olvasmány Theodoricus (Dietrich von
Apolda) munkájából készült kivonat, helyenként nyelvileg is könnyített, olykor
pedig betoldást mutató átdolgozás. Az utóbbira l. a fráter fogadalma
szövegbővítését, amely csak a breviáriumba került be (vö. a magyarban: „És
ennek felette az ő estit megböjtölöm, és ünnepét ájtatosan ülöm, mind addig,
míg ez világban élek.”). A nyelvileg egyszerűbb kifejezésmódra váltást pedig a
történet végének elvont fejtegetése – Isten könyörületességéről és
választottainak engedett erejéről – helyére került záró formula szemléltetheti,
vö. a magyarban: „dícsérvén Istent és Szent Damankos atyánkat”.
Dietrich von
Apolda eredeti szövegét alább a jegyzetben közöljük, megjelölve benne (szürke háttérrel) a breviáriumi, illetve a magyar szövegben hiányzó részeket.
576 [351.] Postquam autem sacrosancti corporis translatio, in qua sanctitatem servi sui per odorem mirificum, ut praedictum est, Omnipotens mirifice declaravit, facta est, accidit, ut quidam Praedicatorum Ordinis frater eius patris praeconia exaltaret. Frater Nicolaus Veronensis de Ordine Fratrum Minorum, qui praesens erat, eidem verbis stomachantibus contumaciter obsistens contradixit. Quia vero Deus corripit, quem diligit, ipsum mox febris valida arripuit, et tota nocte vexavit; ad quem visitandum praefatus frater accedens, defixit ei: Attende, frater mi, haec tibi plaga evenerit, quia dilectum Dei, Sanctum Dominicum blasphemasti. Tunc
577 ille caeca mente et obstinato corde laudantem virum gloriosum, patrem suum acrius irredebat.
[352.] Cumque
circa meridiem febre invalescente, vehementius aestuaret, vexatione dante intellectum, in se reversus dixit: „Vere vereor, quia Sanctum inhonoravi, aggravata est super me manus Domini, plaga crudeli me percutiens et prosternens. Voveo igitur Deo, et servo eius Sancto Dominico, quod, si meritis ipsius ab hoc dolore in hac die fuero liberatus, de cetero numquam eius gloriae derogabo; immo etiam derogantibus contradicam.” Vix verba finierat, et paenitentis
votum tam faciliter acceptavit, dolores curando, Sanctique sui gloriam
ampliavit tam patenter declarando. Frater vero Nicolaus Dei in se
virtutem expertus, quod circa se gestum erat, fratribus praedicatoribus per litteras demandavit. Mira certe dispensatione inscrutabilis misericordia Dei electos suos aliquando in veritatis lumine caligare permittit, ut postmodum in ea firmius roborentur, et veritatis splendor clarius elucescat.
578 A nyomtatványban álló szó talán suo-nak olvasható, ami hibás; itt a sancto alak rövidítése állhatott, a magyar fordítás is azt tükrözi.
579 A címközlés szabad fogalmazás, forrás nélkül: „Itt kezdetik egy ájtatos péld[a] azról, mennye jók adatnak azoknak, kik Szent Damankos atyánk fiainak valami jót tesznek”.
580 A példa DomK. 308/5–311/2; forrása a Breviarium ordinis Fratrum Praedicatorum (Velence, 1494) 425rb: lectio I. — Katona Lajos (1906) forrásként Theodoricus (Dietrich von Apolda) Domonkosról írt életrajzát azonosította (ASS 622: c. XXX. 353–56), a későbbi szakirodalom (Komlóssy 1990: 17; Uő. 2009a) azonban a szövegek eltérése miatt kétségbe vonta, hogy az közvetlen forrása lenne a magyar fordításnak. Az itt idézett breviáriumi részlet Dietrich von Apolda munkájából készült átdolgozás; az eredeti szöveget a jegyzetben közöljük.
581 [353.] Miles quidam honestus in Theutonia de consilio cuiusdam probatissimi fratris Ordinis Praedicatorum assumens Fratrum Minorum Ordinem et vitam, religiose valde et devote conversatus, labores fratrum suorum cum omni utilitate et humilitate tractabat, et ab omnibus fratribus amabatur. Praedicatorum vero Ordinem, per quos ad conversionem venerat, speciali prosequebatur amore, et venerabatur honore, ipsis ad domum, in qua erat, venientibus procurans, quae poterat, commoda, exhibensque obsequia caritatis. Tandem adeo graviter infirmatus est, ut elephantino morbo putaretur infectus. Quem cum fratres sui post matutinas, utpote desperatum, communicassent, prae nimia debilitate soporatus leviter obdormivit.
582 A magyarban még hozzátoldva: „mely poklosságnál nagyobb poklosság nincsen”.
583 [354.]
