406 DomK. 236/6–8: a következő téma megjelölése; a részlet: 236/9–25; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 5. § I: Reichert, 160.
407 Ez a címközlés nincs rubrumozva a magyar szövegben.
408 Reichert: E.
409 A magyar szöveg ide iktatja az Adoramus fordítását, külön mondattal bevezetve: „Ez Adoramus te Christenek ez magyarázatja”.
410 Hiányozhatott is a forrásból, vö. Rechert: B.
411 A visibiliter hiányozhatott is a forrásból, vö. Reichert: ACD.
412 Reichert: E.
413 Hiányozhatott is a forrásból, vö. Reichert: E.
414 DomK. 236/25–238/15; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 5. § II: Reichert, 160.
415 Vö. a magyar fordításban: „patikáját”.
416 Variáns: propinavit (Reichert: G.).
417 Reichert BE (a kiadás főszövegében: eum).
418 Reichert E (a kiadás főszövegében: praedicat).
419 DomK. 238/17–239/7; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 5. § III: Reichert, 161.
420 Variáns: remaneret sive appareret: Reichert B; vö. a magyar szövegben: „nem marada”.
421 DomK. 239/7–240/2; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 5. § IV: Reichert, 161.
422 Domonkos e csodatételét elbeszélte Iordanus a rend kezdetéről írott könyvében (ed. Berthier, p. 31., hivatkozza Reichert, 162).
423 A lat. leuca ’gall mérföld’, 1500 lépés (Finály; MKLSz. VI. köt.), a magyar fordításban csak „messze”.
424 DomK. 240/3–243/3; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 5. § V: Reichert, 162.
425 A fordító nem rekonstruálta az esetalakból Brundisium nevét („brundusiobol”).
426 sequi add. G: Reichert.
427 Albertum add. D; Albertum nomine add. ABC: Reichert (a főszövegben név nélkül: quendam).
428 In his ergo ... consolari solere add. D: Reichert.
429 Poitiers (ma Ny-Franciaországban): l. Reichert, 163.
430 Reichert AB CD (a főszövegben ad vesperam).
431 Szent Maxentius vára (castellum) Pictaviumtól délre (Reichert, 163).
432 A forrásban hiányozhatott is, vö. praedicatores om. D: Reichert.
433 A szó nincs meg a szótárakban. Talán a farcio 4, -rsi, -rtum ‘teletöm, megtölt’ (Finály) ige gyakorító alakjából (?) származhat, s valamiféle ‘hallal töltött pogácsáról’ lehet szó. A fordító mindenesetre kihagyta.
434 deum add. B: Reichert.
435 bonam G: Reichert, a főszövegben: beatam.
436 venientes de Parisius: Reichert B (a főszövegben: qui de Parisiis veniebant).
437 vitam bonam Reichert B, a főszövegben: beatam.
438 et ecce (G: ecce) bonam vitam in te video; (bonam in te vitam video : G) conare... DG: Reichert (a főszövegben: interea conare...)
439 Egyed fráterről l. még a DomK. 222–225. lapjait.
440 DomK. 246/14–247/9; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 6. [§ I]: Reichert, 164.
441 A religiosus jelzőt a fordító mechanikusan, a számára leggyakoribb ’szerzetes’ jelentéssel adta vissza (vö. például a hazai latinságban szokásos frater religiosus ’szerzetes testvér’ kifejezést). Itt azonban a szó ’jámbor, kegyes, istenfélő’ jelentésére lenne szükség, így a fordítás szavankénti, ügyetlen: „igen szerzetes ... ember”.
442 A magyarban a jelzők helyén csak: „ez fráter”.
443 A magyar szövegben Mária más díszítő jelzőt kap: „az Irgalmasságnak királyné asszonya”; a hórák fordítása kettős („hóráit zsolozsmáit”).
444 DomK. 247/10–248/3; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 6. § II: Reichert, 165.
445 Kettős fordítással: „elmulatással resten”.
446 Reichertnél más szövegtagolással: „... quod eis debetis.” Et pauca superadditis: ... A magyar fordítás a fentiek szerint tagol, és betold utána, a következő mondat elé egy idéző mondatot: „Esmeg monda ez fráter”.
