279 A cím forrás nélküli: „Itt kezdetnek némönemő csodálatos dolgok Szent Damankos atyánkról, kiket vet őróla Antoninus az ő krónikájában ezenképpen mondván.”
280 DomK. 176/15–191/4, forrás: Antoninus Chronicon P. III. Tit. XXIII. c. III. (193b).
281 III. Ince pápasága: 1198. jan. 8 – 1216. júl. 16.
282 III. Honorius pápasága: 1216. júl. 18 – 1227. márc. 18.
283 Sc. visione.
284 A nyomtatványban hibásan avertere áll.
285 DomK.: „nem emberi gyorsasággal”: a lat. industria ’iparkodás’ szót aktualizálja a fordító, azonban nominativus helyett ablativus esetnek nézte; a folytatásban a sapientiát már helyesen fordítja alanynak, de így a mondat sántít.
286 A nyomtatványban Jobachim. – Fiorei Joachim (Joachim de Floris, 1135 k. –1202) ciszterci apát és misztikus.
287 A magyar szövegben az előző sor végén magas pont van, a következő sortól folyamatosan kezdődik az új történet.
288 A magyar szövegben is előbb latinul, majd magyarul, s az ima következő sorával is folytatva.
289 A fordítást hangalaki díszítés emeli meg: „kegyes kívánsággal kívánnája látnia”.
290 A magyarban: „mennyei udvart”.
291 A nyomtatványban tévesen: virginis.
292 A magyar fordításban: „kinek szárnya árnyéka alatt megoltalmaztatunk”.
293 DomK. 191/7–195/20; forrás: Antoninus Chronicon P. III. Tit. XXIII. C. III. §1 (193d).
294 A magyar fordításban: „római egyház” (= a pápai udvar).
295 A magyar fordítás a pápa nevét kihagyja. IV. Kelemen pápasága: 1265. febr. 5. – 1268. nov. 29.
296 A nyomtatványban hibásan: ecclesie.
297 A magyar pontosan idézi latinul és magyarul is az antiphona végét: „O, dulcis Maria, azaz ó, édes Mária.”
298 A jelzett fejezet a magyar szöveg korábbi részébe került: ld. DomK. 176/15.
299 A DomK. 195/21–196/25-ig terjedő részletének forrása: Antoninus P. III. Tit. XXIII., c. II. §1: 191 b. – A példa a Chroniconnak a szent erényeit taglaló, a tényleges életrajzot megelőző szövegrészéből való. Ez a rész ihlethette a magyar szöveg 195/21–23. soraiban álló szabad fogalmazású szerkesztői bevezetést, amely a forrásra csak általánosságban utalva („Esmeg úgy írattatik ez szentséges atyáról ...”) Domonkos két erényét emeli ki („tisztaságnak szeretője”, bűnöknek kemény megfeddője”, amelyeket e történet példáz. – E példa forrása eddig ismeretlen volt (Komlóssy 1990, 17). Ugyanez a példa azonos szöveggel megtalálható a Szent Domonkos kilenc imamódjáról (The Nine Ways of Prayer of St. Dominic) írt névtelen kis traktátusban is, szövegét közli Tugwell annak kritikai kiadását kísérő tanulmányában (Medieval Studies 47[1985] 47). Antoninust mint forrást Tugwell nevezte meg, de ő a Chronicon különböző kézirataiból, s nem a nyomtatott kiadásából idézett, s a pontos lelőhelyet az utóbbiban nem jelölte meg. A példa a szent erényeit taglaló, a tényleges életrajzot megelőző szövegrészből való. Ez a rész ihlethette a magyar szöveg 195/21–23. soraiban álló szabad fogalmazású szerkesztői bevezetést, amely a forrásra csak általánosságban utalva („Esmeg úgy írattatik ez szentséges atyáról ...”) Domonkos két erényét emeli ki („tisztaságnak szeretője”, bűnöknek kemény megfeddője”, amelyeket e történet példáz.