Raptus autem in visu in quandam perpulchram domum vidit dominum Iesum sedentem,
habitu Ordinis Praedicatorum vestitum; eratque miri decoris habitus, maximeque
album de subitus indumentum candore nimio niveo delectabiliter effulgebat.
Assistebant Domino omnes apostoli et aliqui ex profetis, Sanctique Martinus et
Nicolaus episcopi, multique doctores. Aderat etiam beatissimus frater
Franciscus cum multis ordinis sui sanctis. In illo quoque raptu sanctus ille et
simplex frater conspexit insignes viros, Iordanum et Iohannem episcopum,
Praedicatorum Ordinis magistros et patres, praeterea iuxta magistros istos
Iohannem Magdeburgensem, Zachariam
Halverstadensem, Gotscalcum Lipzensem priores intuens recognovit. Mirabatur autem apud se, quo in tam copiosa
praedicatorum sanctorum multitudine fratrem Wichmannum Repinensem priorem,
nuper tunc defunctum, quem sanctum noverat, non videbat. Tunc repente dictus
pater Wichmannus surgens ostendit in se, qua pollebat, gloriam excellentem.
[355.] Dixit vero Salvator praesidens clara voce: „Dominice, Dominice”. Et exsurgens sanctus Dominicus „Adsum” – inquit –
„Domine.” Et Dominus demonstrans infirmum. „Ecce”– ait –„amator tuus et tuorum.
Assume igitur ipsum, duodecimque legiones angelorum, eique lavacrum adhibe
balnei salutaris, cuntisque tui ordinis dilectoribus beneficia salutis semper procurare memento!”
584 Szászországi Boldog Jordán (róla l. a 114. kódexlap jz.-ét) és Németországi János rendmesterek.
585 Quem
cum lavetis, indue eum sui ordinis vestimentis!” Assumens ergo Sanctus
Dominicus infirmum in dolio aureo ministrantibus angelis lavit ipsum; cui in
illo lavacro, ut testabatur, delectatio magna fuit. Sic iuxta mandatum Domini
loto, vesteque suae religionis induto, Beatus Dominicus ait: „Duodecim litteras
sume, et ad Capitulum Hyldense defer, ut
mittantur duodecim ordinis mei provinciis, ut, quod in te factum est miraculum,
omnibus innotescat. Audierat quidem, quod in
civitate Sosato assignatum fuerat Capitulum; nunc vero discit, quod ex causa in
Hyldensem postea est translatum.
[356.]
Reconditis ergo apud se litteris evigilans rediit ad se ipsum. Cumque litteras
quaerens hinc inde manus verteret,
sensit corpus suum, quod tamquam leprosum ulceribus plenum exstiterat,
restitutum per omnia sanitati. Sanitatem
igitur et virtutem in se advertens
surrexit incolumis, ingressusque ecclesiam gratias egit Domino Iesu Christo, omnium Salvatori. Mane facto fratres,
quem aestimaverant moriturum, in consuetis laboribus invenerunt: qui dum
causam suae salutis inquirerent, respondit: „Sancti curaverunt me.” Huius
visionis seriem is, qui sanus factus fuerat,
586 A provincia ’rendtartomány’ szó a fordításban „ország”.
587 fratribus praedicatoribus cum humilitate magna occultissime revelavit. Accidit hoc signum ut dioecesi Havelburgensi in civitate, quae Kyriz nominatur.
588 A következő történet: 311/4–312/18; a magyar szövegben külön címe nincs, a szabadon fogalmazott bevezető mondat jelöli meg a témáját: „Esmeg egy csodatétel olvastatik Szent Domonkos atyánkról ...” Forrása: Breviarium Ordinis Fratrum Praedicatorum, Velence, 1494: 425va-b, lectio1. – A breviáriumi szöveg átvétel Dietrich von Apolda (Theoodoricus) Domonkos-életrajzából. Katona Dietrich von Apolda munkáját tartotta a magyar szöveg forrásának, a későbbi szakirodalom azonban kétségbe vonta, hogy az közvetlen forrás lenne. Ebben a történetben lényegében csak a befejezés tér el a breviáriumban az Apolda szövegétől. Apolda eredeti szövegét a jegyzetben közöljük: Theodoricus c. XXX. 357, ASS 622–623.