447 A magyarban betoldott idéző mondat előzi meg: „Esmeg úgymonda ez fráter mondván”.
448 DomK. 248/4–248/15; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 6. § III: Reichert, 165.
449 A magyarban: „fejedelem”, a kolostor elöljárója.
450 A 248/17–249/6. sorokban leírt– a tunyán zsolozsmázó szerzetesről szóló – rövid történet forrása eddig ismeretlen (Katona: ItK. 1906: 106; Komlóssy 1990: Bevezetés 17, 20).
451 DomK. 249/7–250/19; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 7. [§ I]: Reichert, 165.
452 Reichert (165.) szerint a Conventus Ungoensis-ről van szó Langres-ban (ÉK-Franciaország).
453 A magyar szöveg betoldja: „kényszeríttetik vala képére jönni” (’színe elé’).
454 A fordítás erőteljesebb: „gyönyörűséges, gyenge”.
455 A magyar megszólítást told a mondat élére: „Én szerető anyám”, és tartalmas szavakkal ismétli az előzményeket: „azért küldtem őtet purgatóriomra...”
456 A magyar egy kicsit másképp fordítja: a fráter megfeddi magát a mulasztásáért.
457 DomK. 250/21–251/26; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 7. § II: Reichert, 166.
458 A tömör latin szerkezetet a magyar fordítás négy sornyi terjedelemben fejti ki.
459 A magyar egy igét beszúrva rövidít a történeten: „(mind ő teljes kezükkel) tartják vala”.
460 Variáns: peccatum mortale B; mortale add. in marg. C (Reichert, 166).
461 A magyarban indulatszóval kezdett megszólítás toldódik be: „Ó, szerető atyámfiai”.
462 DomK. 252/1–19; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 7. § III: Reichert, 166.
463 infirmus add. G (Reichert 166).
464 DomK. 252/20–253/8; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 7. § V: Reichert, 167.
465 Narbonne (a mai Dél-Franciaországban).
466 Szűz Mária említésekor a magyar szöveg gyakran bővebb a forráshoz képest; e bővítések a tisztelet kifejezői, a fordítótól származhatnak. Vö. itt: „az Istennek szülejével, asszonyunk Szűz Máriával”.
467 DomK. 253/9–254/14; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 7. § VI: Reichert, 168.
468 Lausanne (a mai Svájcban).
469 et ne communicaret add. BG (Reichert 168). A magyar szöveg ehhez bővítést told be (7–9. sorok) arról, hogy a sátán minden erejével, még a halálában is bántja azt, aki áldozott („kommunikált”).
470 A 254/15–17. sorok a következő történet témáját vezetik be, de nincsenek címként kiemelve. A forrás a Gerardus de Fracheto P. IV. c. 9. § I:-hez írt cím egyik változata lehetett. A Reichert kiadásában (168.) szereplő cím csak részben felel meg a magyar bevezetőnek.
471 ‘Hiábavalóság, haszontalanság; hívság, hivalkodás’.
472 DomK. 254/18–255/17; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 9. § II: Reichert, 169.
473 DomK. 255/18–257/11; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 10. § V: Reichert, 175.
474 Lc 21,25. Advent első, nem a második vasárnapjára; Reichert (175) utal a domonkos breviáriumban lévő homiliára is. – A magyar fordítás tovább folytatja: „azaz lesznek csodák napban és holdban.”
475 Resp. VIII., advent második vasárnapjára, vö. Is II, 3 (Reichert, 175).
476 domum: Reichert DG szöveghagyomány (fővariáns: montem).
477 Utalás a párizsi Szent Jakab kolostorra.
478 DomK. 257/13–259/13; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 13. § I: Reichert, 180.
479 A magyar az advocatus terminust kiegészíti egy ismeretebb elnevezéssel: „advocatus vagy procurator”, de a folytatásban meghagyja az eredeti advocatus szót.
480 A fordítás a magyar gondolkodásnak jobban megfelelő aktív szerkezetű, az alanyhoz magyarázatot is betold: „fráter Jakab, jóllehet akkor még nem vala fráter, megkérdé, hogy...”. A fordítás tovább is ügyes: „miképpen volna az ő dolga”.
481 DomK. 259/14–261/19; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 13. § II: Reichert, 181.
482 Variáns az AD hagyományban (Reichert, 181; a főszövegben: in quadam civitate).
483 DomK. 261/20–261/21: a következő történet felvezetése; a történet: DomK. 261/22–262/25: forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 21. § I: Reichert, 209.