300 A 197/1–3. sorok valószínűleg az utólag beírandó cím számára voltak fenntartva, de üresen maradtak. DomK. 197/4–199/3; forrás: Gerardus de Fracheto P. I. c. 7. §II.: Reichert 59.
301 Marseilles-ben.
302 amanda et FG, atque AC (Reichert).
303 omnibus ACFG (Reichert).
304 DomK. 199/5–204/11; forrás: Gerardus de Fracheto P. I. c. 7. §IV.: Reichert, p. 60.
305 Variáns: Avionensi E; a magyar Amonensis feltehetőleg ennek romlott formája (az eredeti „lábas” betűk más összekötésével ui helyett m) – Avignon (a Rajna bal partján, Franciaország).
306 Tarascon: Rajna-parti település, Szent Márta sírjának tiszteleti helye.
307 A fordító egész strófát beiktat magyarul, DomK. 202/7–9: „jőj, teremtő Szentlélek, tieidnek szíveket látogassad meg, töltsed meg mennyei malaszttal az szíveket, kiket te teremtettél.” – A kódexben gyakran előfordul, hogy a fordítás liturgikus vagy bibliai szövegrészleteket a forrásbelinél hosszabban idéz magyarul (vö. még a DomK. 217. lap jz.-ét). Ez valószínűleg arra a gyakorlatra is mutat, hogy a liturgikus szövegek magyar nyelvű fordítását a refektóriumban, étkezés közben felolvasták. Célja az volt, hogy a nővérek megértsék a latinul hallottakat, ami ugyanakkor hitéletük elmélyítését is szolgálta (Lázs S. 2016: 232).
308 Variáns: alteri A (Reichert).
309 DomK. 204/13–205/8; forrás: Gerardus de Fracheto P. I. c. 7. §VII.: Reichert, 63.
310 Prouille, a Szent Domonkos által alapított első (női) kolostor, alapításáról l. a kódex 23[17] lapján. – A fordító a helynevet itt kihagyta a szövegből, a hangsúly a csoda leírásán van.
311 A magyar szövegben: „egy jó lövésnyi földig,” ami inkább az okleveles gyakorlatban is használt – ezért ismertebb – nyíllövésnyi (ad iactum sagittae) távolságra utalhat, míg a forrásban kőhajítógép (balista/ballista) lövéséről van szó.
312 DomK. 205/10–206/11; forrás: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 7. §4.: Reichert, 167.
313 DomK. 206/13–207/5; forrás: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 8. §IV.: Reichert, 168.
314 DomK. 207/7–210/1 forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 10. §I.: Reichert, 169.
315 Orléans-i Boldog Regináld a domonkos legendáriumok népszerű alakja, lásd róla a 31. lap jz.-ét.
316 A magyarban: „olvas vala leckét”. A fordító vélhetőleg tévesen a legere egyházi, liturgiai használatára gondolt; az „in artibus legere” kifejezésben azonban a legere jelentése: ’docere, in studiorum universitate lectionem habere — (egyetemen) előad’ (MKLSz. lego al.). A legere hasonló mechanikus fordítására vö. korábban Magyar Pálról (127/2): „Bononiában olvasván egyházi törvényben”: legens Bononiae in iure canonico, valamint a lector ’tanár’ fordítását „olvasó”-ként a 263/19–20. sorban.
317 A magyar fordítás avertebat alakot feltételez; Reichert nem jelez variánst az advertebat formához, bár az nem illik a szövegbe.
318 A magyarban kiegészítve: „protomártír”.
319 Szent Proculus temploma: a magyarban csak: „menjünk először az misére”. – Bolognai Szent Proculus keresztény szent és mártír, Kr. u. 304-ben, Diocletianus császár keresztényüldözéseinek idején halt vértanúhalált. A legendák szerint római katona volt. A bolognaiak körében a középkor óta nagy tiszteletnek örvend. (Michelangelo által 1494–1495-ben készített márvány szobra a bolognai San Domenico bazilikában áll, ahol Szent Domonkos földi maradványait is őrzik.)