589 [357.] Sanctae memoriae frater Ludowicus Theutonicus, qui gardianus in ordine suo exstiterat, Praedicatorum sincerus amator, narravit eis dicens: „Fuit sacerdos quidam in quodam famosae religionis ordine, qui in festivitate beati patris Dominici missas celebrans evangelium illud vos estis sal terrae, eius officio annotatum, quod proprie doctoribus et apostolicis sanctis congruit, pronuntiare in oblatione salutaris hostiae recusavit. Accidit autem in anniversario eiusdem patris die, ut dictus frater in suo pertinaci errore permanens missam quidem de Sancto Dominico celebraret, praefatum tamen evangelium praetermittens. Omnipotens vero Deus, piorum benignus corrector, famulum suum nequaquam in huius perversi erroris stultitia reliquit. Et ecce dum
590 Mt 5,13.
591 Dominici Corporis sacramentum secundum in ordinis morem in patena depositum sumere debuisset, invenit patenam totam salis massa terribiliter occupatam. Coactus itaque acerbum sal pro dulci Sacramento sumere, didicit, Beatum Dominicum conditum esse sale divinae sapientiae et apostolicae doctrinae. Compunctus igitur, exarsit in amorem, qui deviaverat per errorem.
592 Címközlés, forrás nélkül: „Itt kezdetik prédikátor szerzetbeli régi közönséges és dicsiretes bódog atyáknak életökről. Ezenképpen”.
593 DomK. 313/5–323/5; forrás: Ant. Chron. P. III. Tit. XXIII. c. X., p. 212d.
594 A rendi terminus fordítása a magyarban: „kaputartó fráter”.
595 Utalás arra, hogy a zsolozsma végén a „Salve Reginá”t éneklik, amit a magyar fordítás hozzá is tesz: „az Salve Reginával”.
596 A nyomtatványban feltehetőleg sajtóhibával angularis áll. A DomK.-ben: „a kerülőnek valamely szegeletiben.” – A „kerülő” a kolostor kerengőjét jelenti, általában az ambitus szó fordítása szokott lenni.
597 A DomK. magyarázva fordítja: hogy a misemondó papot „ki vetkőztethetnéje le”.
598 A magyarban: „betegház” (l. még 222/15).
599 A magyarban: „vendégház”.
600 A magyarban: „asztalhoz való szolgálat”.
601 A szerzetesi öltözet egyes darabjainak neve a fordításban: lat. capa = „kápa” (k-val vagy c-vel írva: 93/24, 94/1, 119/23), de ha Szűz Máriára vonatkozik: „palást” (186/15, 188/16); lat. tunica = „köntös” (302/1, 302/7, 12), de az utóbbi egyszer a capa szinonimája is (302/13: „köntöst avagy az capát”), illetve a lat. scapulare = „scapular”.
602 A terminus fordítására l. a 122. lap jz.-ét.
603 A pictantia a szerzetesek ételadagja finom ételekből, zöldséggel, hallal. Ellenpontként a magyar szöveg ide betoldja három hüvelyes növény (egyszerű, olcsó étel) nevét (böcsőt, borsót, lencsét), hogy csak azt ették. (A becsű szó jelentése ’bab’: NySz.)
604 A nyomtatványban rövidítve hibásan a speciali forma olvasható. A mondatot a helyes szóalakkal közli a magyar szövegkiadás jegyzete (Komlóssy 1990, 621).
605 A magyar szöveg betoldja: „azaz Szentlélekkel.”
606 Septem canonicae sc. litterae, epistolae: az Újszövetség hét kanonikus levele (az ún. katolikus levelek): Jak, 1Pt, 2Pt, 1Jn, 2Jn, 3Jn és Júd, amelyek Pál apostol levelei után foglalnak helyet a bibliai kánonban (MKatLex.). A magyar fordítás felsorolja Jakab, Péter, János és Júdás apostolok nevét, ami teológiai jártasságot mutat.
607 A DomK. a provincia szót kevésbé szakszerűen, de közönségének érthetőbben „ország”-nak fordítja (a szentföldi rendtartományról van szó), s betoldja az ismert városnevet magyarázatként: Jeruzsálembe kell menniük (ld. a következő jz.-et is).
608 A magyarban a névmás helyett: „Jeruzsálemnek földére”.
609 Megismétli a függő idézést bevezető kötőszót.
610 Bár a rendtartományt a magyar szöveg nem nevezi provinciának, vezetőjét azonban provinciálisnak hívták.
611 Cím forrás nélkül; a kompilátor tagolhatta így a szöveget, ő utalhat a forrására: „Esmég úgy olvastatik ez szerzetnek kornikájában ez régi atyáknak Istenhez való nagy szerelmekről”.
612 Antoninus Chronicon c. munkáját nevezi így.
613 DomK. 321/6–323/5; forrás: Antoninus Chronicon Pars III. Titulus XXIII. c. X., p. 212d.
614 A magyar szerzetesi nyelvhasználatban a latin elnevezés lehetett a szokásos: „az provinciale capitulumban”. (Máshol a fordítás gyakran változatlanul vesz át a függő esetben lévő latin kifejezéseket.)