484 A fordítás a szokott módon bővíti a téma megjelölését, melyet itt nem emel ki rubrummal:„Itt es kezdetnek némely példák tisztességeknek [’tisztségeknek’] kívánságának késértetiről ezképpen”.
485 A fordítás helytelenül a szülőkre vonatkoztatja (feltehetőleg „visszafele” irányú fordítással).
486 A fordító a latin res familiaris ’családi vagyon’kifejezést mechanikusan, szavanként fordította „nyájas avagy szerelmes állatnak foglalása”. Az állat szó régi magyar ’dolog’ jelentésére l. TESz.
487 Sap 6,6. (Reichert, 210).
488 DomK. 263/1–263/13: forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 21. § II: Reichert, 210.
489 DomK. 263/15–263/17: felvezető a következő történethez; a történet: DomK. 263/17–264/18; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 19. § IV: Reichert, 208. – A címközlésszerű felvezetés meglehetősen szabad fordítás: „Itt kezdetik az tulajdon akaratnak és vakmerő értelemnek késértetiről való példa ezképpen”.
490 A lector ’tanár’ jelentésű rendi szakkifejezést (lektor) a magyar lefordítja: „vala ... (jó) olvasó”. A ’tanít, előad (egyetemen)’ jelentésű legere fordítási problémájáról l. a 207. lap jz.-ét.
491 A rendi szakkifejezések közül a magister (ordinis) a magyar fordításban „szerzet mestere”, a capitulum generale jelzője előre kerül: „generale capitulum”, a diffinitor szó pedig változatlanul kerül át, nincs magyar megfelelője.
492 DomK. 264/20–265/14: forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 16. § I: Reichert, 198.
493 Magyar másolói bejegyzés (Ráskay Leától): „Ezerötszáz és tizenhét esztendőben végeztetett ez könyv szerdán, húsvét napja után...” A kódex azonban még hetvenhárom lapon át folytatódik (a 338. lapig), ahol befejezetlenül vége szakad.
494 Üresen hagyott lap.
495 DomK. 267/1–2: a téma felvezetése; a történet: 267/3–267/14: forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 18. § I: Reichert, 205.
496 A téma megjelölése a fordításban a szokásos módon bővül a forráshoz képest és nincs rubrummal kiemelve: „Itt kezdetnek némely példák azról, miképpen kísértettenek az fráterek az torkosságról ezképpen”.
497 A forrásból hiányozhatott is (vö. Reichert: „D” hagyomány).
498 Humberto D (Reichert); de a kiadás főszövege nem veszi fel (ti. a név általában hiányzik a kéziratokból).
499 DomK. 267/15–268/3; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 18. § II: Reichert, 206.
500 DomK. 268/5–269/7: forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 18. § III: Reichert, 206.
501 A magyar fordításban a turta caseata ügyesen: „béles”.
502 DomK. 269/7–8: A történet felvezetése (rubrumozás nélkül); a történet: 269/8–270/14: forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 19. § I: Reichert, 206.
503 Variáns: de temptatione cupiditatis (az A hagyományban: Reichert); a magyarnak az utóbbi felel meg jobban, vö. „Esmeg némely példák az telhetetlenségről ezképpen”.
504 Bononiensis AD hagyományban: Reichert.
505 apertis faucibus E hagyomány: Reichert; a főszövegben: faucibus paratus.
506 DomK. 270/15–271/10 = Gerardus de Fracheto: Vitae fratrum Pars IV. cap. 19. §II., Reichert, 207.
507 Reichertnél (207) az A-val jelzett szöveghagyományban; fővariáns uo.: In quadam domo sororum (fuit).
508 A DomK. magyar szövegének fordítója nem ismerte a szót, de értette, hogy valami mértéket kell jelölnie. Ezért az „egy” számnév és a „széna” szavak között kihagyta a helyét, valószínűleg későbbi beíráshoz, s az a másoláskor is üresen maradt. – A salmata szó a teherhordó állatra rakott terhet, rakományt, poggyászt jelenti (DuCange).
509 Üresen hagyott lapok a kódexben.