320 A praedicatio szinonimája, a latin váltakozva használja, a magyar mindkét szót a latinból átvett prédikációval adja vissza.
321 A magyar mondat így hiányos („igyekezvén ... Reginaldus mesternek prédikációját”); feltehetőleg másoláskor maradt ki (az előtte lévő kifejezés is a margóra írt pótlás).
322 A szerzetesi fogadalmat a magyarban a latinból átvett professzió szóval jelölték.
323 DomK. 210/3–215/22. forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 10. § II.: Reichert, 170. – A történet meg nem nevezett, a szerzetben sokáig magas rangot viselő főszereplője Humbertus de Romanis, aki 1244–1254 –ig francia prior provincialis; 1254-ben a Budán tartott rendi gyűlésen magister ordinis-szá választották (Berthier B. Humberti de Romanis opera de vita regulari. Vol. I, 1–25. Romae 1888, idézi Reichert, 171). L. még a 322. lap jz.-ét.
324 A magyarban betoldva: ő atyjátúl.
325 A fordításban mindig magyaros névalakban szerepel (l. a 30. laphoz fűzött jz.-et).
326 Reichert kiadása szerint a „D” szöveghagyományban (máshol: Karthusiensis). A magyarban: „Szent Bernát szerzetével”.
327 A forrásban értelemszerűen itt is a Cisterciensis jelző állhatott, bár Reichert nem jelzi (ott csak: in Ordine Karthusiensi).
328 Ars a magyar szövegben: „skólai tudomány”.
329 Iura canonica audire a magyar szövegben: „törvénykönyvet hallgatni”.
330 A de Bobus a „B” hagyományban (Reichert) hiányzik.
331 A forrásbeli szó itt a scholarius alakból érthető, máshol a szokásos módon scholaris.
332 A magyar szöveg részletez, színezi a tartalmat: „felmégy pispekségnek érsekségnek méltóságira”.
333 A magyar a magistert „doktor”-nak (vö. még 212/19), a clericust „deák”-nak fordítja (pl. még 212/21); ez utóbbi a megfelelője a scholaris szónak is (pl. 211/14, 254/20 stb.).
334 A magyarban szerepel latinul és magyarul, sőt tovább is folytatja a liturgikus szöveget.
335 A „B” és „E” hagyományban hiányzik.
336 A magyar hosszabban idézi.
337 A Szent Jakab-kolostor, Párizs első domonkos kolostora.
338 A magyarban kettős fordítással: „kévánsága vagy szerelme”.
339 Hugo a Sancto Caro bíboros. – A fordító a nevet itt is – mint sok helyen – mechanikusan, ragozott formában vette át: „Hugonis úr.” Nem vett tudomást róla, hogy a magyar szövegbe nem sokkal később (lásd DomK. 230/9 skk.) be van dolgozva Hugo bibliakommentárjának egy részlete név szerint is említve a kardinálist. Azt a feltevést, hogy a fordító és a kompilátor azonos (vö. Komlóssy 1990: 16), ez az eljárás nem támogatja.
340 A magyarban kissé elferdült alakban: „bachularius”.
341 A kiegészítés forrása a „D” szöveghagyományban található (Reichert, 173).
342 Nov. 30.
343 Péter székfoglalásának ünnepe február 22. Humbertus 1225-ben, Hugo 1226-ban lépett a rendbe (Reichert, 173).
344 A magyar mondat tagolása eltér a forrástól, ezzel tartalma is változik: a forrás szerint eltérő időpontban lépnek be az említettek a szerzetbe, míg a fordításban egyidőben. Kisebb eltérés, hogy az in sequenti jelzőt, mely a forrásban a Quadragesima (XL ’Nagyböjt’) szóhoz tartozik, a magyar a cathedra szóhoz vonja.
