Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Nagy Érdemű P. U! Már mikor a’ Felség. Helytartó Tanács az 1813. esztendő vége^* felé tanácskozás alá vette T. B. Urnak Grammaticáját, világos^* tanúságait adta^* Professor Úr ama’ bizodalomnak, mellyel a’ tőllem^*régiebb írásaimban a’ M. nyelvnek rendbeszedése iránt közrebocsátott talpigazságokhoz viseltetett. Ez éntőllem Professor Uramnak nem csak méltó tiszteletet, hanem még érzékeny hajlandóságot is érdemlett, mellyösmeretlen létünkre akkor még nagyobbra nevekedett, mikor az 1814. eszt.^*Planumom iránt való vélekedését a’ Fels. Helytartó Tanácsnak kívánságára beküldötte. Azóta külömbféleösmeretes munkáimnak kidolgozása és kiadása csak arra sem hagyott kívánatos üdőt, hogy valamellymódrúl gondolkozzak, mellyel Professor Uramnak irántam való jó vélekedését meghálállyam. Mind ezen munkáknak szinte^* rövid foglalattya és a’ Filozofiábúl kölcsönzött^* okokra építetettsystemája lévén a’ Felelet, mellyet a’ Nemzeti Muzéumnak 4. első kérdésére készítettem, eltökéllettem magamban, hogy azzal Professor Uramnak örök emlékezetűl e’ levelem mellett kedveskedek olly kéréssel, hogy a’ csekélységet úgy nézni ne sajnállya, mint háladatosságomnak, szívességemnek, és tiszteletemnek^* bizonyságát. Ha e’ Feleletet^* méltónak talállya Prof. Uram arra, hogy a’ Tanúló Ifjúság olvasgassa, noha tudom, hogy Hazánknak^* és Nyelvünknek buzgó^*szeretetébűl neki azonnal ajánlani is fogja, kérésemet még is, hogy ezen ajánlást Tanítványainál megtenni ne terheltessen, bizodalmasan ide terjesztem, viszontagvalószolgálatimot szívesen igérvén.^*Ezzel egyébaránt is tapasztaltt hajlandóságába magamotajánlván, minden tisztelettel vagyok etc.