510 Címközlés, forrás nélkül: „Itt kezdetnek némely példák Szent Damankos atyánknak csodatételéről”.
511 A
példa forrása a domonkosok Velencében 1494-ben (vagy azután) kiadott
breviáriuma: 423ra, lectio I. – A korábbi szakirodalom Katona nyomán forrásként Gerardus de Fracheto Vitae
fratrum c. munkáját (P. I. c. 17.) tartotta számon (l. Komlóssy 1990: 20). Ott megtalálható ugyanez a történet, s
feltehetőleg abból készült a breviáriumi átdolgozás. A Vitae fratrum megfelelő részletét Reichert (1896: 79)
kiadásából itt közöljük az összehasonlítás kedvéért. Látható, hogy a magyar szöveg a breviáriumival egyezik meg (Quadam nocte; respondit; quaedam).
Alia vice invenit Sanctus
diabolum quasi manibus ferreis tenentem
cedulam, et ad lampadis lumen legentem; qui quaerenti ab eo,
quid legeret, ait: „Peccata fratrum tuorum.” Praecepit
ergo Sanctus illi in Christi nomine, ut cartam dimitteret; quod et fecit; et invenit ibi plura, super quibus fratres correxit.
512 Az újabb történet kezdetét jelző betoldás: „Esmég egy példa”.
513 A DomK. 293/16–295/5. példa
forrása a domonkosok breviáriuma (Velence, 1494): 423ra, II–III. lectio. – A
korábbi szakirodalom Katona
nyomány ezt a történetet Gerardus de Fracheto: Vitae fratrum c.
munkájából (Pars I. cap. 16.) származónak tartotta (Komlóssy 1990: 20). Ott valóban megvan a történet, de
feltehetőleg abból készült a breviáriumi átdolgozás. A Vitae fratrum
megfelelő részletét alább a jegyzetben közöljük Reichert (1896:78.) kiadásából az összehasonlításhoz. Látható,
hogy a magyar szöveg a breviáriumival egyezik (a „kemény bestye” megszólítás;
eltérő szöveg esetén a breviáriumi variáns fordítása: „Az szükséges álmát
elveszem, az nyugodalmát megbántom”; ugyanígy az igével kifejtett fordítás:
„azt teszem, hogy némelyik többet egyék, és némelyik kevesebbet egyék”; a kar szó választása; stb.).
Alia vice invenit
Sanctus diabolum omnia loca domus circumeuntem. Cumque
quaereret, quare hoc fecerat, respondit:
„Propter lucrum, quod inde recipio.” Dixit ei: „Quid lucraris in dormitorio?”
Respondit: „Facio eos nimis dormire, tarde surgere, sicque a Dei officio
514 remanere, necnon etiam, cum possum, carnis stimulum et illusiones immitto.” Inde traxit eum ad oratorium et ait: „Quid in tam sancto loco lucraris?” Respondit: „O, quot feci tarde venire, et cito exire, et se interim oblivisci.” De refectorio quoque interrogatus, respondit: „Quis non plus, quis non minus?” Hinc ad locutorium ductus, respondit cachinnans: „Hic locus est totus meus; hic veniunt risus, hic rumores, et verba proferuntur in ventum.” Cum autem ultimo traxisset eum ad capitulum, coepit fugere et horrescere, et ait: „Hic locus mihi infernus est; et quidquid lucror alibi, hic totum perdo; nam hic monentur
515 hic confitentur, hic accusantur, hic verberantur, hic absolvuntur; unde hanc domum super omnes detestor.”
516 Az újabb történet kezdetét jelző betoldás: „Más példa is kezdetik”.
517 A DomK. 295/7–25. sorok forrása a domonkosok 1494-ben Velencében kiadott breviáriumában a 423rab: lectio I. – A történet megegyezik azzal, amely Antoninustól átvéve már szerepelt korábban a DomK. 91/20–92/9. soraiban, ennek a részletnek a forrása azonban eddig ismeretlen volt (Komlóssy 1990, 17).
518 A csoda bizonyításának, kihirdetésének mozzanatát a magyar szabadabban fogalmazva a történet végére illeszti, ahogy az a csodaelmondásban szokás.
519 A DomK. 295/26–297/9. sorokban leírt új történet külön sorban, de bevezető cím nélkül kezdődik; forrása a domonkosok 1494-ben Velencében kiadott breviáriumában a 423rb: lectio II–III. – A történet ugyanaz, mint amely Antoninustól átvéve a DomK. 183/4–186/6. soraiban már szerepelt; ennek a részletnek a forrása eddig ismeretlen volt (Komlóssy 1990, 17).
520 A magyarban betoldva a fordítása is.
521 Címközlés forrás nélkül: „Itt kezdetik egy példa azról, hogy az Úristen Szent Damankos atyánkat meghallgatta minden imádságiban”.