345 DomK. 216/1–217/7; forrás: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 10. § IV.: Reichert, 174.
346 Variáns: interrogetur (Reichert: „B” hagyomány).
347 A magyar szöveg alanyt told be: „ez nagy tudományú nagy deák”.
348 A magyarban ismétlődik (vö. a következő jz.-tel).
349 A fordításban: „némely selymes kárpitot”.
350 A magyarban megismétlődik. A latin („B”, „G”) szöveghagyományban előfordul kétszerezve, de a magyar ettől független is lehet (vö. az előző jz.-tel).
351 DomK. 217/7–218/9; forrás: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 11. § I.: Reichert, 176. – Guerricus Flandrensis (Guerric of Saint-Quentin, latinul Guerricus de Sancto Quintino) domonkos teológus, 1233/5 – 1242 között a párizsi egyetemen tanított.
352 quadrivialibus et naturalibus et in medicina: a magyar fordításban összefoglalóan: „egyéb tudományokban”.
353 Gn 5,3: A magyar szöveg a Gn 5, 5-öt fordítja (vagyis nem részletezi Ádám életkorát, hanem összesítve írja éveit): et factum est omne tempus, quod vixit Adam anni nongenti triginta et mortuus est.
354 A magyar tovább folytatja Ádám fiai, Sét és Eno életkorával, Gn 5, 8: et facti sunt omnes dies Seth nongentorum duodecim annorum et mortuus est; Gn 5, 11: factique sunt omnes dies Enos nongentorum quinque annorum et mortuus est. – A magyar pontos fordítása a bibliai verseknek, feltehetőleg a fordítótól, aki a kódexben többször tolmácsol magyarul bibliai és liturgikus szövegrészleteket a forrásnál bővebben. Mindenesetre a Gn idézett verseinek fordítása nem egyezik meg a Jordánszky-kódex bibliafordításával, máshol pedig nem ismerünk hozzá párhuzamos szöveget (vö. Szerecz 1916: 51).
355 Üresen hagyott három sor, talán cím került volna ide.
356 DomK. 218/13–220/2; forrás: Gerardus de Fracheto: P. IV. c. 2. §I: Reichert, 152.
357 graviter puniretur: Reichertnél az ABC szöveghagyományban; helyette máshol: perimeretur, amely a szövegkiadásban is a fővariáns.
358 DomK. 220/4–221/6; forrás: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 2. § II: Reichert, 153.
359 A fordító példányából esetleg hiányozhatott a non tagadószó. Reichertnél (153) nincs ilyen variáns (de például a culpam non hiányzik a „B” szöveghagyományban).
360 A magyar szövegben: „mester”.
361 A magyar szövegben egyenes beszédként szerkesztve.
362 DomK. 221/8–21 (külön cím nincs, de egy sor kihagyással kezdődik a történet); forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 2. § III.: Reichert, 153.
363 DomK. 221/23–225/19; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 3. § I: Reichert, 154.
364 Ilyen cím a Reichert kiadásában az „A” szöveghagyományban található, az „E” hagyományban pedig rövidebben: de humilitate. A magyar szövegben nincs címként kiemelve, de ezzel vezeti be a következő történetet: „Az alázatosságnak jószágáról [’erényéről’] és jószágos [’erényes’] mívelködeteknek tökéletességéről, ki vala az előbbi szerzetesekben, ezképpen mondatik”.
365 Reichertnél(154) a D-vel jelzett szöveghagyományban: de fratre Egidio Hyspano narravit. A magyar szöveg forrásának eleje ehhez állt közel: „az ispániai fráter Egyedről, ki vala nagy szentségű ember.” A fráter név szerinti említésére lásd még a DomK. 246. lap forrását és fordítását.