615 Humbertus de Romanis (1200k.–1277); a magyar szöveg hozzátoldja: „ki vala Szent Damankos atyánk után ötöd szerzet mestere”. – A betoldás mutatja, hogy a magyar szöveg szerzője megkülönböztetett figyelemet szentelt a 13. századi rendmesternek. Humbertus emlékezete a szigeti domonkosok körében több okból is élő lehetett. Az 1254-ben Budán tartott általános rendi gyűlésen, generális káptalanon (capitulum generale) választották őt rendmesterré. Árpád-házi Szent Margit legrégibb latin nyelvű legendája, az ún. legenda vetus (5. cap.), majd nyomában a magyar nyelvű Margit-legenda (4) is megemlékezik arról, hogy Budai tartózkodása idején előtte tett szerzetesi fogadalmat (professio) Margit, IV. Béla király lánya. Arra pedig, hogy Humbertus regulamagyarázatát a magyar domonkosok is ismerték, a Könyvecse az szent apostoloknak méltóságokról (1521) elnevezésű domonkos kódex rövid idézete utal (l. Lázs 2016: 43, 175). L. még a 210. lap jz.-ét.
616 A magyar szöveg konkrétabban fejti ki: „Istenért és az keresztyén hitnek elszélesüléséért”.
617 A magyar fordítás kifejezőbb: „az frátereknek szívében”.
618 Ti. locis.
619 DomK. 323/7–326/6; forrás Antoninus Chronicon Pars III., Titulus XXIII., caput X., §1., p. 213b.
620 A nyomtatványban sajtóhibával: mode.
621 Kicsit nehézkes, de értelmileg helyes a sentio ige fordítása: „kik énvelem tartják az én hitemet” (tkp. akik velem egy véleményen /hiten vannak, velem tartanak).
622 A magyar a jövő idejű igét kérdésként fordítja, talán credas alakra gondolt.
623 A magyar fordítás a történetbe illően konkrétabb: „ördög”.
624 A corpusra és a pixisre vonatkozó névmást a fordító a fráterre érti.
625 A nyomtatványban -ens végződéssel.
626 A nyomtatványban hibásan nobis olvasható.
627 A magyar szövegben itt négy sornyi betoldás van, amely az előzőek alapján kifejti az ördög által dícsért állapot mibenlétét: „azaz hogy egyebekkel nem tanul, skólába nem megyen ... stb.”
628 A fordító mechanikusan átveszi a latinból a városnév (Cremona) melléknévi alakját, majd abból képez a magyarban melléknevet: „cremonensis beli”.
629 DomK. 326/7–331/18; forrása: Antoninus Chronicon Pars III. Titulus XXIII. Caput X. § 2., p. 213b.
630 A DomK.-ben: „olasz.”
631 A DomK. „törvény”- nek fordítja, megtoldva értelmezéssel: „azaz az görög törvénynek”.
632 A hosszabb elbeszélésbe a magyar szöveg többször betold a szereplők azonosítását jelző kifejezéseket; itt például idézőmondatot: „úgy mond ez felyül megmondott fráter Péter és prior”.
633 Az attributum praedicativumot a fordító csak jelzővel adta vissza („tiszta embernek” lenni), így a fordítás félreéerthető.
634 A magyar „vesztegletém (az frátereket)” fordítás a lat. compesco 3 ’megszorít; korlátoz’ stb. (compes ’bilincs’) ige itteni jelentését adja vissza (vö. a következő mondat silentium szavát).
635 A magyar fordítás erőteljesebb: „gyötrelem nélkül”, vö. a latin impunitus ’büntetlen(ül)’.
636 A nyomtatványban hibásan: bibet.
637 A fordításba magyarázatként beszúrva: „azaz – az pogányok”.
638 A magyar fordításban a közismert megnevezése: „az credót” (Hiszekegyet).
639 A magyar fordításban a közismert nevén: „pater nostert” (Miatyánkot).
640 A befejező formula az Antoninus-szövegkiadásban rövidítve van: „[qui sit] per omnia [saecula (saeculorum)] benedictus”; a magyar fordításban teljes: „ki legyen áldott mindenek miá örökkül örökké”.
641 DomK. 331/19–338/1 = Antoninus Chronicon Pars III., Titulus XXIII., caput X., §3., p. 213c.
642 A nyomtatvány rövidítése alumnus-nak olvasható, feltehetőleg az alemannus szó értendő oda (vö. a magyar szövegben: „nemzetséggel német”.
643 A magyar szövegben szerkesztői betoldás vezet át a következő történetbe, ismét hivatkozva (vö. 321/6) az aktuális forrásra, Antoninus Chroniconjára: „Esmég úgy olvastatik Szent Damankos atyánk fráterinek kornikájokban (’krónikájukban’), hogy...”