522 A példa: DomK. 297/15–299/12; forrása a Breviarium Ordinis fratrum Praedicatorum 1494. évi Velencében megjelent kiadásában a 423rb-423va lectio I-III. – Katona Lajos (1906a) a részlet forrásaként Theodoricus (Dietrich von Apolda) Domonkosról írt életrajzát jelölte meg (ASS 597: c. XVII. 205–207). A későbbi szakirodalom (l. Komlóssy 1990, 17; Uő. 2009a) ennek közvetlen forrás voltát kétségbe vonta, mivel a magyar szöveg ahhoz viszonyítva nem pontos fordítás. Az itt idézett breviáriumi részlet Dietrich von Apolda munkájából készült kivonat. Eredeti változatát alább a jegyzetben közöljük.
523 Vö. ASS i. h. 205: Tempore, quo sanctus pater Dominicus Bononiae morabatur, erat ibi magister Conradus Theutonicus, cuius consortium habere in Ordine Fratres ardenti desiderio cupiebant. Contigit autem, ut religiosus quidam ac venerabilis prior Cisterciensis Ordinis ex speciali amicitia, quam Romae contraxerant, patrem sanctum Dominicum transiens Bononiam visitaret: qui dum insimul in vigilia Assumptionis de caelestibus dulciter loquerentur, ex familiaritatis confidentia dixit Beatus Dominicus ad amicum: „Vere fateor tibi, Prior, quod numquam in hac vita
524 petii aliquid a Domino, quod non assequerer iuxta votum. Hoc tamen nulli umquam hominum dixi; nec tu illud alicui, quamdiu vixero, revelabis.”
206] Admirans
ille tam specialem in patre sancto gratiam, memorque desiderii, quod de
conversione magistri Conradi habebant fratres, dixit ad eum: „Pete ergo, pater,
ut det tibi magistrum Conradum ad ordinem, cuius
societatem fratres desiderant tantopere et exquirunt.” Cui pater sanctus
ait: „Rem, frater bone, difficilem postulasti. Si tamen hac nocte Dominum
volueris mecum deprecari, solita eius
benignitate confido, quod nos a petitiones nostrae desiderio non
fraudabit.” Dictoque completorio, pater almus, praefato priore praesente et vidente, orans in ecclesia more solito pernoctabat. Illucescente vero die, cum fratres primam decantarent.
525 Az Assumptio ünnepének fordítása magyaros: „Ez dolog pedig vala Nagybódogasszony estin (=estéjén).
526 A magyar szöveg a 298/23–299/1. sorokban betoldja az ének kezdetét latinul („Jam lucis orto sidere”), magyar tárgyraggal ellátva, majd első sorait magyarul, párhuzamot vonva a csillag és Konrád mester között.
527 ecce, magister Conradus ad pedes confessoris Christi procidens, ordinem instanter et humiliter petiit, et perseveranter accepit.
207]
Hic frater Conradus conversatione religiosus et lector gratiosus obitum suum et locum praedixit; qui morti proximus in Magdeburch, priore et fratribus praesentibus, dulci voce cecinit: „Cantate Domino canticum novum, alleluia.” Et cum
aliud non proferret, orabant fratres septem psalmos. Tunc apertis oculis
circumspiciens omnes dixit: „Dominus vobiscum.” Et cum respondissent: „Et cum
spriritu tuo”, subiunxit: „Fidelium animae per misericordiam Dei requiescant in
pace.” Responderunt: „Amen.” Et obticuit; et coeperunt orare quindecim gradus.
Cumque dicerent, „Haec requies mea in saeculum saeculi”, elevato brachio et
extento digito ad caelum, ore iucundo et facie lucida exspiravit. Tunc
prostrati sunt omnes pro reverentia Salvatoris, et quidam ibidem tantam
dulcedinem experti sunt, quam nec credere, nec exprimere valuerunt. Ii quoque,
qui defuncti corpus induerunt, delectabilem et suavem odoris senserunt fragrantiam,
quae ipsorum manibus diutius post adhaesit. Vere beata et efficax
patris nostri oratio, quae talem filium gratiae
et coheredem gloriae meruit obtenere. – (A breviárium elhagyja Konrád mester halálának
részletezését.)
528 A lector szó itt megmarad a fordításban is, máshol (263) lefordítva találjuk.