366 A betoldás a Reichertnél CD-vel jelzett hagyományban: quod humilitatis et oboedientiae et aliarum virtutum insignia multa vidit (D. add. in eo). Cum enim fratres essent (D: enim essent fratres).
367 A magyar fordítás „az szükségnek helyére” fordulata a lat. necessaria, necessarium szó (DuC.) megfelelője. (Hasonló fordulatra a magyarban vö. MargL. 26/6).
368 A magyarban: „mely székeket”.
369 A magyar szövegben „betegház” (hasonlóan 318/6), máskor a latin elnevezést (infirmaria) használja a fordító (pl. 228/4).
370 Reichert: B.
371 Galyenus Reichert: B G (vö. m. galyenus); a magyarban a név előtt értelmező betoldás: „pogány bölcs orvos”.
372 Variáns: contemplationibus B; A magyar szövegben bővítve: „Istenről való elmélkedés”.
373 gaudens Reichert: E.
374 Humbertus mester korábbi említését ld. a 222/4. sorban és forrásában.
375 A magyar a magister címet doktornak mondja: „ki vala doktor”.
376 A magyar fordításban „az testek”: a fordító corpora alakot olvashatott. (Reichert nem jelez ilyen variánst.)
377 A következő történet: DomK. 225/21–229/16; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 3. § II: Reichert, 156.
378 A magyar szöveg betoldja: „ő imádságokban”. A fráter ezután következő, Úristenhez intézett szavainak fordításában a forráshoz képest a magyarban többféle apró betoldás van: (affektív) jelzők (kemény, kegyetlen; kegyetlen, kemény), szinonímák kettőzése (igéiért vagy beszédeiért, jóakaratodnak, szerelmednek), stb.
379 Variáns: de.
380 Variáns: sacrificans (Reichert ABC hagyomány).
381 A magyar fordítás egyszerűbben adja vissza: „szent szerzetnek felvétele miatt”.
382 A magyar szöveg betoldja: „lelki” édességet ... „én lelkemben”.
383 Variáns: repente E.
384 Bibliautánzó stílus, vö. a tékozló fiú történetéből a fiú bocsánatkérésének kezdetével Lc 15,21: peccavi in caelum, et coram te, iam non sum dignus vocari filius tuus. A magyar fordítás („vétkeztem mennyben és teelőtted ... nem vagyok méltó”) csak részben egyezik a történetnek más magyar nyelvű kódexekben előforduló szövegével (azokra vö. Demján: 2012, 171–174).
385 A latin igék – ’megvertél és meggyógyítottál’ – fordítása a magyar szövegben kevésbé semleges hangulatú: „megsebhettél” – „megvigasztottál”.
386 A lat. leviter ’könnyelműen, hányavetin’, a magyar fordítás sokkal erősebb: „gonoszul”.
387 A magyarban kettős fordítással erőteljesebb: „utálatosnak és hitványnak”.
388 A következő részlet témája az alázatosság erénye és Isten irgalmassága: DomK. 229/18–231/20. forrása elsősorban: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 3. § III: Reichert, 158. A magyar szöveg azonban kibővíti a rövid fejezetet, a forrás bibliai idézetéhez kapcsolódva mélyebben fejti ki a témát (l. a következő jz.-ket).
389 Sap 10,13; A magyar szöveg utal a bibliai könyvre, vö. 229/24–25: „bölcsnek ez monda (sic!) mondván”. Gerardus de Frachetonál csak ez az egy versrészlet szerepel, a magyar azonban betoldja ide a Sap. 10,13–14. teljes verseinek fordítását, majd ezek kommentárját (l. a következő forrásjelzést).
390 A DomK. 230/9–10. sorok a magyar
fordítótól valók, ő utal a kommentár forrására: „Ez igéket magyarázza Hugo
kardinális mondván ezenképpen”. A következő 23 sor (230/10–231/7) forrása Hugo de Sancto Caro (Hugues de Saint-Cher, 1190 k.–1263), Postilla super librum Sapientie. In: Commentarii in S. Scripturam 3. köt. Bázel, 1505, 141. – A forrás szövegét a genti egyetem digitalizált példányából közöljük: https://books.google.hu/books?id=DnFTAAAAcAAJ&hl=hu&source=gbs_book_other_versions (2020. 02. 15.)
A
nyomtatványban a Vulgata szöveget, melynek versei az ábécé kisbetűivel meg
vannak számozva – a bennünket érintő versek e–s-ig terjedő,
illetve v számozásúak –, a szokásos módon körbeveszi a kommentár, lemmával
utalva a kommentált versre. A Bölcsesség könyvének e részletéhez Hugo két „Moraliter”
magyarázatot fűz. Először József történetére vonatkoztatja a verseket attól
kezdve, hogy a testvérei verembe dobták, az egyiptomi uralmon át a végső
dicsőségig. Ezután újra kezdi a lemmákat, s a másik kommentársor tágítja az
értelmezést: a verseket az ördögtől elcsábított ősszülők, s utódaik, azaz
minden ember reménységére vonatkoztatja, akik az Atya irgalmasságából Krisztus
megváltása által, a keresztségben szabadulnak meg a gonosz hatalmából, s az
utolsó ítéletkor elnyerik az örök üdvösséget.
A Domonkos-kódex szerkesztője ezt a második lemmasort követi, logikus, hogy az
Isten irgalmasságáról szóló epizódba ez a magyarázat illik jobban. Ettől csak
az utolsó vers esetében tér el: ahhoz a József történetét idéző első kommentársor
utolsó -v-vel számozott – lemmáját kapcsolja a magyarázattal együtt.
Valószínűleg azért, mert az utolsó vershez Hugo második moralizálásában nem
kapcsolódik külön lemma, csak egy utalás az Apocalipszisre (12. fejezet), ezt
azonban a magyar nem veszi át. A forrás azonosításáról bővebben l. M. Nagy Ilona – N. Horváth Margit 2020.
391 A magyar szöveg betoldja: „Atyaistennek bölcsessége.” A magyarázat kapcsolódik a második moralizáció bevezető mondatához, amely szól arról, hogy a bibliai verseket lehet Ádámra vonatkoztatni, akit az Atya bölcsessége (sapientia Patris) szabadított meg.
392 Sap 5,1: Tunc stabunt iusti in magna constantia adversus eos, qui se angustiaverunt, et qui abstulerunt labores eorum.
393 Az utolsó lemma magyarázatának forrása a moralizáció első sorozatából a v-vel jelzett részlet: Hugo i. h.
394 Innen a forrás ismét Gerardus de Fracheto P. IV. c. 3. § III-a: Reichert, 158.
395 A következő történet DomK. 232/1–234/3; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 4. § I: Reichert, 158.
396 Ps 26, 12.; a fordítás szép: „De hazuda őneki az ő álnoksága”.
397 damulla tkp. ’dámvadborjú’; a magyar találó szóláshasonlattal fordítja: „miként az őz a tőrből”.
398 Reichert: D G hagyomány variánsa (a főszövegben: subtrahens).
399 A latin névalakra vö. a DomK. 149. lapjának forrásához fűzött jz.-et; a magyar szövegben a név mindig -us, -os végződésű.
400 Reichert: így az ACD hagyományban (a főszövegben: sanctum et honestum).
401 A magyar szövegben a mondat végére kerül, kiegészítve: „ki vala szerzet mestere”.
402 DomK. 234/5–235/9: forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 4. § II: Reichert, 159.
403 Variáns: autem DG (Reichert).
404 A következő történet DomK. 235/11–236/4; forrása: Gerardus de Fracheto P. IV. c. 4. § III: Reichert, 160.
405 A magyar szövegben kiegészítés: „és ő lelki veszedelmitől”.